Túlhatalom? Kié?

Kell-e bocsánatot kérni a kétharmadért? Már miért? Hiszen ha egy lépéssel hátrébb megyünk, hogy tágabb összefüggésben lássuk, mi történt április 8-án, rögtön szembetűnik: a globalizmus túlhatalma ellen kelt fel a kis Magyarország, annak megrendítő egységbe tömörült népe.

Orbán: „nekünk nem a vérszegény ellenzéki pártocskákkal kell megküzdenünk, hanem egy birodalommá szervezett, nemzetközi hálózattal. Külföldi konszernek és belföldi oligarchák által kitartott média, hivatásos béraktivisták, bajkeverő tüntetésszervezők, a nemzetközi spekulánsok által fizetett NGO-k láncolata, amit Soros György neve foglal össze, és ő testesít meg.”

És egyáltalán nem vagyunk egyedül, nem Lengyelország az egyetlen, amely velünk tart. Bár a választást követő napokban össztűz zúdult ránk Brüsszelből, már jóval előbb kiderült, EU, ENSZ, IMF – csak egy alom.

Mi az új? Nem ugyanezt írta 170 éve Arany? „Száz felől támadják meg a szegény magyart, száz felől kell magát egyszerre védelmezni, és amiért magát védelmezni meri, amiért nem nyújtja nyakát a hóhérpallos alá, még ő a lázadó?”

 Hallunk olyat is: félni kell. Kinek?

„Kérjen béremelést Orbán Viktortól!”– kapta meg közvetlen főnökétől egy ismerősöm. Hiszen a kormánytól nem függő versenyszféra, a gazdaság többsége nem szűkölködik a régi bútordarabokban.

„Mondjátok meg annak a kokárdás legénynek, hogy vegye le a kokárdát és álljon be a sorba, ha izzós akar maradni!” – hangzott nagy bátran az öltözőszekrény mögül egy előző választáskor. Akinek üzenték, nem vette le, ma is ott dolgozik. Tanulság: nem szabad félni.

Bónusz: Ma mondta nekem egy, a választás kimenetelében csalódott szavazó: többet nem megy el, mert az ellenzék óvodásnak nézte a népet. És ezek tüntetnek..?!

Papp János