Szemétkérdés

A mérések szerint a jelenlegi kapacitása a hulladéklerakónak 200.000 tonna. A jelenlegi hulladékmennyiséghez és az évek alatt beszállított mértékhez viszonyítva körülbelül 5 év múlva telik be teljesen a hulladéklerakó – nyilatkozta Ring Balázs, a Nagykanizsa-Netta-Pannonia Hulladéklerakót Üzemeltető Kft. ügyvezetője.

A tavalyi évben 37.000 tonna hulladékot szállított be az üzemeltető, idén, szeptemberig bezárólag 26.000-et. Bár a koronavírus a számok alapján lelassította a növekvő tendenciát, a hulladék tárolása így is aggasztó lehet. És, bár a lerakónak van egy adott kapacitása, a hulladékszolgáltató készült egy tervvel, környezetvédelmi engedélyezésük már van egy körülbelül 700.000

tonna befogadó képességű lerakóbővítésre.

Haladás a körforgásos gazdálkodás felé

Az Európai Parlament 2015-ben egy cselekvési tervet fogadott el, hogy elősegítse a körforgásos gazdaságra való átállás felgyorsítását. Az idei évtől a környezetvédelmi hatóság nem ad ki új lerakó létesítésére és a meglévő bővítésére engedélyt. 2035-ig pedig el kell érni azt az állapotot, amikor a lerakóra kerülő kommunális hulladék mennyisége az össz hulladék mennyiségéhez képest 10 százalék vagy ez alatti érték.

– Tulajdonképpen a lerakás mint technológia egy mellőzött folyamat lesz a jövőben. Azonban hulladék keletkezik, arra nem számíthatunk, hogy a jelenlegi mennyiség az évek alatt olyan szinten lecsökken, hogy nem lesz szükség kapacitásra. Ráadásul 2035. olyan messze van, hogy a tervezett bővítés is nagyrészt meg fog telni – fűzte hozzá Ring Balázs.

Lebomlik, de mikor?

A kérdés biztos sok embert foglalkoztat: ha egyszer megtelik a szemétlerakó, mikor lehet újra használni a területet, vagy esetleg a betemetett hulladék bekerülhet-e a talajvizekbe. A hulladék javarésze műanyag, ezeknek a lebomlási ideje nagyon hosszú idő. A műanyag szatyornak 200-1000 év, az alumínium konzervdoboznak pedig 200- 500 év.

– Mivel a nagykanizsai hulladékudvarnál biohulladékot nem raknak le, így bio- gáz sem keletkezik, a környezettől pedig el van zárva, talajszennyezést nem okoz. Talajvízfigyelő-kutak vannak, tehát folyamatosan figyelés alatt áll, szabályos időközönként monitorozzák, és ennek következtében tudjuk, hogy ilyen szennyezés előfordul-e vagy sem. Természetesen ilyenre még nem volt példa. A depóniából kikerülő csurgalékvizet pedig külön gyűjtjük – folytatta Ring Balázs.

Akkor és most

Jelenleg egy uniós állampolgár 476 kg szemetet állít elő éves szinten. Ez összesen 446 millió embert érint, azonban pár évtizeddel ezelőtt korántsem volt így. Akkor az üdítőt és a szeszes italokat (mint például a sört) üvegben lehetett csak kapni, melyet vissza lehetett váltani. Most mindennek a szerepét átvette a műanyag. Kardosi Lászlóné lapunknak elmondta: a szemetet régebben vagy elégették, vagy felhasználták különböző dolgokra, a biohulladékot pedig komposztálták.

– Textilszatyorral jártunk vásárolni, a péksüteményeket nem nylon zacskóban kaptuk, hanem papírban, melyet később felhasználtunk. A mai napig azzal vásárolok. Az ételmaradékot, a zöldség- és gyümölcsmaradványt a komposztra tettük a kertünkbe. Ma már nincs kertem, de így is külön gyűjtöm a biohulladékot. Régebben elégettük a szemetet, ma már tudom, hogy káros a környezetre, de nem volt annyi hulladékunk, mint ma – árulta el Kardosi Lászlóné.

De mi változott még? Ahogy haladtunk előre az években, úgy lett egyre nagyobb a választék az élelmiszerek és üdítőitalok terén. Az üveget és papírcsomagolást felváltotta a műanyag. Szépen lassan a polcokra a plasztik került.

 

Milyen alternatíváink vannak?

Bár kis lépésnek tűnhet, de ha minél többen betartjuk ezeket a dolgokat, sokat jelenthet, s ökológiai lábnyomunkat is csökkenthetjük. Ilyen például, ha italunkat szívószál nélkül vagy a kávénkat saját termoszunkba kérjük. Bevásárlásnál nem nylon zacskóval megyünk, hanem textil táskánkat visszük magunkkal. Hanyagoljuk az előre csomagolt élelmiszereket, használjunk kulacsot ahelyett, hogy minden nap új PET palackot vennénk! Ez csak pár tipp, melyet, ha betartunk, csökken a szeméttel járó problémánk.

Gerencsér Dóra

(Fotók: Horváth Zoltán)