Legyünk kedvesek velük, avagy a svájci lakókocsi, meg a marketing

Legyünk kedvesek velük. Mármint a turistákkal. Meghálálják azzal, hogy legközelebb is jönnek. Meg azután is… És itt töltik el szabadidejüket, no meg, ismét itt költik el a kikapcsolódásra szánt pénzüket. Megvásárolják Dél-Zala termékeit, és hazaviszik, nemcsak a portékát, hanem a térség jó hírét is. És ez lenne a cél egy olyan, turizmusra építő vidéken, mint Murafölde…

Nagykanizsa, Csónakázó-tó, reggel hét óra. Fázósan bóklászok kutyusaim után Murafölde legnagyobb tavának legnagyobb parkolójában. Egyszer csak egy felpakolt, svájci lakókocsira leszek figyelmes, amely mellett egy középkorú pár üldögél egy kempingasztal mellett, a reggeli kávét szürcsölgetve. Meglátnak, rögtön mosolyognak: tetszik nekik Archi és Héra. Az ebeim körülszaglásszák a lakóbuszt, így én is közelebb megyek. A pár nőtagja magyarul szólal meg, megdicsérve idősödő házi kedvenceimet. Viszonzom a kedves szavakat, és ha már beszédbe elegyedtünk, érdeklődök: hiába, no, az újságírói véna…

Kiderül, hogy feltöltődésként tesznek egy közép-kelet európai „kanyart”, majd átszelik a Balkán magas hegyeit, hogy kijussanak a dalmát tengerpartra. Onnan vissza, az Isztrián keresztül Trieszt és Velence, majd haza, az Alpok ölelésébe. Kicsit elmélázunk kedvenc félszigetem, az Isztria szépségén, amely nekik is nagyon bejön: persze nem először szelik majd keresztül. Aztán megkérdem: Nagykanizsa hogyan került fel a turista-térképükre, a látnivalók közé? A válasz egyértelmű: még sosem néztek szét Dél-Zalában, csak átutaztak rajta, de az interneten több csodaszép fotót és leírást is találtak Muraföldéről, így eldöntötték, megnézik. Túl vannak már néhány erdei sétán, tegnap este Nagykanizsán vacsoráztak, ma megnézik Zalakarost, talán fürdenek is egyet, majd irány a Dinári-hegység. Érdeklődöm, tetszett-e? Válasz: szerintük mindenki nagyon kedves, szép a kanizsai főtér és a belváros, finomak a zalai borok. Kérdem, visszajönnek-e majd valamikor, és ajánlgatom, hogy érdemes, mert tavaszra már fel lehet menni például a kilátóba is, ahonnan páratlan lesz a kilátás. Meglepően „felkészültek”, mert nem csak Murafölde legmagasabb kilátójának megmászásáért akarnak majd visszajönni, hanem a „raftingolásért”is a Murán, vagyis a vadvízi evezésért, amit feltétlenül szeretnének kipróbálni. Talán nyár elején érkeznek majd, és 3-4 napot szeretnének maradni.

Nos, hát ennyi. Nemrégiben írtam az osztrák horgászokról, akik nemcsak a hétvégét töltötték a Csónakázó-tónál, hanem repetáztak is: majd egy hetet pecáztak nálunk. Többször is találkoztam velük a tó körül tett sétáim alkalmával, mindig integettem nekik, ők viszont. Jókedvűek voltak, halászzsákmányukat ott sütötték a parton, söröztek, boroztak, jól érezték magukat. És ez a lényeg: az idelátogató külföldiek érezzék jól magukat. Mert akkor visszajönnek. Jöjjenek csak, Murafölde tárt karokkal várja őket…

Dr. Papp Attila