Hőseink emléke

Május utolsó vasárnapja a Magyar Hősök Napja. Ezen a napon emlékezünk azokra a bátor férfiakra, nőkre, katonákra és civilekre, akik az életüket adták Magyarországért.

Városunk a hősök napi emlékműsorát a kiskanizsai Sarlós Boldogasszony Plébánia melletti Millenniumi Emlékparkban tartotta. A vasárnapi rendezvényen Balogh László Nagykanizsa polgármestere köszöntötte a megjelenteket. – Minden kultúra legsajátabb jellemzője, hogy ha megtalálta és felemelte azon hőseit, akik képviselik és megszemélyesítik értékeit, akkor e hősökre a végsőkig emlékezik, tudva, hogy nélkülük szerte foszlanánk a létben, kiszolgáltatva minden szélnek és fuvallatnak, de velük önazonossá lehetünk – mondta el beszédében a városvezető. Nagy Vendel, a Sarlós Boldogasszony Plébánia plébánosa kiemelte: a hősöket, akik az életüket áldozták, a legdrágábbak a hazáért, azt nem szabad elfelejteni. Bármilyen korban élünk, hogyha ezt megtesszük, akkor az ország, a nemzet nem állhat fent. Minden esetben, minden évben nekünk meg kell emlékezni és az újabb és újabb generációknak fel kell erre hívni a figyelmét.

A megemlékezést először 1917-ben mondták ki hivatalosan, majd az országgyűlés a 2001. évi törvényében újra nemzeti emlékünneppé nyilvánította.

A kiskanizsai emlékpark, története azonban már korábban elkezdődött. Horváth Jánosné, az Együtt Kiskanizsáért Egyesület elnöke elmondta: az emlékparkot édesapja, Plander György és a hadifogoly társai kezdeményezték még 1997-ben. – Az emlékpark egy civil összefogásnak köszönhetően jött létre, amit lehetett önerőből valósítottak meg. Az emlékmű megvalósulásához hozzájárultak a kiskanizsai lakosok, Erdős László honvéd ezredes, valamint Nagykanizsa önkormányzata.  Az emlékpark előtt 1999. október 23-án már sikerült felavatni a Hős Honvédek Emléktábláját, 2000. május 28-án, a Hősök napján pedig felavatták a teljes emlékparkot. A helyszín nem csak a világháborúkban elesettekre emlékezik, hanem mindazokra, akik Szent István király óta életüket adták a hazáért. Az emlékpark alkalmas arra, hogy megemlékezzünk mindazokra, akik a történelem során a legbecsesebb értéküket, az életüket áldozták a hazáért, és ki tudja hol nyugszanak. Nincs, aki emlékezzen rájuk, ezért gondoltuk, hogy itt, ennél az emlékműnél bármikor, bárki helyezhet el emlékezővirágot, koszorút, vagy mécsest – egészítette ki Horváth Jánosné. Mivel városunk katonaváros volt, ezért nem csak a kanizsaiakra emlékeznek, hanem minden olyan katonára, akik a nagykanizsai laktanyákból kerültek ki a harcmezőre. Az ő emlékükre a Hős Honvédek kövén egy kisebb táblán a következő felirat olvasható: "Adassék tisztelet a katonaeszménynek, a hazáért megdicsőültek szelleme töltsön el, és a magyarok istene segítsen meg minket." /Gróf Zrínyi Miklós, költő és hadvezér/

Az elesett hősökre emlékeztek Lasztonya kámaházi településrészén is, egy a községben még 1947-ben öntött harangnál. Aigner Géza letenyei plébános elmondta: megdöbbentő, hogy 1947-ben, az itt állomásozó szovjet csapatok idejében miként lehetett harangot öntetni az elesett hősök emlékére. Így nem csak az elvesztett családtagok miatti fájdalom, hanem az itthoniak hősiessége is kicsendül a harang „szavaiból”. A harangláb eredete a múltba vész, mint ahogy a kámaházaiak történelme is ismeretlen a lakosok számára, de annyit tudnak a helyiek elbeszéléseiből, hogy 1980 táján javították a haranglábat. Ha meghalt valaki, akkor általában két óránként harangozták ki. Mindenszentek este egy órán keresztül felváltva húzták a fiatalok a harangot. Az elöregedett tartóoszlopok miatt azonban a kámaházai harang már tíz éve nem szólalt meg.  Andrasekné Cser Mária, a község polgármestere elmondta: a 2022-es hősök napjára - a Szentháromság Plébániával és a Letenyei Polgári Egylettel összefogva szeretnék felújítani az emlékművet.

Kálovics Rebeka

(Borítókép: Kanizsa TV)