„Uram, te jól tudod az agyagból csinált edénynek gyenge voltját”

Negyvenhat éves papi szolgálatának újabb állomásához érkezett dr. Páhy János, a kiskanizsai Sarlós Boldogasszony templom plébánosa. Betegsége miatt a nyugdíjazását kérte a püspök atyától, aki megértette és elfogadta a kérelmét. Kiskanizsa természetesen nem marad pap nélkül, július 1-jén, a település búcsúmiséjét már az új plébános tartja.

Dr. Páhy János ugyan nyugdíjba vonul, de a műtétje után is segíteni szeretne (Fotó: Bakonyi Erzsébet)

A felszentelésekor választott jelmondata végigkísérte eddigi életútját: „Uram, te jól tudod az agyagból csinált edénynek gyenge voltját.”

– Az ember ebbe belesűríti azt, hogy végeredményben kiválasztottak vagyunk. A jelmondat azt takarja, hogy nem a saját kiválóságunk miatt leszünk mi papok, hanem mert az Isten szólított. Első hallásra pesszimistának tűnik, de tudomásul kell venni, hogy emberek vagyunk, és az erényeink mellett gyengeségeink is vannak, s így vállaljuk a szolgálatot. Tudomásul vettem azt, hogy a nehézségek, meg az emberi gyengeség végigkíséri az életet, a kegyelem ellenére is. A szolgálatban benne van, hogy gyengék vagyunk, és ennek ellenére meghívott bennünket az Úr, akárcsak Péter apostolt. Ő is gyengének bizonyult nem egy alkalommal az élete folyamán, és ennek ellenére Krisztus mégis őt tette meg az egyház fejének.

Dr. Páhy Jánost a példaképek motiválták a papi szolgálatra. Olyan papokkal találkozott gyermekkorában, akiknek nem taszította, hanem vonzotta az élete. A jelmondata vele volt a nehézségekben és az örömökben egyaránt, fogalmaz, visszatekintve szolgálatának majd’ fél évszázadára.

Az első kápláni helyén Devecserben az emberek a szívükbe fogadták őt. Jóleső érzéssel hallgatta azt a plébánosát, aki arra buzdította, hogy hetente legalább egyszer menjen haza a szüleihez, mert ki tudja, meddig találkozhat még velük az ember. Felsőrajk volt az egyetlen olyan hely, ahol minden családot végiglátogatott, és ezt örömmel vették. Érződött, hogy segíteni, védeni, óvni akarják. A pap tulajdonképpen egyedül van a „népek tengerében”, a rokonsága pedig távol él, teszi hozzá. Volt olyan új állomáshelye is, ahol senki se várta, „de az ember az ilyen nehézségeken is túltette magát”.

– 2008. november 19-én kerültem Zselickislakról Kanizsára. Egy kicsit vonzódtam Kiskanizsához, hiszen az egyik nagynéném és az édesanyja is itt volt tanítónő, de amúgy is szerettem Kanizsát. Korábban két évig káplán voltam a Felsőtemplomban, és pár hónapot eltöltöttem a piaristáknál is – összegzi, miért is szerette meg a várost már itteni működésének kezdetén.  

János atya megígérte, a szükséges műtét, majd a felépülés után, amiben tud, segít, és a felszentelésekor választott bibliai üzenetet viszi tovább 2022-ben az aranymiséjére is.

Bakonyi Erzsébet