Ásó, kapa, gereblye 142. - Látóhegyi látogatás

Hegedűs Györgyné és férje szinte minden szabadidejüket látóhegyi birtokukon töltik. A terület nagy, van munka bőven, de cserébe kárpótolja őket a csend és a nyugalom, a saját termés öröme. Bár ez utóbbi az idei esztendőben nem teljesen igaz. Vendéglátónk ezúttal Márti, a nagykanizsai Szívbetegekért Egyesület elnöke volt.

Hegedűs Györgynét nagyon sokan ismerik Nagykanizsán és a környéken is, hiszen egyesülete rendkívül aktív prevenciós munkát végez. Év közben számos előadást tart a szervezet, emellett több rendezvényen szerepel az egyesület, hirdetve az egészséges életmód fontosságát. Nem csoda hát, hogy Márti a férjével – ha éppen nem programot szervez – a látóhegyi birtokon tevékenykedik. – Közvetlenül a kápolna alatt volt az első birtokunk, egy nagyon szép kis terület, tele gyümölcsfákkal. Aztán egyszer errefelé sétáltunk, és megláttam a hirdetést, hogy eladó. Volt rajta egy nagyon régi épület, az az igazi, hagyományos hosszú, hegyi pince, apró ablakokkal, régi vastag faajtóval. Műemlékké is akarták nyilvánítani. Felmérettük, 48 millió forintba került volna a felújítása, azt nem tudtuk vállalni, így lebontottuk. Akkor még az volt az elképzelésünk, hogy építkezni fogunk, de közben romlott a férjem egészségi állapota – mesélte a történetet Márti.

A birtok folyamatosan épült és szépült, az egykor elhanyagolt területből rendes, gondozott, virágos birodalom alakult ki, gyümölcsössel, veteményessel. Így a Hegedűs házaspár évről évre meg tudta termelni magának mindazt, amire szükség van a konyhában vagy éppen a kamra polcain vagy a fagyasztóban. – A gyümölcsösben van minden. Nagyon sok az alma például, annyi, hogy évente rengeteget el is ajándékozok. De többféle körte, barack, cseresznye, meggy, ezekből mind lekvár készül vagy kompót. Az idén sajnos nem így lesz. A kora tavaszi fagy nagyon elért bennünket. Ha ez nem lett volna elég, utána jött a monília. A barackfák roskadásig szoktak lenni, most nincs rajtuk egy szem sem. Sőt, úgy néz ki némelyik fa, mintha el akarna száradni. Egyedül az almák bírják, de azok nagyon. Abból szép termés lesz idén is, meg talán a körte viszi valamire, de volt málna, szeder és még pár tőke szőlő, ami bírja ezt a meleget – sorolta az idei év történéseit Hegedűs Györgyné. A veteményes ugyan szépen indult tavasszal, de most, az aszályos időben – ahogy fogalmazott – csak panaszkodni lehet. – Ami most a földben van, az már szinte mind másodvetés. Kiszedtük a cukorborsót, a hagymát, volt zöldbab, vajbab, sóska, spenót, szóval minden. Igyekszem mindig úgy ültetni, hogy mindig legyen valami, ami egészséges, és frissen ki lehet szedni a földből. De most ezzel az aszályos, csapadék nélküli idővel nem bírunk. Szenvednek a növények is, szinte nem jutnak semmire. Persze öntözünk, de őszintén megmondom, sajnálom a vizet, mert drága. Így eső nélkül nem tudom, mi lesz a másodvetéssel. Még jó, hogy az első azért sikerült – fogalmazott a birtok gazdasszonya.

Mártiék a jövőt illetően még nem biztosak abban, mi lesz a birtok sorsa, bár nagyon szeretnek kint lenni a szabad levegőn. A sok munkával töltött év után szeretnének egy kicsit élni, pihenni, utazgatni...

VINCZE Adél

fotó: SZALAI Szilveszter

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. július 2-ai számában.)