Némuljon el a harang?

„Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek…” Ki ne ismerné Ady Endre: Karácsony című versét, melyet Szabó Gyula színművész előadásában év vége felé megannyian megosztanak a világhálón. A költemény a harangszó megidézésével lelkileg ráhangol bennünket a közelgő legszebb ünnepünkre. Vagy a középkorosztályból Mikes Éva, Harangszó az esti szélben című dalát, melynek egy versszaka így hangzik: „Harangszó a déli fényben, Milyen szépen muzsikált! És a nép a templomtéren Mennyi minden jót kívánt…”. Végül, de nem utolsó sorban, idézzük fel a tanultak alapján a déli harangszó történetét: A Hunyadi János által vezetett keresztény magyar seregek 1456. július 22-én mértek megsemmisítő vereséget II. Mehmed török szultán hadaira. A déli harangszó a keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet. A napot 2011-ben az Országgyűlés a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította.

Hogy mi adta írásunk aktualitását a közelgő emléknapon túl? – Egy látóhegyi történet, mely a Szent Bertalan kápolnánál játszódott le nem is olyan régen. A kápolnához közeli, családi hegyi pincéjükben tartózkodott a kis család. A fiatalember, a 2 éves kisfia, és a várandós felesége. (Azóta már megérkezett hozzájuk a második gyermek, a kisleány is.)

Gyere kisfiam, elmegyünk harangozni! Kézen fogta gyermekét, és elindultak hármasban a kápolna felé. Hogy miként jutott eszébe az apának ez a gondolat, talán ő maga sem tudna rá magyarázatot adni. Vagy talán mégis? – Talán az, hogy harmadik generációs családnak tudhatják magukat Látóhegyen és „anno” a család több tagja is harangozott délben. Azonban, amióta nem tudnak annyit feljárni a hegyre, kikopott ez a szokásuk, amit egyébként több helybéli is a magáénak érzett valamikor. Talán az is lehet, hogy közeledik Szent Péter és Szent Pál ünnepe, és jó pár éve még tartottak búcsúmisét a kápolnánál. Az azóta elhunyt édesanyja is tevékeny részt vállalt az ünnepi készülődésben. Részt vett a takarító csapat munkájában, hozott friss virágokat a vázákba, és még pogácsát is sütött, hogy mise után megvendégeljék a városból érkezőket. A fiai asztalt, székeket hoztak magukkal, hogy hellyel kínálják az idősebbeket. A legutolsó alkalommal, 2018-ban a családfőnek is jutott feladat. Mivel nem volt harangozó sem a közelben, sem a távolban, rátestálták e nemes feladatot, hiába ódzkodott ellene, hogy még sohasem volt harangkötél a kezében. Amikor eljött a búcsú napja, izgalommal figyelte az óráját, és teljesítette a megbízatást.

Talán azért vette most a bátorságot az ifjú apuka, hogyha netán lesz idén is búcsúmise, legyen, aki harangozzon. És az is igaz, most már példát is kell mutatni a gyermeknek.

Alig kondult meg az 1922-ben újraöntött kis harang, megjelent egy hölgy, mondván, hogy ne harangozzon, mert őt zavarja, és tőle kérdezgetik majd, hogy ki halt meg. Hogyha beszerelnének a kápolnába egy automata harangozó készüléket, ami minden nap jelezné a delet, annak költségeibe szívesen beszállna, és ezzel ki lehetne szűrni a kérdezősködést, meg az „idegen” hobbi harangozókat– jegyezte meg a fiatalember.

A kápolnánál járva a Kápolnás utcából elsétáltunk Hegedűsék Hegyhát úti telkére. Útközben, hol az egyik hegyoldalról, hol a másikról kaszálógépek hangja és kutyaugatás tompította el a madarak énekét. A kaszálás hozzátartozik a hegyi munkákhoz, akinek gondozott a telke az kaszál is, és a mai rohanó világban sajnos mindenki akkor kaszál, amikor fel tud menni dolgozni – csengtek a fülemben útközben a fiatalember szavai. Hegedűsék gyönyörűen gondozott birtokára lépve a háziak, Márti és Gyuri nem is értették a kérdésünket. Hegyedűs Györgyné Márti, A Szívbetegekért Egyesület vezetője néhány klubtaggal együtt szintén tevékenyen részt vállalt a hajdani búcsúmisék megvalósulásában. Sőt, Imre atya utolsó ittléte idején – mivel nem volt önként jelentkező –, őrá esett a harangozás feladata. Gyuri, a férj meglepetten magyarázni kezdte a déli harangszó és a nándorfehérvári diadal közötti összefüggést. A feleségét pedig már régóta foglalkoztatja egy gondolat: Egyre többen élnek itt a hegyen, össze kellene fogni, és közösen fel kellene újítani a kápolnát! Egy ékszere lehetne a hegynek…

BAKONYI Erzsébet