Érdekes emberek, érdekes történetek 50.

A város 778 éves születésnapja alkalmából rendezett ünnepi közgyűlésen 15 kitüntetést adományozott az önkormányzat a kiemelkedő munkát végzők elismeréseként. Idén ketten érdemelték ki a díszpolgári címet. Schless István néhai lokálpatrióta, hazafi és feltaláló a szülővárosához való kötődéséért – posztumusz – Nagykanizsa Megyei Jogú Város Díszpolgára címet kapott. Szakacsits Szabolcs üzletember a város kulturális élete és a tehetséggondozás támogatása, továbbá az informatika és a nemzetközi kutatásfejlesztés területén elért sikerek és Nagykanizsa jóhírének érdekében kifejtett áldozatos és kiemelkedő munkájáért részesült az elismerésben.

Schless István, városunk szülötte Ausztriában, majd Németországban élő, Európa-hírű feltaláló volt, aki jelentős találmányai révén komoly vagyonra tett szert. Ebből élete során több ízben is megajándékozta szülővárosát. A legfontosabb ajándéka az Eötvös téren – újra – álló, tíz és fél méter magas Nagy-Magyarország emlékmű, melyet a restaurálást követően 2001. augusztus 12-én avatott fel a város.

Szakacsits Szabolcsot a 2022. december 9-ei lapszámunkban mutattuk be olvasóinknak.

A kultúra eszközeivel a társadalmi változásokra…

A város kulturális életében betöltött tevékenysége elismeréseként Nagykanizsa Városért Kitüntető címet kapott Papp Ferenc, a HSMK nyugalmazott igazgatója.

Az elismerés szól a kiváló kollégáimnak is, akik gyakran esténként vagy hétvégén is tették a dolgukat a HSMK-ban. Örülök az elismerésnek, köszönöm mindazoknak, akik felterjesztettek és döntöttek. Jó volt hallani, olvasni a barátok, volt munkatársak, tanítványok gratulációit. Pályafutásom során hét szakmai, állami kitüntetést kaptam, de városunktól egyet sem. Az olvasó, ismerve közéleti múltamat, tudja erre a választ.

Felkészült vezetőtársaimmal és a népművelő kollegákkal igyekeztünk 5-6 évente megújítani tevékenységünket. Elvem volt, hogy a hagyományok megőrzése mellett újabb és újabb válaszokat adjunk a kultúra eszközeivel a társadalmi változásokra. Kialakítottuk a három bérleten alapuló befogadó típusú színházi rendszert. Népszerű volt a Sztárok a pódiumon c. sorozat, kiváló színművészekkel. A szponzortámogatások lehetővé tették világhírű balett társulatok (leningrádi, kijevi, izraeli) fogadását.

A civil szféra támogatását segítette az Alapítványi hónap rendezvénysorozat. A TIT-tel közösen szerveztünk szabadegyetemeket: sikere volt a humánökológiai, a csillagászati és a társadalom-gazdaság-kultúra szabadegyetemnek. A HSMK nagyrendezvényei tömegeket vonzottak. A nemzetközi jazzfesztivál, a Tavaszi Művészeti Fesztivál, a Bor – és dödöllefesztivál, a Thúry Históriás Napok programjaira az egész megyéből jöttek. Nagyszerű művészek voltak a vendégei a Nosztalgia kávéháznak, a Bazárudvari zenei estéknek, a Kápolnakoncerteknek. Törekedtem helyi tehetséges műkedvelők, előadók bemutatására. Ennek fóruma volt a Vallomások a zenéről sorozat, valamint a versmondóknak a Kamara pódium. Sikeres volt a Magyar Nemzeti Galéria támogatásával megvalósult számos kiállítás; Aba Novák Vilmostól Kondor Béláig. Gyakorló intézménye lettünk a Pécsi Tudományegyetemnek, majd 10 évig óraadóként is taníthattam művelődésszervezőket, andragógusokat.

