Péter Árpád: Rózsaszín

„Add, Uram, hogy mi, a te szolgáid folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk, és a Boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Mária dicsőséges közbenjárása által a jelen szomorúságtól megszabaduljunk, és örökké tartó örömet élvezzünk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”

Így imádkozunk a Loretói litánia könyörgésében, s tán ezen az adventi vasárnapon, amelyen a katolikus népi vallásosság hagyománya szerint rózsaszín gyertyát gyújtunk Szűz Mária tiszteletére s annak az örömnek a kifejezésére, hogy a Fiú a földre jött, imára kulcsolt kézzel elkezdhetjük: Uram, irgalmazz nekünk!

Loreto. Aki járt márt a festői olasz városka templomában, csak az érti-érzi igazán, itt a lélek s a hit megerősödik, a test pedig térdre borul. Az ima „magától” jön.

A loretói templom, amely őrzi a Szent Házat (Fotó: Péter Árpád)

Szűz Mária názáreti házát az angyalok hozták ide. Történeti, régészeti, archeológiai kutatások bizonyítják, ezek a téglák valóban abból az épületből származnak, amelyben Mária élt. Ma már bizonyos, a sziklába vájt barlanghoz –amit a mai napig tisztelnek a názáreti Angyali Üdvözlet bazilikában– kapcsolódott egy kis ház, amit, a hagyomány szerint 1291-ben, amikor a keresztes lovagokat kiűzték Palesztinából, angyalok szállítottak először az illír földön lévő Tersattóba (ez a mai Horvátországban van), majd Loretóba.

A különféle vizsgálatok azt támasztják alá, a Szent Házat hajóval hozták el Názáretből az Epiruszban uralkodó Angeli (lefordítva: Angyalok…) család kezdeményezésére.

De ha ezt nem is tudnánk –érezzük, megszentelt helyen térdelünk, s olyan téglákhoz ér a kezünk, amiken, lehet, a szó szoros értelemben, ott a Szűzanya keze nyoma.

Ez az a ház, amelyben Mária született, nevelkedett, s itt hallotta az angyali üdvözletet; üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes. Ez az a hely, ahol az eredendő bűn után a gonosz legyőzetett, s beteljesült Isten ígérete.

Ez az „igen” szentélye.

A Mária méhében emberré lett örök Ige így szólt az Atyához: „Itt jövök, Istenem, hogy akaratodat megtegyem.” (Zsid 10,7) Mária pedig így válaszolt az angyalnak, amikor ő hírül adta neki az istenanyaságot: Fiat! (Legyen!) „Az Úr szolgálóleánya vagyok, történjen velem szavaid szerint.” (Lk 1,38)

Ez a két „igen” megváltoztatta a világot. A harmadik pedig példát mutat: „József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala. Magához vette jegyesét.” (Mt 1,24) A kétely elmúlt a szívéből.

Nos, a negyedik igent, itt, mi mondjuk ki. Igen, legyen meg a te akaratod.

János pápa 1962-ben Loretóban arról beszélt, „Íme, Názáret tanítása: szent családok, áldott szerelem, családi erények áradjatok napjainkban is a nagylelkű és jóakaratú szívekbe!”.

Ami harmadik gyertyánk az „igen” gyertyája, amelynek fénye nem halványulhat el sosem: akkor is bevilágítja életünket, ha már maga a gyertya leégett.

Aki megérinti a loretói téglákat, soha többé nem kételkedik, mert nincs miben, s nincs is miért – és ha vannak is kérdései, mindig több a válasza.

„Te erőt adsz, ha megfárad a lelkem, / Erőd adod, velem vagy, nem hagysz el. / Felemelsz, tovább viszel az úton, / Te erőt adsz, mely nem fogy el sosem.”

A rózsaszín az „igen” (gyertyája).