Ha most kellene hivatást választanom, újra ügyvéd lennék

Dr. Németh Györgyi ügyvéd bennszülött nagykanizsainak vallja magát. A jogászi közéletbe már 1977-ben ügyvédjelöltként belecsöppent. A nagykanizsai jogászoknak akkor már évek óta fennálló – történelmi értékkel bíró – szakmai-baráti kapcsolata volt a csáktornyai-muraközi jogászokkal. Már az első évben részt vett a találkozó szervezésében, majd 27 éven keresztül szolgálta a jogászi közéletet. Nagykanizsán helyi csoportot hozott létre, és az elnöke lett. 2004-ben erről lemondott. Lemondása után a helyi csoport, azzal a muraközi jogászokkal tartott nemzetközi kapcsolat is megszűnt. A filozófus barátja azt mondta róla, hogy ő egy multifunkcionális nő, amikor a 260 kesztyűjéből és sáljaiból nyílt kiállítás a HSMK-ban. Hogy hiperaktív típus, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 22-szer átúszta a Balatont. Van egy, a szíve által diktált mecénási vénája is. Ahhoz, hogy az Orff Ütőegyüttest 100 ezer Ft juttatásban részesítse, nem kellett más, minthogy egy augusztusi hétvégén kedvenc muzsikájára, az id. Johann Strauss által komponált Radetzky induló zenéjére lépjen ki az udvarra. A szomszédságában lévő zeneiskolában már délelőtt 9 órakor készültek esti koncertjükre a fiatalok. Abban a pillanatban megszületett a döntése, és este át is adta az adományt.  

- „A jó ügyvéd jó sakkjátékos”. Pár évvel ezelőtt egy országos szaklap újságírója készített velem egy portréinterjút, és ő adta ezt a címet a cikknek. Nekem tetszett, bár a beszélgetésünk során egy szó nem esett a sakkról, viszont meséltem a munkamódszereimről, taktikákról, praktikákról. Arról, hogy a munka folytatása során soha nem szabad elégedettnek lenni azzal, amit mi találtunk ki, hanem mindig úgy kell gondolkodni, hogy arra mit lép, léphet a másik. Nos, nyilván ebből asszociált az újságíró – jegyezte meg elöljáróban a hivatásáról az ügyvédnő, melyre édesapja irányította.

- Nem születtem ügyvédnek, édesapám kezelt gyermekkorom óta úgy, hogy a „Gyurika ügyvéd lesz”. Gyurika én lennék, a névhez hűen bizony kemény, fiús nevelésben részesített. Régóta tudom, hogy ez a javamra vált, és végül is hithű szakmai szeretet lett belőle. Édesapám alapossága, igényessége, szellemi öröksége a mai napig meghatározó számomra. Sajnos korai halála okán a doktorrá avatásomat nem érte meg, viszont jelen volt az akkor már kétéves leányom Csilla, aki nagy örömömre az egyetemi évek alatt született. A szüleim a szorgalom, a tisztesség, az alázat felelősségét örökítették rám, büszke vagyok rájuk. Büszke a határtalan nőiességet sugárzó édesanyámra, de a szigorú, minden tekintetben igényes és a tökéletességet nyújtó és elváró édesapámra is. Illemet, viselkedési normákat is a szülői házból hozok. Például nagyon idegesít, ha valaki könyököl az asztalnál. A szüleim aktív társasági életet éltek, én sosem láttam könyökölő embert az asztalunknál.

- Az ügyfelek köszönetén túl, miért hálás dolog ügyvédnek lenni?

