Farkas, Madách és a Tragédia nyomában – Ajándék a közösségnek

Szinte napra pontosan 160 évvel ezelőtt lázas munkába fogott Madách Imre alsósztregovai dolgozószobájában, az „oroszlánbarlangban”. Élete főművét készült megírni, és valóban: Az ember tragédiája nemcsak a várva várt elismerést hozta meg, hanem a magyar irodalom halhatatlanainak sorába is beemelte őt.

Nagy Szabina szerint valódi mestermunkává érlelődött a kísérőzene (Fotó: Gergely Szilárd)

A Tragédia a különböző művészeti ágak képviselőit is megihlette, az első színházi bemutatóra mégis két évtizedet kellett várni – sokáig úgy tartották, hogy a monumentális művet lehetetlen színpadra alkalmazni. Végül 1883-ban Paulay Ede, a Nemzeti Színház akkori főigazgatója cáfolt rá erre. A későbbiekben még sokféle verzió készült, az egyiket a Nagykanizsán született Hevesi Sándor rendezte. Ő „a Nemzet Bibliájaként” tartotta számon Madách emberiségkölteményét.

Néhány év múlva a színház új igazgatója, Németh Antal rádiójátékot készített a műből. Az új változatnak szintén volt kanizsai vonatkozása: a rendező Farkas Ferencet kérte fel a zeneszerzésre. Ennek történetéről Nagy Szabina írt tanulmányt, amely nemrég a Kanizsai Antológiában is megjelent.

– Az ember tragédiájával akkor kezdtem részletesebben foglalkozni, amikor a Madách Irodalmi Társaság kiírt egy pályázatot fiatal kutatók számára 2014-ben – meséli a Farkas Ferenc-zeneiskola zongora- és szolfézstanára. – Akkor a Ránki György-féle misztériumoperát elemeztem, s noha a pályamunka első helyezett lett, úgy éreztem, tovább kell folytatnom a kutatást.

Nagy Szabina így szerzett tudomást a rádiójátékról, ám csak akkor határozta el, hogy megírja annak keletkezését, illetve elemzi Farkas kísérőzenéjét, amikor 2017 szeptemberében a kanizsai zeneiskola munkatársa lett. Mint mondja, szeretett volna adni valamit az intézmény és a város közösségének, és ehhez éppen kapóra jött, hogy 2019-ben van Madách halálának 155. évfordulója.

– A kutatás egyik legérdekesebb része volt látni, hogyan dolgozhatott együtt Németh Antal és Farkas Ferenc. A Nemzeti direktora bizonyos tekintetben vízválasztó volt a magyarországi rendezés történetében: azelőtt az eredeti mű és annak szerzője határozta meg az adaptációt, Németh Antal viszont egy újfajta szemléletet képviselt, amely szerint a rendező ugyanolyan autonóm alkotó, mint az író. Nagyon határozott elképzelései voltak, Farkas Ferencnek pedig ezekhez kellett igazítania a zenét. Az már az ő tehetségét dicséri, miként volt képes mindeközben megőrizni saját zeneszerzői egyéniségét.

Bajor Gizi, Csortos Gyula és Somlay Artúr a Tragédia rádiófelvételén (Forrás: Színházi élet, 1935., 50. szám)

Németh Antalék gyakorlatilag történelmet írtak, hiszen ez a Tragédia-felvétel volt Magyarországon az első többstúdiós rádiórendezés, amelyet az akkor tízéves Magyar Rádió lemezről közvetített. Ádámot Somlay Artúr, Évát Bajor Gizi, Lucifert Csortos Gyula alakította, a zenekart Farkas Ferenc vezényelte. A Kanizsai Antológiában megjelent tanulmányából kiderül, hogy a különleges eseményt a Színházi Élet munkatársai is megörökítették egy fotókkal gazdagon illusztrált tudósításban.

– Ezt a rádiójátékot ma már, sajnos, sehol nem lehet meghallgatni, mert a felvételek a háborúban megsemmisültek. Azonban szerencsére fennmaradt egy másik változat 1938-ból, amelyben Abonyi Géza, Tasnády Ilona és Uray Tivadar szerepelt. Ebben a dialógusok domináltak, a zene inkább a háttérbe szorult. A felvételt a Magyar Rádió többször is közvetítette, megtalálható az interneten, sőt, a kanizsai könyvtárból is ki lehet kölcsönözni.

Farkas Ferenc és Németh Antal kapcsolata ezután sem szakadt meg, többször átdolgozták a Tragédiát. Nagy Szabina szerint ennek köszönhetően valódi mestermunkává érlelődött a kísérőzene. Hozzáteszi, a darabból egy zenekari szvit is készült annak idején. A zeneiskolában felvetődött az az ötlet, hogy alkalom adtán eljátszaná a tanári zenekar, de a kottához nem lehet könnyen hozzáférni, ezért ez még egyelőre a jövő zenéje…

Nemes Dóra

- - -

NÉVJEGY

Nagy Szabina a vajdasági Nagybecskereken született, és Torontáltordán nőtt fel. Hely- és zenetörténettel azóta foglalkozik, amióta bekapcsolódott egy vajdasági kutatóműhely munkájába. Mivel mindenképpen magyar nyelven szeretett volna tanulni, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán, az ének-zene tanszéken tanult. 2017-ben a mesterképzést is elvégezte. Nagykanizsára 2012-ben, házassága révén költözött.