Riersch Zoltán: Húsvéti várakozás

A hosszúnak tűnő tél naptárilag véget ért. Letudtuk a farsangot, szembefordultunk a böjti széllel. Bár a téli idő szemtelen fruskaként vissza-visszaköszön, már közelít az újabb, a kereszténység talán legnagyobb, sorsunkat is formáló ünnepe. Még pár nap és kopogtat ajtónkon a húsvét.

Ki-ki vallása, szokásai, habitusa szerint, de már mindannyian várjuk.

Várjuk a kereszthalál, a teremtés és az eredendő bűn igazságát és igaztalanságát: s miatta, miattunk is, az őszinte megnyilvánulását, emberarcúságát a huszonegyedik század való világos, és kukkolós – ha kell árokásós, szembefordulós és szembefordítós társadalmának.

Hitet kell végre tennünk a hitünk mellett!

A globalizáció szélsőségei miatt is, a teremtés és a teremtetés mellett. Kétszer kaptunk már eddig esélyt. Ádám nem élt vele. Jézust keresztre feszítettük. Hiba, hiba hátán. Bűn, bűn hátán. Tévedés, tévedés hátán. Mindez kiért és miért?

Négyszemközt kell elbeszélgetni, szembenézni végre az általunk alakított sorsunkkal és önmagunkkal, a jézusi hit segítségével, összezárva a lelket és az egót, tükörként használva a tetteinket és mulasztásainkat.

Nem feledve, de letudva a múlt ármánykodásait, hogy tanulságából és hitünkből erőt merítve be tudjuk fogadni a krisztusi tanulságot. Hogy értelme is legyen a krisztusi korpusznak a szobánk falán.

A kereszthalál miértjeit magyarázni lehet. Megmagyarázni nem kell, nem szabad.

Érezni, érteni kell. Felelősségvállalóan, miatta, érte.

Erről szól a vallás. Ezt magyarázzák félre ízléstelenül egyes demagógok. Épp ezért is: hadd legyen már az én dolgom, hogy kiben és miben hiszek. Ne a meghasonlott világpolitika döntse el. Hadd döntsem el én, már krisztusi koron túl élő homo, hogy miért hiszek abban, amiben hiszek, s miért követem egyházam és hitem hiteles vezetőit.

A világegyetem teremtését lehet magyarázni, így is, meg úgy is. Hinni egyféleképpen lehet. Őszintén. Belülről. Alámerülve a valamilyen – lelki – tisztaságba. Egyszemélyes döntésként, kizárva a percemberek és az évezredek kényszerítő hatásait. A nagypénteki gyónásnak csak így van értelme.

A húsvéti utat, a téli szennytől tisztító böjti szél munkáját csak az tudja emberként értékelni, aki valóban őszintén vágyik a tavaszi megújhodásra. A természet megújulására és a lélek megerősödésére. Erről szól a húsvéti várakozás. Erről énekelnek a tavaszi madarak.