A szamár ideális társállat…

Civilek sorozatunkban a Magyarországi Szamártenyésztők Egyesülete mindennapjairól – beleértve egy kis szamár-történelmet is –, Bertók Ferenc galamboki alapító taggal beszélgettünk.

Húsz évvel ezelőtt, 2002 áprilisában alakult meg Rudabányán néhány aktív szamártartó és tenyésztő, valamint a magyarországi szamártartás helyzetén javítani igyekvő támogató részvételével a Magyarországi Szamártenyésztők Egyesülete (MSzE). 

A szamarat a Nílus felső folyásvidékénél, az időszámítás előtti IV. évezredben háziasították, ebből adódóan sokáig kizárólag Afrika északi területén, a Nílus völgyében, valamint a Földközi-tenger partvidékén élő népek teherhordó háziállata volt. Később, mint a kereskedők málhás állata, elterjedt az Arab-félszigeten, Kis-Ázsiában, majd Európa mediterrán országaiban. Az időszámítás utáni első századokban, elsősorban a Római Birodalom terjeszkedésével jutott el Európa több országába. 

Magyarországra az 1900-as évek elején, majd az '50-es években importáltak nagyméretű szamárméneket Olaszországból. A cél az volt, hogy egyrészt növeljék a hazai szamarak méretét, másrészt a hadsereg számára kellett öszvéreket előállítani. Azokban az években Mezőhegyesen és Bábolnán folyt szervezett körülmények között szamártenyésztés. Az onnan származó megfelelő méretű szamárméneket az ország különböző részeire telepítették, fedeztetési állomásokra. A program azonban nem hozta meg a várt eredményeket, de sok fontos adat maradt fenn, amelyet Ernst József, Ernst Mihálynak, a Magyarországi Szamártenyésztők Egyesülete elnökének édesapja is feldolgozott.

Az Egyesület nehéz feladatok előtt állt akkor is és áll ma is – jelezte Bertók Ferenc. – Az egyik feladat a szétszórt, szinte láthatatlan magyarországi szamárállomány feltérképezése mellett egy eddig nem létező szamárfajta megerősítése volt, hiszen Magyarországon a szamár vonatkozásában még csak fajról beszélhettünk. Egyesületünk legfontosabb eredményei közé tartozik; 

2003-ban a magyar parlagi szamár fajta elismertetése és az MSzE fajtatenyésztő egyesületként való elismertetése. 2004-ben az állattenyésztésről szóló törvény módosítása és hatályának kiterjesztése a szamárra is. 2005-ben pedig a magyar parlagi szamár védett őshonos fajtának nyilvánítása.

A célunk az volt, hogy ez a történelemhez számos ponton kapcsolódó állatfaj végre Magyarországon is méltó módon és helyen integrálódhasson a tudatosan tenyésztett háziállatok körébe, mint több más európai országban, ahol a szamártenyésztő egyesületek évtizedes múltra tekinthetnek vissza. Szeretnénk minél szélesebb körben megkedveltetni és elterjeszteni ezt a mindmáig igazságtalanul mellőzött fajt, melynek adottságai, nyugodt természete, alkalmazkodóképessége és intelligenciája tökéletesen alkalmassá teszik mind családi hobbiállatként való használatra, mind pedig gazdaságokban kisebb-nagyobb munkák elvégzésére. 

- Hogyha járjuk a környékbeli falvakat, a kutyaugatáson, kakaskukorékoláson kívül nem igazán hallunk szamáriázást, szamárüvöltést. Mi ennek az oka?

 - Az emberek idegenkednek ettől a fajtól, és bizonyos szempontból lenézik azt is, aki vele foglalkozik. Méltatlanul teszik ezt. A falusi ember szemléletmódja is átalakult, megjátssza a városit, és minden, ami a régmúltban természetes volt, most már szinte bántó. De engem ez nem zavar. 

- Ennek ellenére, miért tartanak néhányan mégis szamarat? 

 - Elsősorban azért, mert kedves állat, és emiatt nagyon szeretik. Ideális társállat, a gyerekeket rendszerességre neveli, és kifejezetten jó hatással van rájuk, még terápiás célokra is használják őket bizonyos helyeken. 

- Milyen gondozást, törődést igényel az állat?

 - A sok babusgatással csak ártunk neki. Elsődleges a jó minőségű ívóvízzel, takarmánnyal való ellátása, és figyelmet kell fordítani a só kiegészítésre is. Ezen kívül gondot kell fordítani a szőrzet és a paták ápolására. Nem igényel zárt tartást, a téli időszakban elég a három oldalról zárt épületben tartani őket. Minél többet törődünk vele, annál hálásabb lesz, de a következetesség ugyanúgy fontos a szamárnál is, mint a gyermeknevelésben. Különben ugyanúgy viselkedik, mint egy szabadjára hagyott gyerek, és ez nem jó senkinek. 

Lehet-e kapni a vendéglőkben szamárhúsból készült ételt? 

Bizonyos vendéglőkben lehet kapni. A Somogy megyei Bőszénfa látogató központjának éttermében rendszeresen szerepel a szamárhúsból készült ételek széles repertoárja. Itt általában a feleslegessé vált méncsikóknak a húsát értékesítik. 

Az egyesülethez tartozás hogyan tudja segíteni a tagságot? 

Az egyesületben egy koordinált tenyésztőmunka folyik, ami elsősorban az elnökség és az elnök úr érdeme. Nagyon lelkiismeretes munkával 20 éve végzi ezt az emberpróbáló feladatot, hiszen egy személyben egy egész ország tenyésztését koordinálja. Nagyra becsülöm a munkáját, és örülök neki, hogy tagja lehetek sok kiváló társammal együtt ennek az egyesületnek. 

Akik ismerik önt, tudják, hogy gyermek kora óta kedvenc állata a szamár, és azt is tudják, hogy sikerült megfertőznie az unokaöccsét, Botondot is az állat szeretetével. Ajándékozott neki egy csacsit, és végzős, 8. osztályos diák létére az egyesület legfiatalabb tagja lett. 

Ő egy rendkívül ígéretes, igazi elhivatott tenyésztő. Komolyan veszi a munkáját, és valóban igazi tulajdonos már. Kézügyessége és rátermettsége a későbbiekben még sok kellemes, együtt töltött időre fog bennünket serkenteni.

BAKONYI Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata elolvasható a Kanizsa Újság június 3-án megjelent lapszámában.