- Jogtudósi megfogalmazás, hogy az ügyvéd az emberek jogait érvényesíti, érdekből értéket teremt. Csodálatos tevékenység az emberek jogos igényeiért folytatott küzdelem, és ha nem is minden nap, de lényegében sikerélménnyel jár. Meg persze rengeteg munkával. A rendelkezésre állást illetően igyekszem az emberek időbeosztásához alkalmazkodni, hozzám érkezett már ügyfél reggel 5 órakor, és ment el ügyfél az irodából sok-sok órás együtt dolgozás után hajnali 2 órakor. Szerencsésen az irodám a házunknál van. A szakmában persze tudni kell, hogy az időmet nagy százalékban nem én osztom be, hanem a bíróságok, a hatóságok. A szóra, a fogalmazásra, a szép beszédre a mai napig nagy hangsúlyt és figyelmet fordítok, tisztelettel és szeretettel emlékezve gimnáziumi tanáromra, Harkány Laci bácsira, akinek ékesszólása, igényes, pontos hangsúlyozása, művészien választékos fogalmazása és szófordulatai a mai napig minták előttem. Én úgy tekintem, hogy alkotómunka az írásbeli, szellemi munkásságunk, és annak szűkebb értelemben véve irodalminak kell lennie. Hallani, látni, hogy az élet számos területén lehetőségeket vesz át a mesterséges intelligencia, de én úgy gondolom, hogy a családjogi szakterületem még sokáig nem tudja nélkülözni az emberi személyes jelenlétet és közreműködést. Az életem legfontosabb, szakkönyveket is író férfiszereplője gyakran ösztönzött engem könyvírásra. Sajnos elveszítettem őt, a halála óta egy japán vérjuhar alakjában él tovább az udvaromban. Hát könyvet nem írtam, de számításaim szerint 1977-től megírtam 8-9000 oldalnyi munkaanyagot, és az majdnem 30 könyv.

Visszatérve az előbbi kérdésre, nagyon jó dolog a tárgyalóteremből úgy kijönni, amikor egy családjogi ügyben az ügyfél maga is érzi, hogy az ügyében eljáró bíró a törvényi lehetőségek keretei között – mindent megelőzően a gyermek érdekében –, a legjobbat akarja. Hála Isten, sok ilyen bíróval dolgozunk együtt. Az ügyek sorsa ugyanis elsődlegesen a felek kezébe van letéve, ezt szolgálja a megegyezés és az egyezségkötés. Nagy - nagy szerepünk van nekünk ügyvédeknek az eredményes együttműködésben, a közreműködésben és természetesen nagy a rásegítő bírói szerep. Viszont, ha nincs megegyezés, akkor a bíró kezébe a döntés szükségessége kerül át. Az ügyvédnél nálunk senki nincs közelebb az ügyfél eseménytörténeteihez, viszont mindezeket részben leírva, részben szóban előadva tálalni kell a bíróságon. Teszi ezt az egyik oldal is és teszi ezt a másik oldal is. Ezt követően nincs is fontosabb a bíró megfelelő beleérző képességénél, meg természetesen a jogi kereteknél. Ha ez nem működik jól, akkor bizony baj van. Nekem volt olyan ügyem, ahol a bíró sajnos nem élt az eljárásjog által kínált legrövidebb időn belüli döntés lehetőségével, és emiatt az ügyfél élete került veszélybe. A pulpitusról még időben lehet életet menteni. 

A jóindulatot meg kell nyerni a bíróságon

A közélet egyébként óvodáskorom óta része az életemnek. Csak néhány példa: második évtizede vagyok a Zala Vármegyei Ügyvédi Kamara Etikai Bizottságának az elnöke, küldöttgyűlési tag a Magyar Ügyvédi Kamarában, alapító tagja vagyok a Magyar Ügyvédnők Egyesületének, 2020-ban hoztam létre egyesületi formában az országban elsőként az Egyszülős Egyesületet és képviselő vagyok a Horvát Nemzetiségi Önkormányzatban. Mondhatni az életemet az irodában és a közéletben élem. Ha film készülne az életemről, akkor a személyem megformálására Meryl Streepet kérném fel. Ha most kellene hivatást választanom, most már tudom, újra ügyvéd lennék, de pár évet szolgálnék külügyi diplomataként. Na, ez most már elmarad.   

