Érdekes emberek, érdekes történetek 103. - Egész évben van munka, így sokszor fontos a csend is

Ki gondolná, egy horgásszal is előfordulhat az, ami csak egy hallal történhet meg, hogy horogra akad. Simon Barnabás halőr, a ZERO zenekar alapítója, népszerű zenésze most már ezt is elmondhatja magáról. A beszélgetésünk után indult is az orvosi rendelőbe, tetanusz injekcióra. Hát a horgászokkal ez is megeshet. A tóparton bármikor, bármi előfordulhat – mondja mosolyogva. – Valaki a fűben felejtett egy zsebpecát, s miközben beszélgetett az egyik kollégájával egyszer csak beleakadt a horog a lábába. Próbálta kitépni, s mivel a horognak „szakálla” volt, ami visszafelé nem jön, és átfordítani sem tudta, a kórház sürgősségi osztályán kötött ki, ahol pillanatok alatt kiemelték a horgot a horgász lábából.

Tombol a nyár. Már reggel 9 órakor 32 fokot mutatott a hőmérő higanyszála. A Csónakázó-tó szép környezetében, árnyékba húzódva beszélgetünk Simon Barnabással természetesen a zenéről, a Csónakázó-tóról és a halakról. Autók zaja nem törte meg a harsány madárcsicsergést. Zenéjük el is vonta egy pillanatra a figyelmemet. Elém villant Barni egy másik arca, a közel 200.000 megtekintésnél járó Szerelem él című videoklipjük, ahogy a bőrdzsekis, komoly férfi énekli a párjával, Kovács Nóra énekessel a Szerelem él, című dalban: A szerelem él, oly gyönyörű szép. Melletted bármilyen hosszú az éjjel, sosem elég. A szerelem tűz, mely lobogva ég. Érzem, hogy mennyire perzsel a lángja, de sosem elég.

Itt a parton viszont nekem nem jut eszembe a zene – jegyzi meg, mintha gondolatolvasó lenne. Ha autót vezetek, nem kapcsolom be a rádiót, és tévét sem nézek otthon. Fontos a csend, és itt pont ez a jó – jelenti ki, és a Csó-tón éppen zajló rendezvényre hívja fel a figyelmet. A héten országos bajnokság helyszíne a Csónakázó-tó, 80 horgász foglalta el helyét a versenypályán. Reggel 6-kor érkeztek be a pályára a versenyzők, egész nap pecáznak, gyakorolnak, délután 4-ig tart az edzésük, és 6 óráig lehetnek a versenypályán, akkor kell bezárni a sorompót. Hétfőn kezdődött el a verseny az edzésekkel, és vasárnap lesz vége. Most szolgálatban vagyok, de bármikor megfordulok itt. Van amikor este, éjjel, vagy hajnalok hajnalán jövök ki. Itt mindig van horgász, kiránduló, biciklis, futó. A Csónakázó-tónál mindig lehet találkozni valakivel. A tó környéke most viszonylag csendes, nincs olyan dömping, mint tavasszal meg ősszel. A halak is a hűvösebb helyeket keresik, belebújnak a töklevélbe, leúsznak a mélyebb vizekbe.

Simon Barni a zenélést, a muzikalitást édesapjától örökölte. Általános iskolásként énekkarba járt, beiratkozott a zeneiskolába, a tudásának egy részét ott szerezte meg. A másik részét édesapjától, Simon Ferenctől, a Vénusz és a Color zenekar egykori zenészétől tanulta. Először zongoraórára jártam, később már volt szintetizátor szak is a zeneiskolában. Sokat szerepeltem iskolai és templomi karácsonyi koncerteken, rám bíztak szóló énekfellépéseket, és jártam énekversenyekre is. Amíg más focizott, addig én zeneiskolába indultam délutánonként. Amikor a zenekarosdit apu abbahagyta, én kitanultam az egész vele járó tennivalót és vele kezdtem el muzsikálni 18 éves koromban. Jártuk a falvakat, sokat muzsikáltunk a környék báljaiban.

A névválasztás kacifántos története

Egy idő után édesapám abbahagyta a zenélést és én egyedül folytattam. Akkorra már összeismerkedtem zenészcimborákkal, és kisebb csapatokat hoztunk létre velük. A ZERO zenekart 18 éve alapítottuk meg. A névválasztásnak elég kacifántos története van. Az egyik zenészcimborámék éppen fellépésre indultak, s közben azon gondolkodtak, mi legyen a zenekar neve. Ittak egy üdítőt, ami pont a Cola Zero volt, ránéztek és úgy döntöttek, legyen Zéró. A névadás másik fele, a Cola Discóhoz kötődik. Akkor már kezdett indulgatni a zenekarunk, zenélgettünk, és a discónak volt egy élőzenés terme, ahol lehetőséget kaptunk az elinduláshoz. Cola klub, Cola zéró, mondogattuk. Akkor legyen ZERO. Így történt a névadás. A zenekari tagok időközben kicserélődtek, voltak, akik kiléptek, elköltöztek, máshova mentek dolgozni vagy kiváltak, mert ők külön csapatot akartak alakítani. Volt, aki sajnos elhunyt. Így formálódott mindig a zenekar. Az első formációból már csak én vagyok egyedül. Sokat változott a repertoárunk is. Amikor édesapámmal zenéltünk inkább bálokban, lakodalmakban játszottunk, igaz, most is így van, de mára megfiatalodott a közönség, a társaság. Amikor ifiként zenéltem, inkább a lakodalmas zenék, a keringők, a fox ment igazán, most már kevesebbet kell ezekből játszani, inkább a retro és a mai zenék iránt érdeklődnek, hiszen az akkori emberek is kiöregedtek, megjelent egy új generáció és a zenében is változtak az igények. Nyilván az a hatalmas nagy repertoár, az a tudás a mai napig megvan a fejemben. Amit anno megtanultam édesapámtól, azt most hasznosítom például a nyugdíjas rendezvényeken. Azért látnak engem szívesen ilyen eseményeken, mert sok zenét tudok azokból az időszakokból is játszani, amikor ők voltak fiatalok. 

