Giro váró kerékpártúra Pantani tiszteletére!

Marco Pantani 50 - Giro váró kerékpártúra a „Kalóz” tiszteletére!



2020.01.13-án lenne 50 éves Marco Pantani olasz kerékpár versenyző, aki tragikus körülmények között hunyt el.

Kerékpáros egyesületünk, a TEKER szervezésében 2020.01.12-én vasárnap 13.00 órakor teszünk egy kerékpártúrát a "Kalóz" emlékére, amivel a Giro d'Italia magyarországi rajtjára, a 2020.05.11-i nagykanizsai befutójára is fel szeretnénk hívni a figyelmet.

Gyülekező és rajt a Yanko’s Kerékpárbolt előtt. A 60 km-es országúti kerékpártúra végén a kanizsai befutó útvonalán érkezünk be a belvárosba 15.30 körül. A Fő-úton a képzeletbeli célvonalon áthaladva - ahogy Ő is tenné - két kezünket az égnek emelve tisztelgünk Pantani előtt. A túra zárásaként a hévízi Macchiato Caffe jóvoltából közös tortázásra hívjuk a résztvevőket a Yanko’s Kerékpárboltba.



„Álmom a boldogságról? Sotero nagyapám reggel 5.00-kor felébreszt, majd elmegyünk horgászni Cesenatico csatornájára, egy csőszkunyhóhoz, ahol rengeteg hal akad a hálónkba: lepényhal, tengeri pérhal, angolna, tengeri kékhal. Majd fogom a piros kerékpárt, amit tőle kaptam ajándékba és nekivágok a soha véget nem érő emelkedőnek. Aztán óriási fájdalmak között elérem a csúcsot, de a másik oldalon nincs semmi. Akkor levetem magam, mert repülni akarok.”(Marco Pantani)

A „Kalóz” a kerékpársport mítoszába akkor lépett be, amikor ugyanabban az évben 1998-ban megnyeri a Giro-t és a Tour de France-ot is, ez előtte csak Coppinak, Anquetilnek, Merckxnek, Hinaultnak, Roche-nak, Induarinnak sikerült. Pantani mítosza nemcsak túlélte az idő múlását, hanem egyre gazdagabb lesz általa. Ez csak olyanoknak sikerül, akik mély nyomot hagynak maguk után, akik erős érzelmeket ajándékoznak.

Futballal kezd, a Zaccheroni vezette városi csapat jobbszélsője, de túlzottan fejlett egójam miatt sok időt tölt a kispadon . A serdülőkor küszöbén a Coppi Csapattól ajándékba kapott kerékpár és a versenyzés melletti szabad döntés lehetősége a kerékpársporthoz sodorják.

Könnyed és vékony, mint egy villamosjegy, Marco utánpótláskorúként első versenyeit felnőtt magasságokon nyerte. A tehetség és a kíméletlen versenyszellem lehetővé tették számára, hogy a hegyi emelkedőkön a csoport hátuljáról kapaszkodja fel magát, hogy aztán szadista élvezettel átélhesse, ahogy sorra hagyja le ellenfeleit, egytől -egyig egymás után.

Később értettük meg, hogy Pantani számára a hegy olyan volt, mint Ingmar Bergman A hetedik pecsét című filmjében a sakktábla. A hegy volt, az ő „játéka” és az égboltért játszott.

Rendkívüli egyéniség volt, Pantani volt a fékezhetetlen erő, aki támadott és támadott, mint a ringben az öklöző, aki addig harcol, amíg az összes ellenfelét padlóra nem küldi, hogy aztán megvívjon az emelkedővel és gigászi küzdelemben, mosoly nélkül legyőzze a hegyet is.

Mintha ez a szenvedés a létezésének nélkülözhetetlen eleme lett volna. Hagyománytisztelet jellemezte, de nagyon modern szertartásossággal. Amikor például levette a fejpántját, tudtuk, hogy egy olyan meccsen van túl, amelynek két résztvevője volt: a hegy és Marco, ez a jelenet ma is mosolyt csal az arcunkra.

Pályafutása alatt 36 versenyt nyert, kevesebbet, mint Merckx egy év alatt, de akárhányszor ég felé emelt kézzel, szenvedő mosolyával átszakította a célszalagot, mi is átérezhettük a nagy teljesítményét.

Gyertek el tekerjünk együtt Marco Pantani tiszteletére!

https://www.youtube.com/watch?v=VzO0DC3X7cs&fbclid=IwAR1o0bZ3qXUX8Q3uDc…

„Természetesen hiányozni fog a kerékpársport, de meg vagyok győződve arról, hogy én is hiányozni fogok neki.” (Marco Pantani)