Elismert művészek invitálták zenetörténeti utazásra a kanizsai publikumot

Balatoni Sándor orgonaművész és Solymosi Péter trombitaművész adott koncertet szombaton este a Felsőtemplomban. Az „OrgonaPont” című hangversenyen a magyar és egyetemes zenetörténet több korszakából is felcsendültek klasszikus művek. 

A két művész évek óta működik együtt a Filharmónia Magyarország programjain, valamint más koncerteken is. A mostani fellépésük során a közönség hallhatott világi és egyházi zenei klasszikusokat is, de a nyári hangulatot is igyekeztek közösen megidézni. Az előadott művek között több olyan is volt, amelyeket nem trombitára vagy orgonára írtak, hanem ők ketten döntöttek a feldolgozása mellett. 

- A legtöbb repertoár kicsit mondhatjuk így, hogy kifórja magát, tehát van egy vezérgondolat, egy vezérmű, amit az ember mindenképpen szeretne eljátszani. A magam részéről ilyen volt Bartók „Román népi táncok”-átdolgozása, amiről úgy gondolom, hogy bár nem szakrális, de orgonára nagyon jól adaptálható zenéről van szó. Az sem mellékes, hogy a közönség szerintem jobban fogja fogadni, mint a fajsúlyosabb, nehezebb műveket – mondta el Balatoni Sándor. 

Solymosi Péter szeret orgonistákkal közösen koncertezni, mert ez a hangszer tökéletesen egészíti ki a trombitát. A művész olyan különlegesnek számító hangszereket is megszólaltatott, mint a szárnykűrt, valamint a piccolo trombita, aminek a hangszíne passzol az orgona regisztereihez. A repertoárban volt olyan szerzemény is, amelyet a művész egyfajta tiszteletadásnak szánt. 

- Ezt a bizonyos Albinoni „Adaggio-t” – ami igazából egy Giazotto zeneszerzőnek az adaptációja és Albinonihoz semmi köze sincs, csak jobban hangzik és valaki ezért nem szereti-, ezt kicsit Maurice André emlékére is adom ilyenkor elő. Kvázi majdnem ugyanazt a hangszerelést adjuk elő, mint ami az ő felvételén hallatszik – árulta el Solymosi Péter.

A hangverseny célja az volt, hogy a zenetörténeten végigvezesse a közönséget a barokktól egészen a 20. századig. 

K.T.

(Képek: Kanizsa Médiaház)