Ötvenéves a Bajcsai Csemetekert

Ötvenéves a Bajcsai Csemetekert. A félévszázada létrehozott, nagyterületű erdészeti faiskola ma már Közép-Európa-szerte ismert. A II. világháború után az ország elvesztette erdőterületeinek 2/3 részét, így a megmaradt területeken nemcsak az erdősítésekbe kezdtek bele, hanem csemetekerteket is kialakítottak.

A szükséges csemetemennyiséget előállító kertek abban az időben kis területeken, szétszórtan működtek, ez országosan és Zalában is jellemző volt. Az 1960-as években még mintegy 150 csemetekert működött összesen 100 hektárnyi területen a megyében.

– Ezeket úgynevezett körárnyékos csemetekerteknek hívták. Gyakorlatilag, ahol az erdőt elültettük, pótoltuk vagy visszaültettük a levágott állományok helyére, ott létesültek ezek a kis csemetekertek. Ez egy idő után tarthatatlanná vált, mivel infrastruktúra hiányában nem lehetett megtermelni azt a mennyiséget, amit kellett volna. Akkor az erdőgazdaság – a zrt. jogelődje – olyan döntést hozott, hogy koncentrálni kell a csemetetermelést. A ’70-es évek elejére már 50 csemetekert volt a Zalaerdő jogelődjének tulajdonában. Az is soknak minősült, és akkor érlelődött meg az elhatározás, hogy egy nagy csemetekertet fognak létrehozni, ez pedig a bajcsai lesz. Nem véletlenül került ide ez a Közép-Európa-szerte méltán híres kert. Mert itt, a Zala megyében általános agyagbemosásos, barnuló erdőtalajokkal szemben homokos talaj van. Tehát ennek a talajnak a művelése gyakorlatilag nagyon könnyen megtehető - mondta el Babics István, a Zalaerdő Zrt. erdőművelési előadója.