Inspirációk…

A múlt, a jelen és a jövő ölelkezik a Magyar Plakát Házban, ahol Kossuth- és Munkácsy-díjas művészek alkotásaiból, valamint rajzolni, festeni szerető gyerekek munkáiból nyílt kiállítás a magyar festészet napján.

Az Inspirációk című tárlat a magyar festészet kiválóságainak életművéből ad ízelítőt. Az illusztris társaságot olyan nevek fémjelzik, mint Barcsay Jenő, Bér Rudolf, Czóbel Béla, Fónyi Géza, Kmetty János, Sarkantyu Simon, Somos Miklós és még sokan mások. Közös bennük, hogy mind megkapták a Munkácsy- vagy a Kossuth-díjat – van, aki mindkettőt, nem is egyszer… – illetve olyan neves tanáraik voltak, mint Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly.

A Thúry György Múzeum tulajdonában lévő, Kerecsényi Edit néhai igazgató ideje alatt gyűjtött alkotások témájukban, technikájukban, sőt még méreteikben is nagyon változatosak. Tugya Beáta kurátor például egy olyan, 2,5 méter széles festményre hívja fel a figyelmet, amelyet 35 év után most először láthat újra a kanizsai közönség. Lakner László művét a saigoni buddhista szerzetesek tiltakozása ihlette.

Fotó: Bakonyi Erzsébet

A magyar festészet napján nyílt kiállítás másik felét gyermekrajzok adják. Ez a több mint kétszáz vízfestékkel vagy temperával festett kép a múzeum felhívására készült. A zsűrizést Ambrus Márta képzőművész és Járási Ildikó iparművész vállalta. A Magyar Plakát Házban november 16-ig látható különleges tárlategyüttest Lehota M. János esztéta ajánlotta a megjelentek figyelmébe.

– Amikor középiskolában a ’48-as forradalomról és szabadságharcról tanultunk, a tanárunk egyszer csak azt mondta: én kisgyerekkoromban a nagypapám térdén ülve hallgattam ugyanazokat a történeteket, amelyeket neki mesélt az ő nagyapja – aki egyébként Petőfi kortársa volt… Az osztálytársaimmal rádöbbentünk, hogy a történelem, amelyet mindig könyvekből magoltunk, és olyan távolinak tűnt, szinte kézzelfogható közelségbe került az emberi kapcsolatokon keresztül. A felmenőink és az ő történeteik révén visszajuthatunk a magyar történelem meghatározó alakjaihoz. S így épül híd a dualizmus korabeli magyar művészet és egy 2019-ben meghirdetett rajzpályázat között is.

Az iskolásoknak szóló felhívás címére utalva hozzátette: „az én világom” egy kisgyerek esetében soha nem arról szól, hogy a gyermek önmagába néz, és vele született képeket, történeteket fedez fel, amelyekből aztán kiválaszt egyet, és azt megfesti. Lehota M. János szerint az „én világom” arra a kérdésre ad választ, hogy a kisgyerek ült-e a nagypapa térdén, és ő mesélt-e neki? Játszott-e az iskola udvarán a többi gyerekkel, s beszélgetett-e velük? Ha a szülőktől, a nagyszülőktől és a kortársaktól kapott élmények, történetek beépülnek a lelkükbe, akkor mindig lesz miből inspirációhoz jutni, fogalmazott.

Nemes Dóra