Publikációi mellett két könyve is megjelent

A város vonzásában című kis füzetem a HSMK első 20 évét mutatta be, számos fotóval. A közművelődés vonzásában című kötetem pedig azért született, hogy írhassak szakmai tevékenységemről, a kor művelődési jellemzőiről, a népművelés, a közművelődés eredményeiről, gondjairól. Vidám történeteket is közreadtam benne. Közülük egy: Torgyán József a népszerűsége csúcsán volt, amikor színháztermünkben nagygyűlést tartott. Kezdené a beszédét, de a kezében levő mikrofon néma. Idegesen babrálja, nem szól. Rohanok a technikusi fülkébe: fiúk, mi van? Válasz helyett már Torgyánt hallottam mennydörögve: ezek a kommunista mikrofonok! Hatalmas nevetés tört ki, és taps. Sokak szemében én voltam a bűnbak, pedig csak az történt, hogy szöszmötölt a mikrofonnal, kikapcsolta, majd bekapcsolta. A babrálások között pedig megtörtént a mikrofonok rendszerváltása…

Öröm volt bemutatni a Nagykanizsáról származó alkotók munkáit

Nagykanizsa kulturális életét gazdagító kiváló 4 évtizedes munkájáért Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere kitüntető címet vehetett át Horváthné Gelencsér Edit.

Nagyon meglepődtem amikor kézhez kaptam az értesítést a díjról, de örömmel töltött el, hogy a város vezetői is értékelik a munkámat. Az intézménybe látogatóktól kapott egy-egy gratuláció vagy egy köszönő mosoly, pozitív visszajelzés is motivációt jelentett az évek során.

1982-ben végeztem a Szombathelyi Tanárképző Főiskola testnevelés-népművelés szakán. A munkámat Szepetneken kezdtem művelődési ház vezetőként. Mellette a HSMK-ban heti két alkalommal gyermektornát tartottam óvodás korúaknak. Még főiskolásként a szakmai gyakorlatomat is a HSMK-ban, valamint a Péterfy Iskolában töltöttem. A szepetneki egy év alatt kapcsolódtam be a HSMK-ban szervezett Teaházi animátor csoport munkájába, és a következő évben odahívtak dolgozni. Az ifjúsági klubok munkáját segítettem a városban és a járásban.

Az első képzőművészeti kiállítás-szervezői feladatom emlékeim szerint Udvardi Erzsébet Kossuth és Munkácsy-díjas festőművész tárlata volt. Az intézmény és a művész közötti kapcsolat felvételét Harkány László tanár úr segítette és ő nyitotta meg a kiállítást. Amikor a kiállítási anyagot visszavittük a művész badacsonytomaji lakására nagy szeretettel fogadott bennünket és bemutatta készülő alkotásait, műtermét. A kiállítások szervezése kapcsán nagyon sok művésszel ismerkedhettem meg, a helyi művészekkel pedig szinte baráti kapcsolatba kerültem. Mindig öröm volt bemutatni a Nagykanizsáról származó alkotók munkáit, így pl. különleges és látványos volt Fenyves Márk festő- és táncművész, Húros Annamária jelmez- és díszlettervező kiállítása és megnyitója is.

Sok ismert színművésszel találkozhattam és néhány szó erejéig beszélhettem velük. Például Jordán Tamással, Koltai Róberttel, Lázár Katival, Hűvösvölgyi Ildikóval...

A munkám során számtalan olyan segítő és támogató emberrel ismerkedhettem meg, akik sokat tettek és tesznek a helyi közösségekért, a városért. Szívesen emlékezem vissza a kollégákkal együtt töltött időre, a kirándulásokra és a csapatépítő jellegű összejövetelekre. Sokat köszönhetek a családomnak is, mert megértőek voltak az esti és hétvégi elfoglaltságaim miatt, főként amikor még kicsik voltak a gyermekeim.

