A Balaton vízszintje a mostaninál jóval alacsonyabb is lehet a következő száz évben

A vízszabályozó rendszer felülvizsgálata, vízpótlás, társadalmi inger és valós párbeszéd: a következő évtizedekben ezek mentén születhetnek megoldások a Balatont érintő problémákra Honti Márk építőmérnök, hidrológus szerint. A tó az ideinél jóval alacsonyabb vízállásokat is mutathat a következő évtizedekben, szakmailag és társadalmilag egyaránt fontos, hogy miként reagálunk erre.

A 2000-es évek minimumrekordjaihoz képest még jóval alacsonyabb vízállást is mérhetünk majd a következő száz évben – derült ki Honti Márk építőmérnök, hidrológus részletes, Vízszint és vízutánpótlás című előadásából a november 11-ei, Balaton a klímaváltozás tükrében – Viharfellegek a magyar tenger felett? elnevezésű konferencián.

A szakmai eseményt a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Veszprémi Akadémiai Bizottság szervezte. A rendezvényen tizenkét szakember, illetve kutató összegezte eltérő szakmai szempontok alapján a Balatont érintő változásokat a múlt, a jelen, illetve a jövő tekintetében, és szó esett számos olyan témáról is, amelyek az elmúlt egy évben felkapottá váltak.

A Balaton alapvetően egy kifejezetten sekély vizű tónak számít. A vízszint monitorozása előtti időszakból különböző feljegyzések segítik abban a kutatókat, hogy nyomon kövessék, milyen vízszintingadozások történtek korábban, avatott be Honti Márk. A 19. században még kifejezetten nagy kilengések jellemezték a tavat, azonban a vízszabályozó rendszer kialakítása óta a korábbiakhoz képest szinte elenyésző az ingadozás mértéke, tehát az elmúlt évtizedekből ismert legmagasabb és legalacsonyabb vízszintek közötti különbségek csak a mai korban, a mai embernek számítanak szélsőségesnek – részletezte.

A 2000-es évekre kiderült, hogy a szűk szabályozási rendszer nem olyan hatékony, mint azt először elképzelték, és az emberek is rádöbbentek, mennyire sebezhető a tó, összegezte a szakember. Míg a hozzáfolyás csökken, a párolgás növekszik, utóbbi pedig nem csak a nyári melegben fordul elő: egy korábbi cikkünkben Horváth Ákos meteorológus árulta el, hogy tulajdonképpen 2024 végétől folyamatosan száraz időszak áll fenn egész Közép-Európában.

A Balaton vízszintjével komoly bajok lesznek még, nullás, –50-es, de akár –100-as vízállás is bekövetkezhet – foglalta össze Honti Márk. A megdöbbentő adatok nem jelentik azt, hogy kiszáradna, erről Vasas Gábor, a BLKI vezetője is úgy nyilatkozott egy korábbi interjúban, hogy ennek egészen kicsi a valószínűsége.

Mit lehet tenni?

A szakember elmondta, hogy a sokak számára kézenfekvőnek tűnő megoldás, azaz a magasan tartott vízszint nem ideális. (Ez a konferencia során több tudományos előadásban is elhangzott, és korábban a BLKI is kiemelte: fontos a vízingadozás, hiszen a tartósan magas vízszint kifejezetten árt az élővilágnak.) Az alacsony vízszintet nem lehet megakadályozni, és Honti Márk azt is hozzátette, hogy még valamennyivel lejjebb is kellene vinni a szabályozási szintet, pedig idén hosszabbították meg öt évvel a 110-ről 120 centiméterre emelt maximális értéket. Ennek kapcsán az is elhangzott, hogy ma már a társadalmi inger jóval „magasabb” alacsony vízszintnél jelen van, vagyis amíg 2025-ben 70 centiméter alatti vízszintnél figyeltek fel az emberek a jelenségre, addig a korábbi években ennél alacsonyabb számok váltottak ki reakciót a társadalomban és a médiában.

Pánik helyett felkészülés

Az adaptációs képesség elengedhetetlen, ezt viszont megfelelő edukációval és infrastruktúrával lehet eredményesen elérni. Honti Márk szerint fontos lenne, hogy a jövőbeli, rendkívül alacsony vízszintek esetében se törjön ki társadalmi pánik, amely aztán gyors, de meggondolatlan politikai cselekvéseket generálhat. Az adaptív gondolkodás a vízparti helyek esetében, azok újragondolásában is előremutató: például a hullámtörő sziklákkal és betonnal szegélyezett, mesterségesen kiépített partszakaszok helyett ideális lehet minél több olyan strandot kialakítani, amely rézsűs, azaz lejtős, homokos területtel rendelkezik, így alacsonyabb és magasabb vízállás esetén megfelelően használhatók.

A vízpótlás kérdése

A Balaton 2027-re lefolyástalan tóvá válhat, vízpótlásra karsztvízzel, illetve a Dráva és a Mura segítségével lenne lehetőség, amely egy magas kockázatú és költségvetésű folyamat, azonban egy „korlátozott kapacitású vízpótlás szükséges lesz”. A szakember felhívta a figyelmet, hogy ez továbbra sem jelenti azt, hogy megszűnnek azok az időszakok, amikor látszódik a tómeder, viszont a tó jelenlegi formája megtartható vele. Ugyanúgy lennének – akár a jelenlegit is jelentősen meghaladó – alacsony vízállású időszakok, de vízpótló rendszer kiépítése nélkül ezek még súlyosabban lesznek jelen.

welovebalaton.hu