„Ez egy játékos generáció…”
Platón szerint többet meg lehet tudni a másikról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt. Az ókori görög filozófus bölcseletével a Gémkapocs Társasjáték Klubban is mélyen egyetértenek. A közösség játékos lelkű és kedvű tagjai – akik közt diák, postai dolgozó, pedagógus, orvos és nyugdíjas is akad – kéthetente péntekenként találkoznak a HSMK-ban.
Az öt évvel ezelőtt alakult klub első alkalmaira még egyetlen banános dobozban érkeztek a játékok – mára a felhozatal jóval szélesebb lett, jól jelzi ezt a dobozok számának gyarapodása. Ezekben egyszerűbben beszerezhető játékok és olykor több tízezer forint értékű ritkaságok is lapulnak a két házigazda, Temesi Róbert és Szűcs Sándor jóvoltából.
A klub mindenki számára nyitott: nem számít sem az életkor, sem a foglalkozás, ahogy a társasjátékok világában való jártasság sem feltétel, hiszen minden egyes parti és minden egyes asztaltársaság tud újat mutatni. Virág Györgyi teljesen „kezdőként” csöppent a csapatba, ennek ellenére hamar beilleszkedett. Jó pár összejövetellel a háta mögött most már azt mondja: mindenevő a társasok terén, és szívesen próbál ki új dolgokat. Györgyivel ellentétben Zámbóné Sorok Sarolta azért csatlakozott, mert a családjában mindig is nagy hagyománya volt a közös játékoknak.
– A két gyermekemmel eleve rengeteget játszunk, sőt, sokszor az édesanyám is beszáll – meséli. – Amellett, hogy nagyon jól szórakozunk, az agyunkat is alaposan megtornáztatjuk. Szinte repülnek ilyenkor az órák, és a végén mindig azt érezzük, hogy teljesen feltöltődtünk. Ez az egyik, ha nem a legjobb módja a stresszoldásnak.
A Gémkapocs Társasjáték Klub éppen azért jött létre, hogy a Sarolta által körülírt élményben minél többeknek része legyen – különös tekintettel azokra, akiknek amúgy nem lenne kivel játszaniuk.
– Sanyi barátommal ezt mi kultúrmisszióként fogjuk fel – mondja Temesi Róbert. – Azt szerettük volna, hogy az emberek közösségben legyenek, játszanak, beszélgessenek és minőségi időt töltsenek együtt. Noha a társasozás Magyarországon még mindig nem olyan elterjedt, mint Nyugat-Európában, de azt látjuk, hogy az utóbbi időben hazánkban is gombamód szaporodnak a kisebb-nagyobb klubok. Budapesten évek óta megrendezik a Társasjátékok ünnepét, amelyre mi is el szoktunk utazni.
A társasjátékok népszerűségének a titkát firtatva Szűcs Sándor arra világít rá: az igazán nagy áttörést Catan telepesei érték el még 1995-ben, a 2000-es évek óta pedig megállíthatatlanul fejlődik az ágazat. A választék hatalmas, sőt, akinek kellően vastag a pénztárcája, még egyedi, személyre szabott társasjátékot is beszerezhet.
– A közelmúltban készült a Z-generációról egy európai uniós kutatás, amelyben arról írnak: mire ezek a fiatalok elérik a 21. életévüket, addigra már túl vannak a 10 ezer órányi online játékon – mutat rá a keszthelyi játékfejlesztő. – A 30 alatti korosztály online játékok között szocializálódik, maga a játék, a játszás pedig soha nem volt olyan népszerű, mint az elmúlt húsz évben. Ez egy játékos generáció, amely játékok között és játszva nő fel, és nemcsak 18 éves koráig, hanem azon túl is szeretne játszani…
A H. P. Lovecraft világát idéző Cultistorm atyja hozzáteszi, a fentiekkel párhuzamosan tény az is, hogy az emberek egyre tudatosabbak, már ami a szabadidő színvonalas eltöltését illeti. Egyre nagyobb az igény a fiatal felnőttek körében a tartalmas, offline, valóban közösségi élményt nyújtó kikapcsolódásra – a társasjátékok éppen ezt nyújtják.
Nagykanizsán is egyre többen éreznek rá a társasjátékok ízére. Míg a klubba eleinte heten-nyolcan jártak, mára megtöbbszöröződött a létszám: volt, amikor csaknem hatvanan jöttek össze. Ma már nem meglepő, hogy vannak olyan társasok, amelyeket akár egyedül is lehet játszani, de népszerűek azok is, amelyekben nem egymás legyőzése a cél, hanem az együttműködés.
– A kooperatív játékok lényege, hogy az összes játékos együtt nyer vagy együtt veszít – magyarázza Tislér Péter. – A titka, hogy csapatban kell gondolkodni, tehát senki nem nőhet a társaság fejére, és nem veheti önkényesen magához az irányítást, mindenkinek ugyanolyan fontos szerepe van a végkimenetelt illetően.
A Gémkapocs Társasjáték Klub tagjai egyetértenek abban: a közös játék nagyon jól fejleszt bizonyos készségeket, így a kommunikációt, az együttműködésre való hajlamot vagy éppen a türelmet, a figyelmet. Virág Györgyi saját magát hozza példaként: míg az életben nem szeret kockáztatni, játék közben néha muszáj.
– Egy-két menet után már elég jól fel lehet mérni, valójában ki milyen alkat – veszi vissza a szót Péter. – Mennyire törtető, mennyire merész? Törtető vagy inkább visszahúzódó? S a legfontosabb: tud-e veszíteni? A legszebb az egészben talán mégis az, hogy nemcsak mások okozhatnak nekünk meglepetést, hanem mi magunk is…
Nemes Dóra