– Gyakran olvasható a kanizsai műsorokban a ZERO zenekar neve. A városban is sokan igénylik a fellépéseteket, nem csak bulikban, lagzikban. Hogy állítjátok össze a repertoárt?

– Nagyrészt a környékre járunk lagzizni. Idén a téli-tavaszi báli szezonban rekordszámú bált játszottunk. Alapítványi, iskolai és sportbálokban, azon kívül városi rendezvényeken is szerepeltünk. Szilveszterkor is az Erzsébet téren voltunk. Sokan ismernek és szeretnek bennünket a környéken. A repertoárt mindig az adott társaság igénye szerint állítjuk össze. Az a lényeg, hogy a buli legyen jó. Mielőtt rögzítünk egy feldolgozást, arra is gondolunk, vajon a közönségnek mi tetszhet. Végül úgy határozunk, legyen egy népszerű, egy fülbemászó dal, amire táncolni is lehet. Az biztos, aki a bulizás kedvéért akar elmenni mondjuk az Erzsébet térre, az táncolni fog. Egyébként a lagziban is előfordul, hogy elücsörög valaki egész éjjel az asztalnál. Ők nem táncos beállítottságúak. Az alapítványi bálok is mind nagyon jól sikerültek, mert egész este táncoltak a résztvevők. Táncolnak a bálokon az emberek. Lehet az utca bál vagy akármilyen bál.

Új feldolgozással várjuk hamarosan a közönséget

– Kovács Nóra énekesnő mikor csatlakozott a zenekarba?

– 8 éve kapcsolódott be a zenekarba. Szintén énekes családból származik, az édesapja és a két lánytestvére is énekel. Sok zenész van a pályán, de olyan ügyes énekes csaj, aki mellette jól is nézzen ki, az nagyon ritka. Nehéz rátalálni. Az összhang megvan közöttünk, ami még inkább kedveltté, népszerűvé teszi a zenekart. A srácok nem biztos, hogy rám kíváncsiak, hanem inkább egy hölgy előadóra. A csajok meg lehet, hogy inkább rám kíváncsiak. Fontos, hogy változatos legyen az előadásmódunk. Kell egy női hang mindenképpen – magyarázza az énekes. Pont a napokban találtunk egy dalt, amit hamarosan feldolgozunk. Külföldi szám lesz, a szövegét mi írjuk meg. Van már belőle magyar változat, de azt kezdetlegesnek tartjuk. Annyit azonban elárulhatok róla, hogy egy vidám dal lesz.

– Hogy telik a nyár? A zenélés mellett pecázás is szerepel a programban?

– A pecázásra kevés idő jut, mivel hétköznap itt dolgozom, és mindig van valami tennivaló, fűnyírás, versenyek, a horgásztábor lebonyolítása. Egész évben van munka, a hétvégék pedig sokszor a zene miatt foglaltak, de szánok rá egy-egy hétvégét vagy egy pár napot, ami csak a pecázásé lesz. Nem sok szabadidőm marad. A közeli telkünkön a szabadidőnket kiteszi a fűnyírás. Majd egyszer talán lesz konyhakertünk is. Most berohanok a boltba, vagy a zöldségeshez és megveszem, ami kell éppen. 

– Hogy lett a hobbid, a szenvedélyed a horgászás? 

– A pecázás úgy kezdődött, hogy a szomszédunk nagy horgász volt, és egy alkalommal elhívott magával, hogy jöjjek ki vele ide a Csó-tóra, aztán kedvet kaptam hozzá. 12 évesen megvettem az első gyerekhorgász engedélyemet és azóta nemcsak hobbi, hanem munka is lett belőle. Szerencsés volt ez a kapcsolódás. A kapás nyilván kevesebb ebben a hőségben, a tavasz és az ősz a főszezon, de ilyenkor is lehet halat fogni. Egyébként nemcsak a Csónakázó-tóra járok, a Balaton is a szívem egyik csücske. Néha oda is elmegyek pecázni. 

A népszerűségről, a sikerről szólva Barni megjegyezte: Gyerekkoromban számtalan fellépésemért kaptam jutalmul oklevelet. Ma igazából nekem az az oklevél, ha elmegyünk egy rendezvényre, mint például amilyen legutóbb a Város Napja volt, és 3 ezer ember hallgatott bennünket. Nekem ennél nagyobb elismerés nem kell, én ezzel maximálisan meg vagyok elégedve. Magasabb babérokra nem vágyok...

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. július 2-ai számában.)