Öröm volt látni, hogy mi mindent termelt a cég...
A közelmúltban ünnepelte működésének 15 éves évfordulóját a Kanizsa Trend Nyugdíjas Klub. Az összetartó, kis létszámú közösséget a régi Kanizsa Bútorgyár és a Kanizsa Trend Kft. nyugdíjasai alkotják.
Mi egy nagy család vagyunk,kezdte a klub bemutatását Zsován Lajosné Piroska. A legtöbben 30-40 évet együtt dolgoztunk. Sőt, elmondhatom, hogy Kunics József és én ott tanultuk a szakmát. Azóta sem tudunk egymástól elszakadni, mert mindig van miről beszélgetnünk. Természetesen szeretettel várjuk a fiatal nyugdíjasokat is közénk.
Hogy miről beszélgetnek a klubban? Ebben a hónapban tartanak pótszilvesztert, februárban farsangolnak, márciusban nőnapra jönnek össze. Naptárjuk szerint április a név és a születésnapi köszöntők ideje, közben könyvtárba, múzeumba látogatnak, s ha kijön a jó idő, kirándulnak a környéken és távolabbi településekre is ellátogatnak. Tíz éve váltottak színházbérletet a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 6 előadására, ahová bérelt busszal utaznak el. Jó kapcsolatot alakítottak ki a Nyugdíjas Pedagógus Klub, a Hölgyklub és a Napfény Rákbetegek Nagykanizsai Egyesületével, akikkel közös programokat is szerveznek. Mindenszentek előtt gyertyát gyújtanak elhunyt munkatársaik sírjánál, és az évet ajándékozással egybekötött karácsonyfa-állítással zárják. Havonta két alkalommal találkoznak a Deák tér 5. szám alatti önkormányzati épületben, s ilyenkor előkerülnek a szatyrokból a házi sütemények, mellé egy kis innivalóval. Ilyenkor mindig szóba kerül az is, hogy miért volt jó a bútorgyárban dolgozni.
Boldog nyugdíjas vagyok, jelentette ki Zsován Lajosné. Három unokám van és a kárpitos szakmában dolgoztam mindig. Az utolsó 10 évben az előkészítő munkafolyamatban vettem részt. Amikor a Kanizsa Bútorgyár bezárt és a Kanizsa Trend elindult, sokan elmentek a gyárból, mert nem merték vállalni a német tulajdonos által előírt elvárásokat. Nekünk, akik maradtunk, nem okozott problémát az átállás, alkalmazkodtunk a követelményekhez. Sok szép bútort gyártottunk. Munka közben mindig eszembe jutott, hogy vajon hány évig kellett gyűjteni a pénzt arra a bizonyos Rimini ülőgarnitúrára, ami a 2010-es évek körül már 200-300 ezer Ft-ba került. Élmény volt végignézni az elkészült bútorokat a gyár bemutatótermében. Öröm volt látni, hogy mi mindent termelt a cég és azt, hogy ezt az ilyen egyszerű emberek hozták létre. Wilheim Gábor, a Kanizsa Trendet elindító vezető számtalanszor odajött hozzám is, hogy te Piroska, ezt a munkafolyamatot hogyan lehet jól és gyorsabban megcsinálni, hogy minden meglegyen, de mégse legyen annyira leterhelve az ember. Hát így lettek a szép bútorok, a jó közösség, mert egymásra voltunk utalva.
Kunics József is a munkaszeretetet hangsúlyozta. - Nagyon jó csapatunk volt, jól éreztük magunkat a munkahelyünkön is, mint fiatalok. Ezért szeretek most is együtt lenni velük. Indulásakor a Trend kimagaslóan jó cég volt, nagyon jó fizetést kaptunk, jó volt ott dolgozni. 1962-ben kezdtem, mint kárpitos, majd művezető lettem, a végén a bőrraktár vezetőjeként 2006-ban jöttem nyugdíjba 45 év munkaviszony után – emlékezett vissza Kunics József.
Én férfiszabónak tanultam, majd a Dél-Zala Áruház konfekció osztályán dolgoztam, s onnan kerültem 1982-ben a bútorgyárba -mondta elégedetten Csányi Jenőné Erzsébet, aki jelentős szerepet vállal a színlázlátogatások szervezésében. 1996-2000-ig kihelyeztek egy maszek céghez részlegvezetőnek, majd 2004-ben mentem nyugdíjba, azóta klubtag vagyok. Mi még nem féltünk a munkától, jegyezte meg mosolyogva.
BAKONYI Erzsébet
(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. január 24-ei számában)