30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 25. rész – Mindig a feladatok „találtak” meg engem, és nem fordítva…

Őri Sándort a második önkormányzati ciklusban 1994-1998 között választották meg önkormányzati képviselőnek az MSZP támogatásával.

– Az MSZP keresett meg az önkormányzati választáson való indulás lehetőségével – idézte fel közéleti szereplésének kezdeteit az egykori városatya. – Nem voltam tag, de akkor és azóta is baloldali értékeket valló embernek tartom magam. Aktív közösségi emberként egyrészt úgy éreztem, tudok tenni azokért a célokért, amik a környezetemben megfogalmazódtak, másrészt nagyon elégedetlen voltam a még hivatalban lévő képviselőnkkel.

S hogy milyen volt ez a közeg? – Azok a lelkes miklósfaiak alkották, akik ’89-90-ben is a Miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesület égisze alatt – megtörve a sok éves állóvizet –, aktív közösségekbe szerveződve újraindították a helyi kulturális és sportéletet. Óriási összefogással viszonylag kevés önkormányzati támogatással megépítették a „Mindenki Házát”.

Bár az önkormányzat működése nem volt ismeretlen számomra, az első néhány hónap mégis nagyon nehéz volt. Miklósfán az elődöm igazi „káoszt” hagyott rám! Csak egy apró adalék, a Mindenki Házának nemhogy használatbavételi, de még építési engedélye sem volt 1994-ben annak ellenére, hogy ’90 óta működött.

Gépészként sokszor bosszantott a közgyűléseken felszólaló képviselőtársaim hosszú, nem éppen tárgyszerű szereplése. Később aztán beláttam, nekik volt igazuk, hiszen sikeres politikusi pályát futottak be, amihez szükségük volt így is ismertté tenni magukat, ami tőlem nagyon távol állt – fogalmazott Őri Sándor.

Képviselői munkám során helyi feladatokat az újjászervezett Városszépítő Egyesület vezetőségétől kaptam. Rendszeresek voltak az összejöveteleink, lelkes, segítőkész csapatmunka folyt, jó visszagondolni az elért eredményeinkre. Akkor és most is úgy érzem, Miklósfa sokat fejlődött a ’94-98-as önkormányzati ciklusban annak ellenére, hogy az ország gazdasági nehézségekkel küszködött.

A teljesség igénye nélkül, néhány fontosabb beruházást is megemlített az egykori városatya. Ilyen volt a víznyomásfokozó, illetve a hidroglóbusz megépítése a Mátyás király utca végén; a Mindenki Háza építésének befejezése, a fennmaradási engedélyek beszerzése, működésének hivatalos elismertetése, a stabil gazdálkodás megteremtése. Miklósfa mindkét közúti hídjának kiszélesítése, felújítása, a focipálya területének megvásárlása. (A csapat az NB-III közelébe jutott abban az időben.) Továbbá a fogászati rendelés beindítása, a zöldterületek, különös tekintettel a temető szervezett gondozása, a szennyvízcsatorna megtervezése és a Szennyvízcsatorna Közműtársulat megalakítása. – Városi viszonylatban komoly eredménynek tartom a Vásárcsarnok megépítését saját erőből, a város és a vállalkozók összefogásával. Területvásárlások történtek többek között a Déli elkerülő út megépítéséhez.

A képviselői munka persze számtalan nehéz, kellemetlen döntést is hozott: a városvezetésre érdemtelenné vált polgármestert le kellett mondatni! (Hol vagyunk ma már ettől morálisan?) – jegyezte meg az egykori politikus.

Intézményeket kellett összevonni, és szükség volt hitelfelvételre, amelyek törlesztése komoly nehézségeket okozott a városnak. De fontosnak tartom, hogy ezekről helyben dönthettünk. Mára a döntések elkeserítően messze kerültek a helyben élőktől.

A NER-nek nevezett rendszer csak üres szólam. Mindezek ellenére optimista vagyok. Vallom, hogy a várost érintő alapvető, fontos kérdésekben szükség van a különböző nézetű felek együttműködésére.

Nem vagyok egy nyüzsgő, karrierépítő típus. Mindig a feladatok „találtak” meg engem, és nem fordítva – összegezte gondolatait Őri Sándor.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. augusztus 13-án megjelent számában olvasható.