Mindent beleadnak a második NB II-es szezonjukban is

Két hete, hogy felkészülés gyanánt a Nagykanizsai Futsal Clubnál is munkához láttak és szűk két hét múlva, szeptember 2-án már bajnokin is bizonyíthatnak a előző idényben az NB II Nyugati csoportjában a hetedik helyen végzett legénységénél, melynél a keret kisebb mértékben változott.

A múlt szezon tapasztalataiból kiindulva az elvárások nem kicsik, ennek azért sem lesz egyszerű megfelelni, hiszen a futsalosok közül jó néhányan a labdarúgó pályákon is bizonyítanak.

- Némiképpen ugyan változott a játékoskeret, de a csapat magját sikerült egyben tartani – kezdte Bagó Gábor, az NFC vezetőedzője. - A tavalyi tengely mellé kell beépítenünk az újonnan érkezetteket, akikkel remélhetőleg jól ki tudjuk egészíteni a különböző csapatrészeket. Ugyanakkor nem fogok mellé beszélni, vagyis nem egyszerű a helyzetünk, hiszen gyakorlatilag kivétel nélkül mindenki nagypályán is játszik, így nehéz időpontokat találni az edzésekre.

Bagó Gábor kissé ki is fakadt és úgy véli, a dolgok eredője náluk is mélyebben gyökerezik, persze az futsalosoknál eszükben sincs feladni.

- Még mindig amatőr sportról beszélünk a futsal esetében, ahol még nem a pénz dominál elsősorban. Azt viszont sajnos be kell látni, hogy a mai világban és főleg a labdarúgásban, ahol megyei szinten is komoly pénzeket tudnak kifizetni játékosoknak, nem egyszerű a játékosokat meggyőzni, hogy szerepeljenek nálunk is a nagypálya mellett, illetve nagyon nehéz a folyamatos alkalmazkodás. Ezt úgy érzem, csak a nagyon elhivatott emberek tudják majd a jövőben folytatni, ezen túl azonban azt mondom, a futsal igenis jó kiegészítő sport lenne minden nagypályás játékosnak, de egyelőre mindenki csak a cikkeket osztja meg erről a sportról. Minderre kitűnő példa, hogy Dárdai Pál a Herthánál is bevetette ezt a módszert, de amikor ténylegesen lenne alkalom arra, hogy változás legyen a honi rendszerben, akkor elfordulnak a futsaltól vagy egyenesen tiltják... Nem vagyok persze a nagypálya ellen, mivel dolgozom én is a labdarúgásban, emellett szeretem is.

No, és akkor most vissza szűkebb pátriánkhoz, a zalai, azon belül is a kanizsai futsal-élethez.

- Ami a nagykanizsai futsalt illeti, előrelépésről és fejlődésről felesleges is addig beszélni, amíg legalább hetente három edzést nem tudunk tartani úgy, hogy mindenki ott legyen ezeken az alkalmakon. Lesznek jó meccseink ebben biztos vagyok, mert egyénileg jó képességű játékosaink vannak. Viszont szeretnénk építkezni évről-évre és nem megelégedni azzal ami most van. Játékosainknak, akik nálunk játszanak, felelősségük is van már, amikor felhúzzák a mezt, lévén az ország legjobb és leglelkesebb szurkolótábora áll mögöttük. Nincsenek irreális elvárásaik, csak annyi, ami úgy általában a sporthoz kell: alázat és akarat értük és Nagykanizsáért is. Mi egy nyitott klub voltunk mindig is, ami azt jelenti, hogy az „ajtó” és a lehetőség mindenki számára nyitva áll, hogy kipróbálja magát ebben a sportágban. Sem a klub, sem én nem árulunk zsákbamacskát és úgy érzem, erről is kell tudnia azoknak akik követnek minket és szurkolnak nekünk.

Essen szó a játékoskeret változásáról is, ha már fentebb azzal kezdtünk.

- A tavalyi csapatból Nagy Tamás jelezte, hogy szünetelteti a pályafutását gyermeke születése miatt, amihez sok egészséget kívánunk nekik. Rajta kívül más nem jelezte, hogy befejezi a futsalt. Az érkezők oldalán először Bogyó Károlyt említeném, aki NB I-es rutinnal rendelkezik nagypályán és futsalban is, emellett egy nagyon technikás támadó játékos. Kapusként a fiatal Simon Martin, illetve egy mezőnyjátékos, Németh Krisztofer érkezett hozzánk a Zalaegerszegi USC-től, immár velük készülünk a szeptember 2-ai rajtunkra.

P.L.