Bár nyugdíjba menten, de teljesen nem szakadtam el a művelődésszervezői munkától, továbbra is vezetem a Napraforgó Nyugdíjas Klubot és nyugdíjas tornát is tartok heti két alkalommal. A kollégáim még igényt tartanak szakmai segítségemre, véleményemre.

Arra törekedtem, hogy a város lakossága értesüljön minden fontos döntésről

Alpolgármesterként és polgármesterként Nagykanizsa fejlesztéséért végzett munkájáért Nagykanizsa Városért kitüntető címben részesült Tüttő István.

Öt éven keresztül ön adta át a Város-napi kitüntetéseket a HSMK színpadán. Milyen érzés volt most önnek átvenni a városi elismerést? – kérdeztük elöljáróban. - A mondás szerint jobb adni, mint kapni. Nekem annak idején ugyanolyan öröm volt adni, mint ahogyan most örültem ennek a kitüntetésnek – mondta az egykori városvezető.

1997. szeptember 6-tól 2002. október 20-ig voltam a város polgármestere. Azt megelőzően két évig városunk alpolgármestereként dolgoztam. A jobboldali többségű képviselő-testületben baloldali polgármesterként gyakran kényszerültem kompromisszumra. Mindig arra törekedtem, hogy a város lakossága értesüljön minden fontos döntésről, illetve a polgárok elmondhassák véleményüket, javaslataikat a különböző fórumokon a közös ügyeinkről. Ennek érdekében rendszeresen tartottunk önkormányzati közmeghallgatásokat és lakossági fórumokat városrészenként. A tájékoztatásban jelentős szerepe volt a városi televíziónak és a Kanizsa hetilapnak.

Polgármesteri mandátumom időszakában a kormányzatok egyre szűkülő normatív támogatást biztosítottak az önkormányzatoknak a feladataik ellátására. Ennek ellenére nem bővítettük a helyi adók körét, és a rendeletmódosítások is átlátható, kiszámítható, vállalkozásbarát helyi adórendeletek kialakítását célozták.

Az oktatás terén kiemelkedő fontosságú volt a Nagykanizsa Felsőoktatásáért Alapítvány létrehozása. Az önkormányzat anyagi támogatásával, épületek biztosításával, felújításokkal teremtettük meg a térség számára meghatározó felsőoktatás bázisát.

Az egészségügyi területen megvalósult a kórházi rekonstrukció. A kórház ismét teljes kapacitással fogadta a járó- és fekvőbetegeket. A működő ágyak száma 1998-2001-között 560-ról 597-re emelkedett. Állami támogatással megépült az A épület, amelyben a belgyógyászati osztályok kaptak helyet. 1997-2002 között a kórházi beruházások értéke elérte az 500 millió forintot. 1998 végére megszűnt a kórház adóssága, és sikeres szakmai fejlesztésekre is sor került.

Az önkormányzat közel 700 millió forintot költött intézményei felújítására és újak építésére. Ezt az összeget lényegesen meghaladta az állami támogatás nagysága. Az önkormányzati ciklus legjelentősebb beruházása a városi könyvtár építése volt. Országgyűlési képviselőink lobbizása eredményeként valósult meg közel 1 md forint értékben, nagyrészt állami támogatással. A lakosság régi kívánságának megfelelően 1997-ben elkészült a modern, kétszintes Csarnok Üzletház.

Polgármesterként kompromisszumkészségemnek, demokratikus vezetési stílusomnak és közvetlen modoromnak nagyban köszönhető, hogy az 1998-2002-ig tartó ciklusban a jobboldali többséggel működő önkormányzat nagyrészt teljesítette a kitűzött céljait, ellátta kötelező feladatait. Jól működtette intézményeit, a szociális rendszereket és biztosította a hatósági feladatok ellátását.

Nagykanizsa számos területen fejlődött, látványos építményekkel gazdagodott, működése korszerűsödött, tovább erősödött kereskedelmi, iskolavárosi és polgári jellege.

BAKONYI Erzsébet