Homokkomárom: 30 éve újra

A krónikák szerint már a 18. század elejétől látogatták zarándokok a homokkomáromi templomot, ám a második világháború után kiépülő kommunista diktatúra szinte teljesen felmorzsolta a több mint kétszázéves vallási hagyományt. Néhány lelkes embernek köszönhetően a zarándoklatok 1988. április 13-án újraindultak, és azóta is több százan keresik fel hónapról hónapra a Dunántúl legjelentősebb kegyhelyét.

Egy hét múlva ünnepli újjászerveződésének harmincadik évfordulóját a homokkomáromi zarándokmozgalom. A jubileum kapcsán Arányi Zoltán (képünkön) újudvari plébániai kormányzó idézte fel a templom és a falu történetét, amely egészen az Árpád-házi királyokig visszavezethető.

– Uralkodása idején Szent István elrendelte, hogy minden tíz falu építsen magának templomot. Hogy Homokkomárom ezek egyike volt, azt régészeti kutatások is alátámasztják – mondja Zoltán atya. – Az akkori kőtemplom a Kálvária-dombbal szemben, a Nagymező-tetőn állt, a török vész azonban nem kímélte: épületét a földdel egyenlővé tették, a zsákfalut pedig többször felégették.

Miután megállították a török ostromot, és felszabadították Kanizsát, a vár akkori kapitánya, Schenkendorf József tulajdonába került Homokkomárom. A császári-királyi ezredes mindjárt elhatározta, hogy építtet egy kis fakápolnát a Kálvária-dombon – ott, ahol a mai templom is található.

– Alig indultak el a munkálatok, máris rendkívüli dolog történt. Ahogy elkezdték kiásni a leendő kápolna alapját, a közelben tornyosuló hársfa gyökerei alatt egy Mária-képre bukkantak. Mint később kiderült, az alkotás Dürer Körtés Madonnájának üvegre festett másolata – ez ma a főoltáron látható. Elődeink tehát ilyen szokatlan módon próbálták megmenteni a kegyképet attól, hogy a török vész martalékává váljon. Úgy tartják, a hársfát az utókornak szánt jelként ültették el; gyökerei közt a Mária-kép több mint 170 évig várta, hogy valaki megtalálja.

Az 1702. szeptember 8-án – Kisboldogasszony ünnepén – felszentelt fakápolnát egyre többen kezdték látogatni, részben azért, mert híre ment a Mária-képnek: ki gyógyulást várva, ki imáinak meghallgatását remélve kereste fel a homokkomáromi Szűzanyát. A zarándokok száma aztán még tovább gyarapodott, amikor a templom 1751-ben megkapta Szent Félix vértanú ereklyéjét. A historia domusban az olvasható: 1783-ig több mint félszáz csodás gyógyulásról számoltak be a hívek.

A fakápolna helyére 1722-ben épült barokk stílusban új kőtemplom, az épület ekkor nyerte el ma is ismert formáját. Homokkomárom ekkor már jó ideje népszerű zarándokhelynek számított, de akkoriban még nem a 13-ai engesztelő napokon, hanem minden újhold vasárnapján népesült be a Kálvária-domb.

– A virágzó hitéletnek a kommunista diktatúra vetett véget hosszú időre. Érdekes azonban, hogy a korábban sokáig Homokkomáromban élő búcsúszentlászlói ferencesek nem a vallásellenes intézkedések miatt vonultak ki, ahogyan az másutt is történt: a rend még 1911-ben adta át a plébániát a veszprémi püspökségnek, mert a szerzetesek száma megfogyatkozott, és már nem tudták kiszolgálni a kegytemplomot. Visszatérve a 20. század második felére: a Rákosi-hatalom kiépülésével nem szerveztek több zarándoklatot mintegy negyven évig.

A kegytemplomot három évtizede a Szűzanyának ajánlották fel (Fotó: Gergely Szilárd)

Tulajdonképpen szerencsés egymásra találásoknak köszönhető, hogy a zarándokmozgalom az 1980-as évek végén új erőre kapott. A kiskanizsai Császár Antalné tulajdonába került A világ győzedelmes királynéja című könyv, ami akkora hatással volt rá, hogy a Homokkomáromot oldallagosan ellátó magyarszerdahelyi plébános, Almássy István figyelmét is felhívta rá. Az atya felvette a kapcsolatot a kötet szerzőjével, Kovacsics Mária Natáliával. Natália nővérnek magán-kinyilatkoztatásai voltak, ezekben Jézus azt kérte tőle, hozzanak létre harminchárom zarándokhelyet az országban, olyan településeken, ahol régebben is voltak búcsúk. Amikor ezt Almássy atya meghallotta, úgy gondolta, Homokkomáromnál keresve sem találhatnának jobb helyet. Mivel a zarándoklatokat Mária engesztelésére ajánlották fel, a fatimai jelenések nyomán kézenfekvőnek tűnt, hogy a zarándoklatok minden hónap 13. napján legyenek.

– Miután Szendi József veszprémi érsek jóváhagyta, nagy lendülettel kezdődött a zarándoklatmozgalom újjászervezése – fogalmaz Arányi Zoltán. – Császár Antalné, a kanizsai Kovács László és felesége, Anna, valamint Almássy István és Buczkó József miháldi plébános lett ennek az egész ügynek a motorja. Munkájukat sokan segítették: rendbe hozták a domboldalt és a kolostort, illetve fakeresztekkel jelölték meg a régi keresztutat. 1988. április 13-án – harminc év után először – ismét zarándoklatot tartottak Homokkomáromban. A veszprémi püspök egyébként ekkor ajánlotta fel a kegyhelyet a Szűzanyának, amely azóta a magyarok Nagyasszonyának engesztelő temploma.

Nemes Dóra

Április 13-án, a homokkomáromi engesztelések 30. évfordulóján dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök mutat be szentmisét a kegytemplomban. A program 17 órakor keresztútjárással, illetve gyóntatással kezdődik, amit 18 óra 30 perckor engesztelő szentmise követ. A szertartás szokás szerint körmenettel zárul, majd 21 órától a betegekért való virrasztásra várják a híveket.