A megnyesett fa kizöldül…

1956 magyar októberének legyen örök tanulsága, hogy nem szabad félni többé soha, senkitől és semmitől. Kiss Dénes, az egykori kanizsai gimnazista sorait követően, a mosonmagyaróvári sortűz után a zöld ávósokat a népharagtól mentő református lelkészre is emlékeztek a kopjafánál. A Nagykanizsai Polgári Egyesület a mártír miniszterelnök kivégzésének napján 1956 valamennyi áldozata előtt fejet hajtott.

A győztesek már nincsenek sehol, mi pedig itt vagyunk… (Fotó: Gergely Szilárd)

A megemlékezésen Martinecz Aranka, a Zala Megyei Közgyűlés képviselője mondott ünnepi beszédet:

„A jövő történésze, aki átolvassa majd nemzetünk életútjának lapjait, két dolgon fog igazán meglepődni. Egyrészt a mostani rabszolgaság elképzelhetetlen borzalmán, a kommunista rabiga példátlan kegyetlenségén, amely szabad, gondolkodó embereket utolsó leheletükig rabszolgává tesz, fizikálisan és lélekben egyaránt. De még jobban meglepődik majd azon, hogy volt egy rabságba taszított nemzet, amely nem tört meg, hanem képes volt keményen és hosszú időn át küzdeni. És majd megkérdi: ugyan mi adta ehhez tíz- meg tízezreknek az erőt és a bátorságot. Akkor majd valaki felemeli a fejét, és csak annyit mond: nemzetünk belső méltósága.

Martinecz Aranka: Érezzük át, mit jelent az, hogy mi vagyunk Európa jövője!

Egy velünk hasonló sorsú, kis kelet-európai nemzet fia írta le ezeket a sorokat a legsötétebb ötvenes években. És amiért felidéztem, az az, hogy választ kell adnunk, vajon mi az oka, hogy mi, magyarok – és természetesen a többi keménysorsú nemzet – olyan előszeretettel emlékezünk saját vereségeinkre? ”Válaszul Ottlik Géza Iskola a határon című regényéből idézett, majd folytatta:

„Igen, a győztesek már nincsenek sehol, mi pedig itt vagyunk. Történelmünk a szabadságküzdelmek végtelen sorozata, melyekben számos csatát elbuktunk ugyan, ám rendületlenül hisszük, a háborút megnyerjük. Ezért lengi át a gyász mellett mindenképpen a győzelem ünnepi érzése is az ilyen megemlékezéseket. Amikor a magyar októberre emlékezünk, a jövőt ünnepeljük. Ám a nemzet jövőjével kapcsolatos kérdésekhez nem illik a megadással telt, mélabús hangulat. Jövője csak olyan népnek van, amely rendületlenül hisz a saját jövőjében. Az erős hit maga is életerő és cselekedet, a jövő biztosítéka. Ez a nemzeti öntudat követelménye, az öntudat pedig nem holmi sallang, hanem igen hatékony történelmi tényező. Értsük meg: a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk – miként a jövő is. Fontosak a szellemi, a lelki gyökerek ápolása, mert csak az ilyen gyökereknek vannak és lesznek élettel teli hajtásai, és így válik valóra a bibliai mondat: „A megnyesett fa kizöldül”.

Ha az ’56 utáni megtorlás mártírjaira emlékezünk, úgy illik, ugyanaz a lelkület legyen bennünk, mint őbennük. Akik valamennyien, világnézettől függetlenül úgy érezték, a haza sorsa fölötte áll az ő személyes sorsuknak, ezért a bitófa alatt is megvallották: Éljen Magyarország! Csak úgy lehetünk hűek az ő szellemükhöz, ha mi is azt keressük, nekünk mit kell tennünk most, hogy éljen Magyarország! Áprilisban hatalmas, egy irányba tett lépéssel fejezték ki a szavazók, mit gondolnak arról, hogy éljen-e Magyarország? –  Nekünk Magyarország az első – válaszolták.

Európa „szerencsés” fele az önfeladásban élen jár, nem tanulta meg, hogy a szabadságot nem adják ingyen. Európa lelke ma Kelet-Európában van. Ha a rendszerváltás körüli időkben azt gondoltuk, Európa a jövőnk, ma már nem csak mi valljuk: mi vagyunk Európa jövője.  Hiszen a nyugat-európai választók döntései rendre visszaigazolják a magyar út helyességét, s az egykor minket bíráló politikusaik is visszakozni kényszerülnek. Már nem csak „egy nép azt mondta: „Elég volt” – hanem egyre több.

„Ildikóm! Csillám! Kicsi Anikóm! Velem együtt ti is gyermeki szívetek minden szeretetével vegyétek körül Édesanyátokat…, a jó Isten látja és Ti is tudjátok, hogy ártatlan vagyok, nagyon szeretem hazámat és a magyar népet” – írta a gyermekeinek a börtönből az 1957. december 31-én kivégzett református lelkipásztor, Gulyás Lajos

Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak – mondta Jézus. Érezzük át, mit jelent az, hogy mi vagyunk Európa jövője, és aszerint is cselekedjünk majd a jövőre esedékes nagy népszavazáson is, amit Európa parlamenti választásnak hívnak. Erre kötelez lelkiismeretünk, mártírjaink vére és a gyermekeink jövőjéért érzett felelősség egyaránt.”

KANIZSA-információ

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilapban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.06.22.