Igyekeztünk óvni településrészünk épített örökségét, természeti környezetét

Minden ember életében vannak jelentős események. Ilyen egy-egy születésnap, névnap vagy kerek évforduló, ami megállásra, számvetésre, ünneplésre késztet. Így van ez nemcsak egy adott személy, hanem egy adott közösség életében is. A Horváth Jánosné Plander Julianna által vezetett „Együtt Kiskanizsáért Egyesület” a megalakulásának 25. évfordulójára készül. Ez alkalommal kértük számvetésre az egyesület elnökét. Jucika gondolatait figyelmesen olvasva nemcsak egy beszámoló, hanem egy vallomás részesei lehetünk. 

2000 szeptembere óta működünk hivatalosan is bejegyzett egyesületként. Mint az egyesület elnöke, ezúton is szeretném megköszönni minden tagtársunknak és minden egyesületen kívüli támogatónknak a jó szót, a segítséget, az áldozathozatalt. Nevük felsorolása oldalakat tenne ki – kezdte köszönetét kifejezve az elnök.

Az elmúlt 25 évben sikereket és csalódásokat egyaránt átéltünk. A Millenniumi hősi emlékmű és emlékpark létrehozása a Templom téren, majd Kiskanizsa egy másik terén, öt utca találkozásánál, a Millenniumi emlékkő felállítása volt a kezdet. Aztán folytatásként jöttek a hősök napi megemlékező ünnepségek. Emellett a Móricz Zsigmond Művelődési Ház közreműködésével Polgári Olvasóköri évfordulós rendezvényeket, továbbá helytörténeti konferenciát és adott témakörökben előadásokat szerveztünk. A kiskanizsai könyvtárban „Könyvbarátok klubja” keretében éveken át neves előadókat hallgathattunk. Ezek szervezésében lelkes segítőtársunk a helyi könyvtáros, Mikó Istvánné Marika volt. 

Csak álmodtunk egy helyi múzeum, pontosabban helytörténeti gyűjtemény létrehozásáról, ami anyagiak hiánya miatt nem jöhetett létre. Ezért segítőimmel közösen egy „virtuális” gyűjtemény létrehozását kezdeményeztük. Rengeteg gyűjtött anyag vár még feldolgozásra.

A Thúry György Múzeum és a Halis István Városi Könyvtár támogatásával végzett kutató-, rögzítő- és feltárómunka, valamint a múzeummal közös rendezvények, kiállítások eredményeként születhettek meg kiadványaink. Eddig 16 kötetünk jelent meg. Ezek őrzik Kiskanizsa helytörténeti, néprajzi múltját, nyelvjárási, népviseleti örökségét, népünk vallási hagyományait. 

Igyekeztünk óvni településrészünk épített örökségét és természeti környezetét is, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de ez utóbbi nem rajtunk múlt. Gondolok itt óvodáinkra és a Klebelsberg Kunó nevéhez köthető iskolaépítő program Nagyrác úti alma materére. Itt most nem szeretnék arról beszélni, hogy ezekért milyen küzdelmet folytattunk. Konkrét terveink, többféle elképzelésünk volt egészen a megvalósításig. Itt egyesületi tagok anyagi áldozathozatalára is gondolok. Ugyanez vonatkozik volt óvodaépületeinkre is. 

Sajnos a Nagyrác úti iskola bezárásával megszűnt az a közösségformáló, kultúrát sugárzó, összetartó, egész életre szóló barátságokat építő fészekmeleg intézmény, ami nagy kincse minden településnek, így a Varasdi utcától délre eső, közel 3000 lakosú településrésznek is.

Épített örökségünk továbbá három kápolna és számos fogadalmi kereszt, amely részben az egyesület, nagyobb részt egy-egy család védelme, oltalma alatt áll. 

25 éves múltunkra visszapillantva ismételten szeretném megköszönni mindenkinek a legkisebbnek tűnő segítséget, támogatást és a felém irányuló bizalmat. Amíg erőm, egészségem engedi, folytatom a gyűjtött anyag feldolgozását. Ha ezt sikerülne befejezni, akkor úgy érzem, hogy a jövő számára elmentettem/elmentettük azt a sok-sok értéket, amit apáink, anyáink képviseltek. Egyéb dédelgetett terveim is vannak, de ezekről előre azért nem szeretek beszélni, mert a megvalósulásuk nem tőlem/tőlünk függ csupán, hanem a tőlünk független körülményektől is. 

Hálatelt szívvel gondolok elődeinkre, akik erőn felül vállalva építettek iskolát, gyönyörű templomot és a Templom téren a Polgári Olvasókör emeletes székházát. Becsület, szorgalom, kitartás, törekvés, helytállás és a szülőföld iránti szeretet jellemezte őket a legnehezebb helyzetekben is. Példát adtak számunkra mindenben. A jövőre gondolva talán lesznek, akik utánunk jönnek, akik nyomdokainkba lépnek, akik múltunk hagyományaira alapozva élik majd életüket, hogy Kiskanizsa ne csak egy alvó városrész legyen, hanem lakói élő közösségként őrizzék szülőföldi örökségüket. 

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. május 14-ei számában.)