30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 33. rész – 30 év sem volt elég, hogy megtanuljuk az önkormányzást és eredményesek legyünk

Dr. Etler Ottó 2010-2014 között volt önkormányzati képviselő. A Civil Összefogás Nagykanizsáért listájáról került a testületbe.

Az első önkormányzat félidején kaptam felkérést a Környezetvédelmi Bizottságba. Mint MOL Geokémiai osztályvezető és környezetvédelmi szakértő nagy lelkesedéssel és elképzelésekkel indultam. A bizottság többi tagjával (két tanár, könyvelő és egy művészember) nehéz volt szót értenem – idézte fel közéleti tevékenységének kezdeti időszakát az egykori városatya. A hangzatos szólamok és az „előzetes elvárásoknak való” megfelelés felülírta a szakmaiságot. Nem csak tanulmányokat akartam, hanem megoldásokat is. Nehéz ember voltam, nem is hívtak ezután. Ráértem csak a saját szakmámban dolgozni. 15 évig, csak a TV-ben láttam közgyűlést, sokat nevettem - később sírtam - a szerencsétlenkedésük láttán. Siralmas volt azt is látni, hogy különböző párttagságuk miatt hogyan vált egymás ellenségévé 3 barátom (mindhárom volt képviselő), akik előtte diákkoruk óta hétvégenként együtt sakkoztak, kártyáztak.

Társadalmi szerepvállalásom ekkor kimerült a Jézus Szíve Egyházközség képviselőtestületében. Megyéspüspökünk az eredményeinken felbuzdulva 2009-ben feladatként adta, hogy igyekezzünk részt venni a városvezetésben, az önkormányzatban, élesszük fel Kanizsán a KDNP-t. Majdnem sikerült. 8-10 fős kis csapattal készültünk az önkormányzati választásokra. Kidolgoztunk egy tematikát, hogyan kell jelölteket állítani, milyen kompetenciáinak kell lennie a polgármester-jelöltnek, illetve a képviselő-jelölteknek. Az előzetes jobboldali egyeztetések során a nagyobbik kormánypárt jóvoltából fontos új elvvel szembesültünk: „Nem az a fontos milyen ember és mit tud. A lényeg, hogy azt a gombot nyomja, amit mondunk neki.” Nem is lepődtem meg, hogy egy szűkkörű taggyűléssel felvett új tagok első ténykedésükkel kizártak bennünket (egy héttel azelőtt, hogy kézhez kaptuk a tagkönyvünket). Hála ennek a puccsnak így maradtam örökös párton kívüli. A csalódottak és pártkivetettek, de tenni akarók jelöltjeként (Civil Összefogás Nagykanizsáért) listáról végül is képviselő lettem a 2010-14-es ciklusban. Már az első közgyűlésen megkaptam a beosztásomat a polgármester beköszöntőjében: „Üdvözlöm a közgyűlést, jobb oldalamon a FIDESZ többségi frakciót és balról az ellenzéket. „Így lettem konzervatív egyházfiból baloldali ellenzéki?!”

Mindennek ellenére reméltem, hogy hasznomat veheti a város. 2005-ben az év kisvállalkozása kitüntetést kapta a cégem. 2008-ban akkreditálták a környezetvédelmi laboratóriumomat. Erre kaptam egy helyet a Pénzügyi Bizottságban… Szóval nem városüzemeltetés (gazdaság, környezetvédelem), de még mindig jobban jártam, mint az előző polgármester, aki az oktatásiba került.

Gondoltam, ha pénzügy, akkor itt a minőségbiztosítási tapasztalataimat hasznosítom. Érdeklődéssel olvastam a belső ellenőri jelentéseket, melyek a beszámolóval és a tényfeltárásoknál befejeződtek. Itt kellene folytatni a helyesbítő tevékenységgel, intézkedésekkel és a visszaellenőrzéssel. Szóvá tettem többször, nem értették egyszer sem. Számos más tárgyban is ezt láttam. Rájöttem, hogy itt régi-régi sablonokban működik a hivatal és ezen már csak a közgyűlés tesz túl. A sztereotip megszólítások, szlogenek, előre gyártott vélemény klisék tömkelegével szembesültem. Nagy ritkán azért kaptam konkrét választ is. Például amikor azt mertem kérdezni, hogy ki is az, akit be kéne szavazni egy önkormányzati vállalat felügyelő bizottságába. A válasz így hangzott: sokat segít a parlamenti képviselőnknek Budapesten.

No de inkább maradjunk a szakmánál! Éppen „Biogáz Modellkísérletek” k+f pályázati témán dolgoztam az Óbudai Egyetemmel, amikor Kanizsán a szennyvíztelep sokmilliárdos rekonstrukciója készült. A beharangozott biogáz reaktort nagyon vártam, hiszen az előzetes mérések alapján a kanizsai szennyvíz szervesanyag tartalma (ezáltal a várható biogáz potenciál is) több mint másfélszerese az egerszegiének és ott már zajlott a próbaüzem. Miért is lepődtem meg, hogy az átadáskor megtudtuk, hogy költségcsökkentésre hivatkozva csak iszaprothasztó épült Kanizsán biogáz üzem nem? Ha már a szakmánál vagyunk: hazánk első városa, aki tagja lett a Nemzetközi Klímaszövetségnek (2005) az Nagykanizsa. Ennek ellenére nem vagyunk a 13 Megyei Jogú Város között, ahol elindult a „Zöld Busz” program!

Mostanság, ha belenézek néhány közgyűlési közvetítésbe úgy látom Kanizsán a „helyzet fokozódik”. Nagyon egyetértek a PE rektorával: A tudomány teret veszít a hülyeséggel szemben. Egyszer talán belátjuk, hogyha sokan mondanak valamit nem biztos, hogy az az igaz. Lesz ez jobb is és remélem nem kell hozzá még 30 év!

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021.december 10-én megjelent számában olvasható.