30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 5. rész

Az MDF jelöltjeként Takács Zoltán 1990-1994 között volt önkormányzati képviselő. Két - úgy is mondhatnánk - félmondat irányította munkája során. Az egyiket, mely így hangzik: A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma …, az Illés Együttes Fehér albumából választotta. A másik jelmondata pedig így szól: Az erkölcsi iránytűm a Tízparancsolat.

– Elvi okokból nem voltam párttag. Nagyon ritka bárány voltam, aki vezető létére nem volt tagja az MSZMP-nek. A DÉDÁSZ üzemviteli osztályvezetőjeként Kanizsa 30-40 km-es környezetében a villamosenergia-ellátás műszaki irányítása tartozott hozzám. Mintegy 200 emberrel kellett együttműködnöm ahhoz, hogy jól el tudjuk látni a feladatunkat. Röviddel a megalakulása után beléptem az MDF szervezetébe, és a tagjaként szerepeltem 1994-ig. Ennek az egy pártnak voltam a tagja. Az önkormányzati választáson az MDF indított, és örömmel vettem a jelölést. Gondoltam, jobban is lehet csinálni, mint ahogyan korábban tették az elődeink. Nagy öröm volt megnyerni Kiskanizsán az egyik választókörzetet. Rendkívüli élmény és remény volt mindannyiunk számára. A dolgok akkor kezdtek komollyá válni, amikor az embernek a választási ígéreteit meg kellett valósítani. Én azt ígértem Kiskanizsán, minden erőmmel azon leszek, hogy a szennyvízcsatornázást megoldjuk.

– Ez érdekes módon sikerült. Tarnóczky Attila parlamenti képviselőnk hozott helyzetbe bennünket. Ő hajtotta ki azt a forrástömeget, ami szükséges volt ahhoz, hogy egyáltalán gondolni merjünk a szennyvízcsatornázás szervezésére. Tulajdonképpen kaptunk egy helyzetet, utána már „csak” be kellett rúgnunk a gólt. Nagyon nagy munka volt bevonni a lakosságot. Aláírást gyűjtöttünk, mert kétharmados többség aláírására volt szükség ahhoz, hogy egy szennyvíztársulatot alakíthassunk. Végül olyan jól sikerült, hogy 40 társammal együtt 1 hónapon belül összeszedtük a 75 százalékos aláírást, és el lehetett kezdeni a munkát. Jóleső érzés most is visszaemlékezni az önkormányzat dolgozóira, akik teljes mellszélességgel támogatták ezt az ügyet, és jó visszaemlékezni a képviselőtársakra, akik a szükséges döntéseket egyhangú szavazással hozták meg. Az MDF színeiben kisebbségben voltunk, de a szennyvízcsatorna építéssel kapcsolatos előterjesztést teljes egyhangúsággal hozta meg a testület. Vajon ma el lehetne képzelni ilyet? Egy kicsit romantikus korszaka és szép időszaka volt ez a demokráciának – vélekedett Takács Zoltán.

– A vállalkozók és az alkalmazottak egyaránt jól dolgoztak, így ’93 szeptemberének végére sikerült üzembe helyezni a szennyvízcsatornát.

– Borzasztó sokat dolgoztam, úgy éreztem, ha már lehetőséget kaptam, és megbíztak azzal, hogy döntést hozzak a lakosság helyett, akkor alaposan fel kell készülni rá. A közgyűlésekről este úgy jöttem haza, hogy pörgött az agyam, és hajnalig nem tudtam elaludni. Az egész időszakról csak azt tudom mondani, hogy szép volt, jó volt, és szívesen csináltam volna tovább. De érdekes helyzetbe kerültem, ugyanis többen felkértek arra, hogy induljak a következő ciklusban is, de a cégemnél meg olyan állapotok keletkeztek, hogy azt éreztem, ha hosszú távon ott akarok maradni, akkor fejlődnöm kell. Nagy dilemma után a céget választottam. Elkezdtem tanulni, és 94-96-között szereztem egy közgazdász másoddiplomát. A politikai pályafutásomat feladtam, mert három dolgot nem tudtam tenni egyszerre. Egy kicsit fájt a szívem emiatt, illetve egy- két pofon azért jött. A kezdeti romantikus politizálás után hamar kiderült, hogy vannak más eszközök is, mint a tiszta kéz. Nem az anyagi meggazdagodásra gondolok, hanem a nem tiszta eszközökkel történő politizálásra. Műszaki emberként a ráció embere vagyok, és adat szinten szeretek gondolkodni, meg kommunikálni is. És akkor, amikor valaki adatok helyett más eszközökkel próbálja befolyásolni az embereket, az még most is nagyon zavar.

– Annak idején nem volt arról szó, hogy az ember pénzért csinál valamit. Nem is tudom mennyi pénzt kaptunk a képviselőségért, de a szennyvízcsatorna építésének megszervezéséért nem adtak semmit, igaz, nem is kértem. Érdekes módon ez nem is volt kérdés.  

A politizálásról azonban nem akart lemondani véglegesen.

– 2005-ben, miután nyugdíjba mentem, úgy gondoltam, 2006-ban elindulok az önkormányzati választáson, mivel több kiskanizsai civil szervezet is erre biztatott. A Fidesz akkori elnöke azonban azt mondta, nincs rám szükség. Ezután abbahagytam az egészet, de így utólag már nem bánom, mert nagyon terhes munka a politizálás.

Takács Zoltán korábban a Kanizsa Sakk Klub elnöke volt, most vezetőségi tagja. Szabadidejében sokat sportol, pihen.

– A jelenlegi önkormányzati munkáról az a véleményem, hogy szörnyű. Nem értem, miért az a cél, hogy a másikat lejárassuk, és miért nem az, amire felesküdtek, hogy vigyék előre a várost. Érthetetlen számomra, hogy miért a hatalom szeretete a fontos, s nem a szeretet hatalma! Szomorú vagyok, és nem gondoltam, hogy idáig fajul ez az ügy, és azt sem tudom, hova vezet…

Bakonyi Erzsébet

(Fotó: egykor.hu)