Olvassunk-e egyáltalán kommenteket?

A televíziós riporteri munka, az újságírás, de általánosságban az online jelenlét velejárójává váltak a kommentek a közösségi oldalakon, fórumokon. Ezeket a hozzászólásokat számos kategóriára oszthatjuk, cikkünkben a negatív, illetve az oda nem illő kommentelés lélektanával foglalkozunk. 

Az internet térhódítása számos előnyt, illetve hátrányt hordoz magában. Évtizedekkel ezelőtt csak egy bizonyos réteg privilégiuma volt a véleménynyilvánítás, a tartalomkészítés, a világháló létrejöttével azonban bárki előtt megadott a lehetőség a blogírásra, a YouTube-on pedig saját műsor készítésére. A tartalomkészítés átalakulásával számos magas színvonalú internetes felület jött létre, ám a lehetőség ezzel együtt megadatott a kommentelésre is. Előre le kell szögezni: nem azzal a kommentelővel van baj, aki vállalva a nevét, kulturáltan kifejezi tetszését vagy nem tetszését az adott tartalommal kapcsolatban, hanem ha valaki a kocsmában sem éppen elfogadható stílusban nyilvánít véleményt adott témakörben. Szerencsére ők vannak kevesebben, a számuk azonban jól látható a kommentfalakon.

Jómagam tizedik éve foglalkozom online tartalomgyártással. Blogolással kezdtem, majd egy online sportújság szerkesztői feladatai után kezdtem el dolgozni 2022 februárjában a Kanizsa Médiaháznál. A kommentelők három általam leginkább visszásnak tartott típusával azonban mindhárom, eltérő felületen „összefutottam” az online térben.  Az első ilyen archetípus, akit nem lehet meggyőzni arról, hogy olyan információkat írunk le, amelyek megfelelnek a valóságnak, ehelyett szimatolja az összeesküvéseket, valamelyik irányba az elköteleződést. Legyen szó akár politikáról, akár sportról, kultúráról, ő fenn fogja tartani azt a véleményét, hogy az adott újságíró nem volt objektív. A második típus magát szakértőnek gondolja, és úgy véli, ő jobban tud megnyilvánulni az adott témában, mint az újságíró. Amikor azonban arra kerül a sor, hogy kifejthetné nézeteit, amelyekkel igazolja állítását, inkább nem reagál. A harmadik típus az, aki degradálja a médiában dolgozók munkáját, ám mindezt nem formai/helyesírási szempontok vagy az információk valóságalapját illetően teszi, hanem pusztán az alapján, hogy mennyire releváns számára az adott téma. Ez a típusú kommentelő a számára nem fontos hírek alá képes annyit beírni, hogy „És?”, ezzel a két betűvel pedig kifejtette „véleményét” arról, hogy nem érdekli az adott téma. Dóber Valéria pszichológus szerint az ilyen jellegű kommentelői magatartás összefügg a személyiségjegyekkel, valamint az adott élethelyzettel. A szakember úgy látja, a frusztrált, szerepeiket nem találó emberek a virtuális térben igyekeznek felvenni a megmondó szerepet, mivel itt nem kell tartaniuk attól, hogy személyes visszajelzést kapnak.

–  Létezik az online gátlástalanság fogalma, amivel foglalkozik a pszichológia és a szociálpszichológia, hogy valójában a névtelenség vagy egy hamis profil és a személyes kommunikáció gátló hatásának elmúlása sokkal bátrabbá teszi az embereket. Ennek is van befolyása egy adott kommentelő megnyilvánulásaira. Azt is hozzágondolhatjuk, hogy a kommentháború azt is jelentheti, ha az illető a gyűlölettől is érezhet boldogságot, merthogy „ő megmondta” és neki a véleményére sokan reagálnak és megkaphatja azt a központi figyelmet amit a hétköznapi, munkahelyi színterekből hiányzik a számára – mondta el Dóber Valéria.

A hazai internetes fórumok története immáron negyedszázadra nyúlik vissza. Kezdetben a legtöbb kommentelő álnevet használt, hogy a véleményét kifejezze, a 2010-es évek elején azonban a fórumok mellett egyre elterjedtebbé vált a Facebook. A szakemberek szerint a fórumokon elterjedt „kommentkultúra” immáron a közösségi médiában is visszaköszön, és a negatív hozzászólóknak egyre kevésbé számít, hogy névvel és profilképpel vállalják a leírtakat. Dóber Valéria úgy látja azoknak a Facebook-profiloknak, amelyek csak kommentelni járnak fel az oldalra egy része nem száz százalékig valós, ám a csordaszellem az identitás valóságosságától függetlenül is jelen van a kommentmezőkön.

–  A Facebook tere lehetőséget ad az embereknek, hogy valakivé váljanak az online térben. Nagyon sok olyan helyzettel lehet találkozni, hogy ők úgy érzik, hogy ők szakértők egy adott témában és ezt a szakértő szerepet veszik fel. Természetesen a csoporthatás is érvényesül, mert ha valaki körül kialakul egy úgymond rajongótábor, ahol sok lájkot kap, akkor ez növeli az önbizalmát és a megnövekedett önbizalom további gátlástalanságra ragadhatja az adott illetőt – tette hozzá Dóber Valéria.

A pszichológus azt tanácsolja, olvassuk el a kommenteket, és a negatív hozzászólóval ellentétes stílust érdemes felvenni, mert akkor az illető nem biztos, hogy tud rá reagálni és inkább abbahagyja az általa kezdeményezett, ám eredménytelen vitát.

KÁLOVICS Tibor

fotó: Balogh Martin