Tamástól Tamásról…

Tele vagyunk kételyekkel - abban a pillanatban amikor biztonságérzetünket felváltja a bizonytalanság és a vele együtt járó félelem. Mert testünk, lelkünk, pszichénk a biztonságra (egyensúly) törekszik. Az életben és a hitben is. És ez év Húsvétján, mindegyikünk élete és helyzete bizonytalanná vált, és telve vagyunk félelmekkel.  Állapotváltozás, jelez, kompenzál az ember, ki így, ki úgy… Az gond, … elszoktunk tőle, …, nagy volt és rosszul beágyazott a biztonságunk. Ebben a helyzetben is szükséges ünnepelnünk a Húsvétot.

Milyen romantikusan hallgattuk a háborús idők karácsonyi történeteit…, akkor is és ma is szükséges. Kérem Önöket, kell, hogy ünnepeljünk, megálljunk, Istenre és szeretteinkre figyeljünk. Lelkünkért, a másikért, mert emberből vagyunk.

Ezért szeretnék Tamás apostolról írni. Neki is voltak félelmei, bizonytalanságai. Ha tehetik, olvassák el történetét, amely a János evangéliuma 20. fejezetében a 19. verssel kezdődik. Nem baj, ha nincs velünk, templomjárónak se kell lennie, de ember. Annak viszont mindegyikünknek kell lennie.

Tamás sem volt velük (Jn 20.24.), a többiek mondták neki „Láttuk az Urat” és jött a „Hacsak…” (Jn 20.25.), ahogy nálunk is jön. Hacsak, érdekes szó, nekem pozitív. Legalább ezt a szót mondjuk ki, ez már kedvez Istennek, ez már nem elutasító, olyan emberi, mint mi, nyitott. Ha ezt kimondom, és ezt a szándékot bírom, Jézus jelen lesz ünnepemben, azok között is, akik összegyűlnek, és azok között is, akik csatlakoznak.

A következő jelenésnél „Tamás is ott volt velük” (Jn 20.26.). Ez az ünnep lényege. Velük.   

A családi ünnepé is. Velük lenni. Nem mellettük, nemcsak együtt, velük… Nehéz dolog, a többi könnyebb. Az értük is, a köztük is, az egy lakásban is. A velük azt a jelenlétet kívánja, melyben tanulom, és gyakorlom az áldozatos szeretetet, a lemondást, az önfeláldozást, az áldozatot, … szeretetből, minden érdek nélkül. Ha ezt teszem, Jézus is csatlakozik hozzánk. Tojás és sonka nem hozza meg jelenlétét. A szeretet igen. Bombázások, járványok idején is. Az sem számít, ha ajtók zárva vannak (Jn 20.26.). Legyen az templomajtó, vagy utcakapu, vagy épp bunker.

Ne féljünk a közel jövő Szeretettől. Nem vesz el tőlünk semmit. Esetleg az önzésemet, az egoizmusomat, a nagy egyéniségemet, pár megszokott és biztonságban lévő gondolatomat, álláspontomat. Ezek meg előbb-utóbb, egy ilyen pandémia helyzetben is veszendőbe mennek. Vagy másban majd.

Mit tegyünk? Szenteljük meg azt, ami van. Mert még van. Vannak sebeink, vannak áldozataink, van szeretetünk, és jön Jézusunk. Várjuk, fogadjuk. Sebeink gyógyulnak, áldozataink fénylenek, nemesednek, szeretetünk kivirágzik. Csak kérlek, kérem, csak nyújtsd ki kezedet, csak nézd oldalát (Jn 20.27.). Boldog leszel, boldog lesz, 2020 Húsvétján is. Ön is, én is, Tamás is, és mindegyikünk. Áldott Húsvétot!

Csorba Tamás, plébános

Szent József plébánia