Gyarmathy Éva: az iskolakezdők ötöde küzd már az elsős tananyaggal is, szemléletváltásra lenne szükség

Az MTA és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Tanulási Környezet Kutatócsoportja által végzett kutatásból kiderült, hogy az első osztályos gyerekek húsz százalékának nehézséget okoz a tananyag elsajátítása. A kutatás vezetője az InfoRádióban arról beszélt, hogy nem a gyerekek értelmi képességeivel, hanem mozgási és kommunikációs fejlettségükkel van a gond. Sokan többéves lemaradással kezdik meg az iskolát.

Az iskolába lépő gyermekek 20 százaléka nem képes elsajátítani az elsős tananyagot – ez derült ki a Magyar Tudományos Akadémia és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Tanulási Környezet Kutatócsoportjának vizsgálatából. A kutatócsoport vezetője szerint a gyerekek képtelenek úgy tanulni, ahogyan azt a magyar iskolarendszer megköveteli tőlük. Nyolcéves korukig utánzással, kérdésekkel, kipróbálással és játékkal lennének képesek igazán elsajátítani a tananyagot.

„Olyan elsősökkel kezdtük a vizsgálatainkat, akik különböző méretű iskolákban, különböző helyeken tanulnak. Elsőként kiderült, hogy hatalmas különbségek vannak köztük annak megfelelően, hogy melyik gyerek mekkora lélekszámú településen lakik” – mondta az InfoRádióban Gyarmathy Éva neveléslélektani és klinikai szakpszichológus.

A kistelepüléseken, hátrányos helyzetű régiókban élők sokkal rosszabb helyzetben vannak, nagyon sok gyerek iskolakészültsége teljesen hiányzik, és számos elsős egy hároméves szintjén van – magyarázta a szakértő. Vagyis az első jelentős probléma, hogy egyenetlen a gyerekek fejlettsége, és ugyanazt a követelményt nehezebben tudják teljesíteni, mint a többiek. A kutatás során azt tapasztalták, hogy a gyermekek 20 százaléka már az első osztályban problémákkal küzd, és azonosítani lehet azt a nagyjából 5 százalékot, amelynek a későbbiekben is problémái lesznek, és nagy valószínűséggel évet kényszerül ismételni, ugyanis a lemaradás további lemaradást okoz.

A kutatócsoport vezetője hangsúlyozta: nem a gyerekek intelligenciájával van probléma, hanem az idegrendszeri érésben van elmaradásuk, ezen felül a nyelvi fejlettség hiánya okoz gondot. A szakértő kijelentette, úgy tűnik, még az olyan elhanyagolt terület is, mint az ujjtudatosság, azaz hogy a gyermek milyen szinten használja az ujjait, meghatározza a tanulás sikerességének egy igen jelentős részét.

Azok a gyerekek, akiknek első osztályban ujjtudatossági problémáik voltak, még a második osztály végén is rosszabbul teljesítenek, mint azok, akiknek nem volt ilyen gondjuk – tette hozzá. Gyarmathy Éva szerint éppen a kutatás eredményei mutatják, hogy a pici korban kezdett, tudatosan végzett mozgásos, észleléses, játékos feladatok nyelvi anyagokkal, beszéddel összekötve segíthetnek a legjobban az idegrendszer érettebbé tételében.

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola kutatócsoportja azt is fontosnak tartotta, hogy kipróbáljon módszereket a pedagógusok segítségével, és egyértelművé vált, hogy a problémákkal küzdő gyerekeknél a mozgással egybekötött mondókázás nagyon sokat segített. A csoportvezető leszögezte, jó lenne ezeket a módszereket már az óvodában is alkalmazni, azaz sokkal intenzívebben lenne szükség a tudatos mozgásos és kommunikációs felkészítésre.

A neveléslélektani és klinikai szakpszichológus hangsúlyozta, a mondókák azért jók, mert miközben a gyerekek elmondják, eljátsszák, mozdulatokhoz is kötik ezeket a kis történeteket. Ezek mind-mind olyan tevékenységek, amelyek nagyon hiányoznak ma a mindennapokból és nagyon jó lenne őket pótolni – tette hozzá.

A kutatás a pedagógusok mentális állapotát is vizsgálta. Gyarmathy Éva szerint úgy tűnik, a tanítók nyitottak arra, hogy új módszereket vezessenek be, de ez valószínűleg nagyon megterhelő számukra, mivel az eredmények alapján pont a legtöbb új lehetőséget nyújtók vannak a legrosszabb mentálhigiénés állapotban. A szakértő szerint jelenleg olyan oktatási környezetben kellene újszerű módszereket alkalmazni, amelyben túlzottan előtérbe került a minősítés, a gyermekek egyforma haladását elváró, számonkérő szemlélet, és ha ők valamit másképp csinálnak, akkor nagyon sokszor nem csak a hivatalos téren kerülnek szembe az elvárásokkal, hanem a szülőkkel szemben is. Például ha egy tanító fejlesztő szándékkal bevezeti a mondókázást az első osztályosoknak, a szülők viszont azt várnák, hogy a gyerek már írjon-olvasson, holott a kommunikációs képességei még nem elég fejlettek, nem tudja megkülönböztetni azokat a hangokat, amiket már betűk formájában kellene tanulnia, előfordul a konfrontáció. Pedig nagyon jó lenne beépíteni a mindennapi oktatási gyakorlatba ezeket a lényegében tanulási zavarokat megelőző, a tanulási kudarcokat visszaszorító gyakorlatokat – húzta alá a neveléslélektani és klinikai szakpszichológus.

Gyarmathy Éva leszögezte, pedagógusi oldalról nézve nem csoda, hogy a kutatási eredmények szerint az ilyen kettős megterhelésnek kitett tanítók esetén sokkal nagyobb a kiégés veszélye, ha nem egy olyan környezetben vannak, ami támogatást nyújt az újításhoz, az innovációhoz, a kockázatos terepen mozgáshoz.

infostart.hu