Érdekes emberek, érdekes történetek 68. - A múltból a jövőbe mutató fundamentumot kell építeni…

A Nagykanizsai Városvédő Egyesület elnöksége a közelmúltban köszöntötte a város közéletének meghatározó alakját Cseke Zoltán nyugalmazott középiskolai tanárt, címzetes igazgatót, az Identitás Szabadegyetem és a Kreatív Klub ötletgazdáját a 80. születésnapja alkalmából. Az ünnep kapcsán beszélgettünk a példaképekről, barátokról, tanításról, kultúráról.

– Egyszemélyes példaképem nem volt. Emberektől vettem föl olyan tulajdonságokat, jó példákat, amiket követendőnek tartottam. Nem horgonyoztam le senki mellett. Nagy gondolkodóknak tartottam a görögöket, és akire hivatkozni szoktam, az egy titán volt, Prométheusz, magyarra fordítva előre gondolkodót jelent a neve. Tiszteltem Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Horthy Miklóst, Klebelsberg Kunót, aki azt mondta, igenis ebben az országban a minőséget kell létrehozni, mert kis nemzet nem engedheti meg magának, hogy ne váljon elitté. Abban a helyzetben, amiben voltunk, nem lehetett mást tenni, mint az emberi fejeket olyannyira kiművelni, hogy – most nagyot mondok –, csodaként szerepeljünk, és az iskolarendszerünket, oktatásunkat magas szintre emeljük. A pályaválasztásnál a szülői biztatás volt számomra az elsődleges. Tormaföldén születtem, az édesapám kútkezelő volt az olajiparban, az édesanyám háztartásbeli. Amikor a szőlőben kapáltunk édesanyámmal, arra biztatott, tanulj fiam, hogy ne kelljen ilyen nehéz munkát végezned. Általános iskolásként elkezdtem érdeklődni a középiskolai tananyagokról. Már akkor tudtam bizonyítani a Pitagorasz-tételt, mert érdekelt. Olyan kémiai számításokat is megtanultam, amiknek később a középiskolában hasznát vettem. Miután a Zsigmondy Vilmos Olajipari Technikumban kitűnőre érettségiztem, felajánlották a Lomonoszov Egyetemet, de édesapám lebeszélt róla. Így üzemi, társadalmi ösztöndíjasként 3 évet technikusként dolgoztam a Nagyalföldi Kőolajipari Vállalatnál, s közben jelentkeztem a debreceni egyetem matematikus és fizikus szakára – kezdte a visszaemlékezést az ünnepelt. Harmadéves korában házasságot kötött a szintén pedagógus Jutkával, akivel több mint 50 éve élnek példaértékű, boldog házasságban, és aki nagyszerű hátországot jelentett számára. Mivel szeretett gyerekek között lenni Kismarján már hallgatóként is tanította a matematikát, a történelmet, a testnevelést, a fizikát. Az ország egyik legjobb ifjúsági klubját működtette, s mert vonzotta a tanári pálya, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a dékán tanácsára matematika-ábrázoló geometria tanárnak jelentkezett át. Városunk szerencséjére visszatért Nagykanizsára, jelentkezett a régi iskolájába, ahol nagyon korán „észrevették”. Egy alkalommal minden bejelentés nélkül berobbant az órájára a megyei szakmai vezérkar, s a végén a Pedagógiai Intézet igazgatója odament hozzá gratulálni, mondván, hogy életében ilyen jó matematikaórát nem látott. - Az eredményeim miatt elkezdtek csábítani a Batthyány Lajos Gimnáziumba, és én igent mondtam. Diákjaimmal sokfelé kirándultunk, a matematika szakköröseimnek Bólyai matematika emléktúrákat szerveztem Erdélybe, felkutattuk a Budafai Arborétumot, jártunk a Baltikumon, az Adrián, Svájcban, Franciaországban és Olaszországban. Állandó színházba járók voltak a diákjaim és filmklubot vezettem nekik. Akkor, amikor az orosz volt a kötelező idegen nyelv, hoztam angoltanárt, akik a gyerekeimnek angolt is tanítottak. Már érződött, hogy az angol lesz a világnyelv – mondta.

