Március 15-e a XXI. század tükrében

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünknek számít, amellyel kapcsolatban minden magyar tud néhány információt. Azzal azonban, hogy mi volt a folyamat célja illetve, hogy miről is szólt ez a korszak, már kevesebben vannak tisztában, hiszen az eltelt 175 évben számos legenda szőtte át a forradalmat.

A márciusi ifjakról, a 12 pontról, a Nemzeti dalról mindenki hallott, hiszen ezekről folyamatosan szó esik az iskolai megemlékezéseken, sokan mégsem tudják átérezni vagy átgondolni, hogy mi is volt a célja a szabadságharcnak. A Habsburg-házzal való közjogi szembenállás, az első felelős magyar kormány létrehozása, vagy a jobbágyfelszabadítás már kevesebb ember fejében van meg igazán.

A nagykanizsai városi könyvtár két munkatársa néhány éve hívta életre az Élő történelem teaház elnevezésű rendezvénysorozatát, amelynek célja, hogy előadásaikon ne pusztán az iskolában elhangzó vagy megtanulandó információkat, hanem történészi szemmel nézve is egy korszak lenyomatát adják át a legifjabb generációnak. Március 15-ével és a szabadságharccal kapcsolatos prezentációjukkal is erre törekednek.  – Mindig azzal szoktuk elkezdeni, hogy ami a március 15-i ünnepségeken elhangzik az nagyon jó, fontos részét képezi, de igazán az volt a szerepe, hogy fenntartsa a korszaknak a közérdeklődését, hogy terítékre kerüljön a monarchia előtt, hogy itt forradalom van. Próbálták lemásolni a francia forradalom jelképeit, de maga, ami a háttérben zajlott az országgyűlésben, az volt az igazán fontos, ami az áprilisi törvényekben és a kormány felállításában csúcsosodott ki – mondta el Musztács Krisztián könyvtáros.

A forradalom célja egyáltalán nem az volt, hogy szabadságharc törjön ki, hanem, hogy demokratizálódjon a helyzet Magyarországon. Éppen emiatt fontos kiemelni, hogy a fent is említett törvénycsomagot V. Ferdinánd császár szentesítette. Ezek a tények azonban a szabadságharc kitörésével feledésbe merültek és számos olyan plusz információ keletkezett, amely rátelepedett a ’48-asok eszmeiségére.

Benke Dániel az Élő történelem Teaház másik előadója is úgy véli, hogy a forradalmárok szellemét úgy lehet a legjobban megőrizni, ha március 15-én leülünk, és némileg utána olvasunk annak, hogy mi is történt valójában azokban a napokban, mivel a lényeg az volt, hogy a forradalmárok úgy vállaltak szerepet az eseményekben, hogy a jó hírnevüket, az állásukat, sőt a későbbiekben az életüket is kockáztatták a magyar szabadság ügyében.

KÁLOVICS Tibor