- Azt szokta mondani, nem könnyű önnel, de érdemes. Hogy kell ezt a kijelentését érteni?

- Nagyon kemény vagyok az ügyfeleimmel. A munkakapcsolat nem attól jó, hogy én barátkozom az ügyféllel. Mindig szoktam mondani magamról egy használati utasítást, hogy én nagyon szigorú vagyok, még azt is megmondom, hogy egy tárgyalásra milyen sálat tegyen a nyakába. Például a fehér egy hölgy arcát feltétlenül frissíti. Egy latin mondás szerint, amit én gyakran használok; "Captatio benevolentiae", a jelentése: a jóindulat megnyerése. A jóindulatot meg kell nyerni a bíróságon. A bírónak egyforma az egyik oldalon, és a másik oldalon ülő ember is. Ahhoz, hogy egy személyiségről a bíró benyomást kapjon, ahhoz viselkedni kell. Énnekem szigorúan az irodámban kell elmondanom, hogy milyen viselkedést várok el a tárgyalóteremben. Ezért szólok, és kiabálok is. Egyébként egy békeszerető ember vagyok, nem szeretem a békétlenséget. Az egyik ügyfél azt mondta, hogy ne kiabáljon velem, mert én fizetem magát. Erre én azt mondtam neki, maga azért fizet engem, hogy itt, az ügyvédi irodában tudjunk felkészülni úgy az ügynek a képviseletére, hogy azt az eredményt tudjuk elérni, amit ön szeretne.

45 éves ügyvédi pályámon a klientúra közegében tanúsított megbízhatóság, alaposság, minőségi igényesség, a jó kommunikáció és lelkiismeretesség tudott megtartani. A jogászi közélet vezetésében eltöltött évtizedek pedig a vezetés, az irányítás, a szervezés területén tettek jártassá. Jogi ismereteim, széles körű családjogi szakmai tapasztalataim, több évtizedes szakmai gyakorlatom, a napjainkban különös tekintettel nélkülözhetetlenül szükséges szakmai képzésekkel szembeni nyitottságom, a nemzetközi emberi jogi képzés ismeretanyaga, a csaknem egy évtizeden át folytatott antidiszkriminációs hálózati munka alapján állok most is az igazságszolgáltatás, a közigazgatás szolgálatában elkötelezetten az emberek jogos igényeiért folytatott küzdelemben.      

Visszatérve az adományozáshoz, mivel az ereimben édesapám révén horvát vér is csörgedezik, megalakulása óta mindig is közel állt hozzám a csáktornyai STOBOS tamburazenekar, hiszen a tagjai előttünk nőttek föl, és most már művészi értékkel bír az előadásuk. A HNÖ 25. éves jubileumán 100 ezer Ft-os adományt adtam át a zenekarnak. Adománnyal járultam hozzá Béres János szobrászművész, Az ifjú Deák Ferencet ábrázoló alkotásához is, amely a Zalaegerszegi Törvényszék épületében látható.  

-  Mivel tölti a szabadidejét?

- Szívesen kertészkedem, igyekszem sokat olvasni, de az elmúlt évek legcsodálatosabb családi hivatása a két leányunoka körüli szellemi és fizikai szolgálat. A lányom, Nagypál Kuhár Csilla nem követett a jogi pályán, de nagyon büszke vagyok rá. A Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamaránál dolgozik évek óta. Éppen most megyek az évről-évre megrendezésre kerülő Homár estre, ami Budapest egyik legnagyobb üzleti eseményévé vált az idők során. A homárvacsorának – melyhez az alapanyag egyenesen a kanadai Nova Scotia tartományból kerül a vendégek asztalára a Hotel InterContinental Budapest báltermébe –, a lányom a főszervezője. A nagyobbik unokám, a 18 éves Nagypál Virág, ő hostessként tevékenykedik a rendezvényen, a kisebbik unokám, a 16 éves Kíra pedig asztaltársam lesz a rendezvényen.

BAKONYI Erzsébet