30 éves az önkormányzatiság Magyarországon – Az alázatos, elkötelezett munka lenne a legfontosabb
Dr. Baranyi Enikő az MDF színeiben 1998-2006-ig volt önkormányzati képviselő.
– Betolakodó voltam a városban. Egy pályázat útján kerültem Nagykanizsára, a kórház gyermekosztályára főorvosnak. Debrecenben végeztem el az egyetemet, ott kerültem be a klinikára, majd férjhez mentem és a Miskolcon eltöltött évek után következett a nagy lépés, amikor megérkeztem Kanizsára. Én addig nem voltam aktív politikai szereplő sehol sem. Rengeteg feladattal, lendülettel irányítottam a szakmai munkát az osztályon annak érdekében, hogy egy jó csapatot tudjunk kialakítani. A rendszerváltás - ami mindenkinek megnyugtató felemelő érzést adott - akkor következett be, amikor már itt éltem. Meg kell mondjam, Antall József urat mélyen tisztelem a mai napig. Többek között azért is, mert nem mártírkodott, hanem tevékenyen akart segíteni, jobbítani a rendszerváltás folyamatában, és emiatt a saját gyógyulását hátráltatta. Elmenetele után az MDF egy zsugorodott párttá vált – kezdte visszaemlékezését az egykori képviselő asszony.
– A kórházban eltelt 4 és fél év alatt egy szakmailag szépen összehangolt, színvonalas munka folyt. Ez időben keresett meg Schmidt István úr, és felkért arra, hogy az MDF jelöltjeként induljak az önkormányzati választáson. Megtiszteltetésnek tartottam a felkérést, s mivel jelentős százalékban országosan elfordultak az MDF-től, belső kötelezettségemnek éreztem, hogy elvállaljam. Döntésemet az is megerősítette, hogy a gyermekosztályon jól képzett szakemberek látták el a feladatukat, és tudtam, hogy összehangolható az orvosi feladat ellátása és a közéleti szereplés. A választások után nagyon sok örömet kaptam azoktól az emberektől, akik többségi, 50 százalék feletti szavazattal választottak meg önkormányzati képviselőjüknek. A szeretetet, amit tőlük kaptam, igyekeztem a munkámmal viszonozni. A jobboldali csoporthoz tartozó szekciónkba akkor heten tartoztunk, és sok mindent közösen csináltunk. Tudtuk egymást támogatni, és együtt tudtunk dolgozni a velünk szemben ülő képviselőkkel is. Úgy érzem, jól kivettem a részemet a közös munkából – mondta Baranyi Enikő.
– A két ciklus során soha nem éreztük a testületi üléseken azt, hogy a másik oldal nem szólhat bele valamibe, vagy én nem tehetek kritikai észrevételeket megfogalmazva az előterjesztésekhez. A közgyűlésekre minden napirendi pontból komolyan felkészültünk, és egyeztettük a véleményünket egymás között. Természetesen a szavazat nem volt száz százalékosan egységes, hiszen az adott témát különböző szemszögből ítéltük meg, de ebből nem volt harag. Szakmámhoz illő feladatnak és szívügyemnek tekintettem a szociális és egészségügyi bizottsági munkámat. Ennek megfelelően szerveztük meg, dolgoztuk ki és vittük közgyűlés elé a felnőtt és gyermekorvosi rendelők felújításának sorrendjét. Az évekre lebontott terv utolsó része most fejeződött be – mondta a két ciklusban is képviselőként dolgozó egykori politikus.
– A kiskanizsaiak indokolt igényekkel fordultak hozzánk. Kérésemre valósult meg, hogy közelebb hozzuk a város vezetőségét a kiskanizsaiakhoz. Megjegyzem, a későbbiekben már a város más részein is hasonló módon zajlottak le ezek az ülések, amit a lakosság szívesen fogadott. Mindezek mellett a vásárcsarnok és a kosaras piac problémáit is közmegegyezéssel oldottuk meg, és szép emberi megértés eredményeként valósult meg az autista gyerekek óvodája. A mai napig szeretem, tisztelem a volt kiskanizsai körzetemben élőket. Nagyon sok családdal fennáll a baráti, de úgy is mondhatnám rokoni kapcsolattartás. Hálás vagyok Kiskanizsának azért, hogy rövid idő alatt befogadtak bennünket – fogalmazott a hajdani képviselő.
A mai közélettel kapcsolatban dr. Baranyi Enikő elmondta: Ne a finanszírozás kérdése legyen az első, hanem az elkötelezett, alázatos munka és egymás kölcsönös megbecsülése.
Bakonyi Erzsébet