– Ez is egy prométheuszi elv, előre gondolkodni mindenben – vetem közbe.

Az iskola az nem múzeum

– Természetesen kell a múltból olyan fundamentumot építeni, ami a jövőbe mutat és amire lehet építeni egy jövőben is helytálló embert. Irányt nem váltottam, nemzeti liberális gondolkodású ember voltam és most is ezt vallom. A barátaimat nem aszerint válogattam, hogy milyen párt tagjai vagy mi a világnézetük, hanem milyen minőségű emberek. Például Trombitás István, a Nagykanizsai Bányászati Üzem vezérigazgatója, az MSZMP Központi Bizottságának a tagja is nagyon jó barátom volt – hangsúlyozta Cseke Zoltán. Tanárként már a hetvenes években bekapcsolódott a Zala Megyei Tanács, a Zalai Matematikai Tehetségekért Alapítvány által szervezett matematikai tehetséggondozó programjába. Az ötletére kétévente középiskolai továbbképzéseket tartottak matematikatanároknak és bábáskodott az immár 30 éve működő Zalai Matematikai Tehetségekért Alapítvány születésénél, tehetséggondozással segítve a munkájukat. - Nagyon jó matematika szakköreim voltak. Tanítványom volt például Magyarország legnagyobb relativitáselmélet-tudósa dr. Rácz István akadémiai doktor, professzor, aztán dr. Röst Gergely matematikus, egyetemi docens.

– Mi volt az alapgondolata az Identitás Szabadegyetem létrehozásának, hiszen eredeti végzetségétől messze áll ez a szakterület – térünk át a hosszú évekig sikeres programsorozatra.

– Még a BLG-ben tanítottam, ahol már korábban is kacérkodtam a kultúrával. A városi filmklubot vezettem néhány évig és ott is szerettem volna, hogy talajt fogjon a jazz és az irodalom. Rendeztem is egy estet kiváló jazz-zenekarral és Kemenczky Judit költőnővel, aki az ’56-os menekülésüket írta le, de ez a kísérlet dugába dőlt azzal az indokkal, hogy ilyen öltözékű alakokat ne hozzak be az elit gimnáziumba. Mindjárt az első kísérlet után vége szakadt, és ezután kezdtem az Identitás Szabadegyetemet létrehozni. 1993-ban volt az első rendezvény és 15 évig működött. Egyszerű gondolattal kifejezve, a margaréta szép virág, de ha a réten csak margaréta lenne, akkor egy idő után nagyon közömbössé és egyhangúvá válna. Abban biztos voltam, hogy egy művelt francia nem azt várja el tőlem, hogy Villont „vinnyogjak” neki, hanem azt, hogy az egyetemes kultúra asztalára tegyük le a magyar kultúrát, mert ettől ő is több lesz, ha megismeri és színesebb lesz az élete. Éppen ezért gondoltam, hogy az Identitás Szabadegyetemen meg kell erősíteni az embereket abban, hogy ezt a kultúrát érdemes megőrizni magunk miatt és más népek miatt is, mert a művelt világ igényt tart erre. A művelődési hagyományok feletti őrködés, a kultúra ápolása és fejlesztése minden nép elidegeníthetetlen kötelessége és feladata. Kötelessége más népekkel és magával szemben is. Európa, sőt az egész művelt világ elvárja tőlünk, hogy a magyar kultúrát a magas kultúrájú népek szellemi asztalára tegyük, hozzájárulva az egyetemes művelődés sokszínűvé tételéhez. A világ tudja, hogy magyar örökség nélkül szegényebb lenne. Szegényebb Bartók zenéje, Kodály Zoltán zenepedagógiai módszere, Fábri filmjei és Makovecz Sevillában álló háza nélkül. Az sem kétséges, hogy a magyar kultúrát nem ápolja senki más helyettünk. Az ugyanis a nép, a nemzet kultúrájaként létezik csupán. Ez volt a célunk, a feladatunk. Ennek teljesüléséhez kívántunk segítséget adni az Identitás Szabadegyetem megszervezésével. Olyan neves személyiségek tartottak előadást nálunk, mint Pomogáts Béla, Czine Mihály, Szakolczay Lajos, Fábián Ernő, Pap Gábor, Kulin Ferenc, Fejtő Ferenc, Makovecz Imre, Nemeskürty István, Szokolai Sándor, Pozsgai Imre, Durai Miklós, Dobos László, Jelenits István, Vándor László, Hiller István, Heller Ágnes. Jöttek Kolozsvár, Pozsony, Brassó, Marosvásárhely egyetemi tanárai is. Rendszeres résztvevő volt a Muravidékről Göncz László, Bencze Lajos, Varga József, Erdélyből Elek Ákos, Lászlóffy Aladár, illetve a vajdasági Tari István, a határon túli magyar közösségek megismertetésének céljával, elősegítve az értékek megőrzését. Nem beszélve a kanizsai előadókról, többek között Rózsás János, Márkus Ferenc, Marton Mária, Birics Györgyi, Bali Judit, Horváth István és Lehota János segítették a munkámat, az együtt gondolkodás napjait.

