Péter Árpád-Kormorán – Isten ujja megérintett

Isten ujja megérintett

Volt valamikor egy régi világ

Akkor élt apám, dédapám, s nagyapám

Tették a dolgukat, nem kérdeztek semmit

Tudták az életet, jó volt magyarnak lenni!



Jött valamikor egy másik világ

Jött a zöld szemű Rózsa, és jött a Kormorán.

Lett egy nagy család, lesz mit elmesélni

Volt valahol egy hely, hol jó volt magyarnak lenni!



Van nekünk egy zászlónk, mit nem téphetnek szét

A színek maradnak, akármilyen a szél

Álmaimban álmodtam, jó lenne szeretni

Legyen olyan hely, hol jó magyarnak lenni!



Legyen végre egy ország, hol a szavakat kimondhatják!

Legyen végre egy nép, mely elmondhatja kínját!

Legyen végre sok ember, kik tudják, hol a mennyország!

Az lesz az a hely, mit úgy hívnak Magyarország!



A csillagok messze a Föld szívébe látnak

Kik hosszú úton vándoroltak, itt hazát találtak

Ha elvették, mi Tiéd volt, vissza kell azt venni!

Isten ujja megérintett: jó lesz magyarnak lenni!

(Mit is mondhatnék még…?! Istentől áldott, szeretetben, hitben, erőben gazdag új évet, kanizsaiak! Hajrá magyarok! Ria-ria Hungária! Ha Isten velünk, ki ellenünk?! Soli Deo gloria. BÚÉK! A dal a jutyubon: Kormorán Isten ujja megérintett.)