30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 36. rész – Egy sorozat margójára

Véget ért a sorozatunk, melyben a rendszerváltás utáni szabad választás önkormányzati képviselőit szólaltattuk meg. Volt, aki a csalódását kifejezve elhatárolódott a felkérésünktől, volt olyan egykori képviselő, aki csak annyit mondott, hogyha majd lehet beszélni, akkor elmondja a véleményét. Többen voltak, akik egyszerűen nem is válaszoltak a levelünkre. Olyan olvasónk is akadt, akihez nem jutott el az újság, s mivel gyűjti, bekopogott a szerkesztőségünkbe, hogy pótolni tudja a példányt. Elmondhatjuk azt is, hogy sok köszönetet kaptunk a riportalanyoktól, ugyanakkor azt sem hallgathatjuk el, hogy igyekezetünk miatt egy alkalommal bírósági tárgyaláson is meg kellett jelennünk. Sorozatunk zárásaként ismét felidézzük néhány egykori képviselőnk gondolatát.

Göndör István az MSZP színeiben 1990-ben listáról került be az első városi önkormányzatba. A választási ciklust azonban nem töltötte ki, mert 1994 tavaszán megválasztották országgyűlési képviselőnek.

„Önkritikusan hadd mondjam, mi idősebbek felelősek vagyunk azért, hogy nem neveltünk ki több, a köz szolgálatára alkalmas politikust. A városban és környékén élők érdekei elé került a gátlástalan politikai hovatartozás, az ellenség keresés és csatározás. Egyre kevesebb a felelősség a közös jövőnkért. Sajnálom, hogy az Orbán kormány 2010 után különböző trükkökkel, mint hitelkonszolidáció vagy legújabban a pandémia ürügyén elvont feladatokat és anyagilag is meggyengítette az önkormányzatokat.”

Dr. Horváth Ágnes háziorvost az első önkormányzati ciklusban 1990-1994 között választották meg önkormányzati képviselőnek az SZDSZ támogatásával.

„Korábban nem politizáltam, az MDF és az SZDSZ keresett fel azzal a javaslattal, hogy induljak el egyéni képviselő-jelöltként az önkormányzati választáson. Akkor úgy éreztem, hogy az SZDSZ jobb választás lesz, és ezért döntöttem a Szabad Demokraták Szövetsége mellett. Nagyon sajnálom, hogy a rendszerváltást követően nem történt meg az elszámoltatás, ami máig is kiható problémát jelent az ország számára. A másik lényeges kérdés, aminek a jelentőségét ennyi év után már látni lehet, az a privatizáció, vagy a reprivatizáció kérdésköre. Úgy érzem, a csehek vitték véghez ezt jól, mert ők reprivatizáltak, dolgozói részvényekkel oldották meg a magánkézbe adást, melynek az lett a pozitív következménye, hogy nem szűnt meg náluk annyi munkahely, mint nálunk, Magyarországon.”

Czotterné Ivády Zsuzsanna 1990-1994-ig volt önkormányzati képviselő a Magyar Demokrata Fórum színeiben.

„Szerintem a testületben mindenki komolyan vette a feladatát, és mindenki a legjobbat akarta kihozni magából. Utólag visszagondolva, a többi párt képviselőivel együtt mindenki azt hitte, hogy tényleg rendszert vált, annak ellenére, hogy sok mindenben nem értettünk egyet, még párton belül sem. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki keserűen szemléli, hogy mi lett ebből a városból. Ezt a hosszú agóniáját nagyon nehezen viselem.”

Dr. Kalmár Béla a Független Kisgazdapárt jelöltjeként 1994-1998 között volt a Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés tagja, 1998-2002 között pedig Nagykanizsa önkormányzatának a képviselője.

„Az önkormányzati választáson Tüttő István szerezte meg a polgármesteri címet, Tarnóczky Attilát és Törőcsik Pált pedig a közgyűlés választotta meg alpolgármesternek. A jobb és a baloldal akkor is komolyan egymásnak feszült, de az ellentétek ellenére is jól tudtunk együttműködni, amit bizonyít a város akkori fejlődése. Szerencsésen tudtunk együttműködni Tüttő István polgármester úrral. Ő egy nagyszerű polgármester volt, kiváló vezetői képességekkel és kompromisszumkészséggel. Legtöbb esetben az MSZP-frakció is együttműködött velünk, egyedül a költségvetés tárgyalása során jelentkeztek köztünk ellentétek."

György Pál 2002-2006-ig volt önkormányzati képviselő a Szövetség Nagykanizsáért Egyesület és a Városvédő Egyesület támogatásával.

„Egy magyarországi vidéki városban igazán különleges lett volna az a liftes mélygarázs, mely az Erzsébet téren épült volna, nem a város pénzéből, nem a város, hanem a beruházó üzemeltetésében. A munkák el is kezdődtek, de a beruházó visszalépett. Ez egyértelmű kudarc volt. Aztán egy siker; a bagolai hulladéklerakó bővítése és a hulladék-feldolgozó építése. Ezen siker elérésében részt vehettem, a munkálatok felügyeletében a közgyűlés megbízása alapján tanácsnokként. Országosan, és a városunkban is mintha még kevesebben lennének a racionálisan, tények alapján véleményt alkotók és többen a megvezethetők, a hívek. Még kisebb esély van arra, hogy az egyenesen gondolkodók jelentkezzenek vagy elfogadják a pártok jelölését bármilyen pozícióra és így őszinte, valódi viták alakulhassanak ki. Gondoljunk csak az utóbbi választásokra. A forrásoktól távol, tartós káderhiány van a helyi politikában. Reményt a változásra az a néhány fiatalabb ember adhat, akik a legutóbbi választáskor kerültek be az önkormányzatba.”

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2022.január 28-án megjelent számában olvasható.