Péter Árpád: Szőke a piszoárnál

Te, anyu, lenyírtad már a szakálladat, bemehetek végre pisilni?! Ha nem értik ezt a mondatot, nos, akkor minden rendben van.

Mi, vidéki magyarok, általában nem értjük a genderesdit. És nem azért, mert ősbunkók vagyunk, akik mellett elrohant a fejlődő, rózsaszín világ, hisz’ be van kötve a kábeltévé, és hála D. Tamás kormánypárti sármőrnek is, az internetet sem nélkülözzük, legfeljebb a megfelelő sávszélességet – mondjuk, azt, közútilag, például Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában is…, ide, ugye, kívánkozik egy szmájli –, de azon meg kis türelemmel vagy nagy káromkodással túlteszi magát az ember valahogy.

A genderelmélet egyik megalapozója, Simone de Beauvoir A második nem című munkájában azt írja: Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik. Amiben lehet valami, ha jobban belegondolunk, ám ha még alaposabban átrágjuk magunkat a témán, akkor könnyen belátható, de, öcsém, illetve húgom, az ember nőnek és férfinak születik – és aztán azzá válik, hogy fogalmazzunk pontosan.

Mert például ultragáz – bár látunk ilyet, hál’ Istennek mifelénk azért csak keveset –, ha valaki kilép a biológiai neméből, s attól eltérő társadalmi nemet választ. E pillanattól természetellenes a dolog. Félreértés ne essék, ez itt nem a primer náciszélsőség – de, tessék csak utánanézni, a Római Birodalom bukását is az okozta, hogy az emberek meghülyültek. Jó, akkor másként, de mégiscsak.

Ha csupán arról lenne szó genderileg, hogy egy kislány, nővé cseperedvén, nem kizárólag arra „való”, hogy gyereket szüljön, főzzön (és a többi sztereotípia...), akkor maximális lájk a mozgalomnak. De, azt hiszem, ezen azért már túlvagyunk – gratias a feminista mozgalmak különféle ágainak, a történelmi fejlődésnek. (Amúgy József Attila anyja teregetett, és nem hagyta a dagadt ruhát másra.)

Mondjuk, bizonyos hitrendszerekben leragadtak a középkorban, de azért, mert valaki, valahol a kecskével is, meg az asszonyokkal is(…), nekünk, itt, Európában még nem kell teljesen meghülyülnünk.

Igen, a női és a férfi szerepet megtanuljuk, bővítjük, a saját képünkre szabjuk, ez eddig oké – de nőként és férfiként tesszük ezt. Az nem megy, hogy a bájos szőke svéd, látszólag lányként, a piszoárra jár, és az sem, hogy Ulrik kifesti a körmét és kirúzsozza a száját. Csak mert így döntött, ezt választotta.

Tudom, itt a gender átfedésben van az LMBTQ-val, mi több keveredik – de hát, ugye, Róma is ezen bukott el, Szodoma és Gomora meg pláne.

A biológiai nemhez tartozó avíttságokat persze sutba dobhatjuk, hiszen nem feltétel, hogy mondjuk egy nő érzelmes, kedves és romantikus legyen, ha úgy dönt, lehet kőkemény nácisztájl is, legfeljebb kisebb merítésből válogathat majd, ha párt, partnert, szeretőt keres – persze a férfiak között. És az sincs kőbe vésve, hogy egy férfi nem sírhat, mert dehogynem – ám ha mindig ezt teszi, exponenciálisan csökkennek az esélyei – természetesen a nők körében.

És az sem expressis verbis, hogy egy kisfiú nem babázhat, egy kislány pedig nem tologathatja a dömpert az óvodaudvaron. Dehogynem. Csak erre ne húzzunk rá valamifajta szélsőségesen liberális társadalomelméletet, amelynek semmi más célja sincs, mint megváltoztatni az örök törvényt, a hagyományt, a normalitást. Ádám Ádám volt, Éva pedig Éva. A kígyó nemét nem ismerjük, több ló pedig nem indult.

Ami a genderből például felvállalható, hogy mondjuk egy nő – mondom, született nő… – kamionsofőr legyen. Extra, simaliba, miért is ne, mi az, hogy, nagyon is! De azért, ha lehet, ne járjon a piszoárra, mert sem őt, sem azt a fajanszot nem úgy találták ki…