- A Kreatív Klub létrehozását mi ihlette 1995-ben?

– A Római Klub mintájára hoztuk létre azt a mini Római Klubot, melyben olyan használható emberek gyűltek össze, akik együtt tudtak gondolkodni a város ügyeiről. Sok mindent „letettünk” az asztalra, de azt is meg kell jegyezni, nem lett belőle semmi. A leghasznosabb segítőtársaim és barátaim Wilheim Gábor, Ludvig Zoltán és Kovács Kálmán SZDSZ-es képviselő volt. Sok ötletet, amit ide akartunk hozni, mint pl. a logisztikai bázist, Zalaegerszegen valósítják meg. Jó kapcsolatot építettünk ki Rijekával, Zágrábbal, melynek egyik kerülete testvérvárosi kapcsolatba lépett volna Kanizsával. Kormány és államtitkári szinten jóváhagyták a Zsinagóga felújítását és Kanizsa az Európai Identitás Konferencia és Szabadegyetem megszervezésével világhírűvé vállhatott volna. Az első alkalom teljes programját ki is dolgoztuk. A kormány jóváhagyta, EU-s pályázaton pénzt is tudtunk volna szerezni a megrendezéséhez. Mindent, amit tettem a városért, ingyen és bérmentesen tettem. A polgármesterek közül Litter Nándor sokat segített nekünk, egyedül őneki adtuk át az Év Kreatív Embere Díjat – emlékezett vissza az ötletgazda.

Cseke Zoltán elévülhetetlen érdemeket szerzett a nagykanizsai felsőoktatás elindulásáért. Az Operatív Bizottság elnökeként, a Thúry György VSZKI igazgatójaként elsőként indítottak a városban középiskolában akkreditált felsőfokú szakképzést, nemzetközi szállítmányozás és logisztika szakon. Tízéves regnálása alatt a régi dicső rangjára emelte az intézményt – soha annyi külföldi kapcsolattal (olasz, horvát, francia) nem rendelkezett a Thúry, mint akkortájt. Az iskola égisze alatt jegyeztették be a várossal közösen 1998-ban a Nagykanizsa Felsőoktatásáért Alapítványt, ahol három pilléren át vezetett a híd az önálló felsőoktatási intézmény létrehozásáért: a francia nantes-i egyetemmel való cserekapcsolat, a Budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola képzési helyszínválasztásának lehetősége, illetve logisztikai képzés elindítása az akkori Kovács Kálmán vezette informatikai minisztérium lobbitevékenységével. Mindez 1998 után egy teljesen más konstrukcióval és szereplőkkel valósult meg, de az alapötlet tőle származott, mint a folyamat katalizátora, s mindezért méltán lehet hálás az utókor. Két alkalommal is csábították Zalaegerszegre, de a lokálpatrióta érzülete nem engedte meg, hogy elhagyja Nagykanizsát.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. február 7-ei számában)