A chronoworking az új trend a rugalmas munkavállalásban

Egyre nagyobb irodalma van a digitális transzformáció farvizén kialakult nem lineáris, vagy rugalmas munkavégzésnek. Most épp a chronoworking az új topik. Ennek lényege, hogy a munkavállaló akkor dolgozik, amikor úgy érzi, a teljesítőképessége csúcsán van. A munkaidő így egészen más dimenziókba kerül, de még így is maradnak a munkavégzésének hagyományos elemei.

A munka világában új hívószó terjed a rugalmas munkaidő címszó alatt, ez pedig nem más mint a chronoworking. A jelenség annyira erős, hogy a BBC is foglalkozni kezdett vele, de a helyzet az, hogy mindez csak a Covid-járványt övező digitális transzformáció miatt vált érdekessé. Michael Breus amerikai klinikai pszichológus és alvásterapeuta szerint négy kronotípus létezik az emberek között. Felmérései szerint a többség (55 százalék) a nap közepén (délelőtt 10 és délután kettő között) érzi saját a csúcstermelékenységét, 15 százalék számára a legalkalmasabb a kora reggeli munka, 15 százaléknak jobban esik kora délutántól késő estig dolgozni, míg az emberek 10 százaléka szabálytalanabb bioritmussal rendelkezik, ami napról napra változhat. Az eltérések ellenére azonban a hagyományos 9-től 5-ig terjedő nyolcórás munkaidő – amelyet az amerikai szakszervezetek találtak ki, az 1800-as években és ezt vették át a világ más országaiban is – a megszokott. 

Lehet ezt persze szépítgetni, de a többség ebben az időszakban tud „termelni”, így ez a munka világában is hüvelykujj szabály, sok esetben a munkabeosztás egy részének ehhez kőkeményen igazodnia kell.

A járvány alatt, illetve után megerősödött home office magában hordozta – nem mellesleg – a chronoworking jellemzőit. A munkarend és a munkaidő a karantén alatt sok esetben a munkavállaló bioritmusához igazodott, a vállalat részéről csak két elvárás fogalmazódott meg: a munkavállaló tartsa a határidőket, illetve dolgozza le a napi nyolc óráját. Ezzel nem volt probléma, hiszen a munkabeosztás, éppen a szabadidő értelmes eltöltésének hiánya miatt korlátlan volt.

Működik-e az önálló munkabeosztás?

A karantén alatt a családos munkavállalóknak napközben egy dologra nem volt ideje: a munkára. Vagy a gyereket kellett rávenni és gardírozni az online oktatásban való részvételhez, vagy el kellett látni a család ügyes-bajos dolgait – nemtől függetlenül. Munkára délután, este, vagy éjszaka kerülhetett sor, amikor minden elcsendesedett. A biológiai órája sokaknak felborult és nagyon sokan így is maradtak. Az éjszaki munkavégzés több irodai területen megszokottá vált. A BBC példával is illusztrálta a chronoworking kialakulását, méghozzá egy fiatal nőn, akinek két állása is van, de napközben képtelen ellátni a feladatait, jellemzően csak a délutáni időszakban aktív és a mélyebb, gondolkodást igénylő munkáját pedig éjszaka, este kilenctől hajnalig végzi el.

Kirívó eset, de egyre többen vannak így, ezért ma már egyes munkakörökben a munkavállalók arra ösztönzik a munkaadójukat, hogy alakítsanak ki ilyen munkaköröket, a szerződéseket passzítsák a biológiai órájukhoz.

A szakértők szerint egyébként mindez nem ördögtől való, hiszen aki tisztában van a saját teljesítőképességével, illetve a biológiai órájával, az könnyen megtalálja a termelékenységének legjobb időszakát, így a vállalat ezzel csak jól járhat. Egyetlen egy probléma van mindezzel, hogy az önálló munkabeosztás egyes szakaszait úgy kell kialakítani, hogy az fedje a többség munkavégzési szokásait. A chronoworkingben dolgozók sem kizárólag önálló „harcosok”, csapatban, vagy csoportban dolgoznak és ahhoz, hogy a munkavégzés más számára is gördülékeny legyen, egyeztetésre, illetve megbeszélésekre van szükség, amely viszont csak a többség biológiai órájához igazítható.

Fontos azt is megjegyezni, hogy bizonyos munkakörökben – vezetői pozíciókban – ez a fajta önálló munkavégzés nem a legpraktikusabb, hiszen döntéshozói körben a hagyományos munkaidőben elérhetőnek kell lenni. Az éjszakai munka így legfeljebb „fakultatív” lehet.

Mi a helyzet Magyarországon?

Jogilag természetesen lehetséges a chronoworking, bár felesleges lenne ezt itthon így hívni. Magyarországon ezt a munka világa kötetlen munkaidőnek nevezni és a munkavállaló önálló munkabeosztást csinálhat magának. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a világban nagy hangsúlyt kapó, a termelékenység egyik szent gráljának tartott 4 napos munkahét itthon nem topik. Az első fecskének tartott Telekom épp most „csavarta” le az általa indított projektet azzal az indokkal, hogy egy ilyen irányú munkarend bevezetése üzleti kockázatokkal jár. Logikus persze, hiszen a 4 napos munkahét egészen más munkarendet és munkastílust követel a munkavállalóktól, amiben például a túlórázás épp úgy belefér(ne), mint a home office, vagy a chronoworking alkalmazása. Ám a többség bizony reggeltől délutánig szeretne dolgozni, az egyéni szerződések és munkarendek kialakítása pedig a jelenleginél nagyobb fokú rugalmasságot igényel mind a munkavállalók, mind pedig a munkaadók részéről.

vg.hu

(Kép: pixabay.com)