Mennyire vesztette el jelentőségét a manapság a nőnap?
Magyarországon 1948 óta március 8-án ünnepeljük a nemzetközi nőnapot. Az ünnep eredetileg munkásmozgalmi eredetű, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. Gyanó Szilvia, a Thúry György Múzeum néprajzos-főmuzeológusa szerint kevés hagyomány tartozik ehhez a naphoz és manapság egyre kisebb jelentőséggel bír.
1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért, munkaidő-csökkentésért. Az 1910-es évektől egymás után csatlakoztak az országok az ünnepléshez, eleinte eltérő időpontokkal. A nemzetközi nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott Magyarország, majd a következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg. Gyanó Szilvia szerint az ünnep az évek alatt vesztett a jelentőségéből, manapság inkább a hivatalos környezetekben, például munkahelyeken szokás egy-egy szál virággal meglepni a hölgyeket.
- A nőnap az egy 20. századi fejlemény, tulajdonképpen a hagyományos társadalomban erre igény sem volt, és szükség sem volt. 1911-től ünneplik a világ bizonyos pontjain, Magyarországon 1914-től, de igazából akkor lett nagyon népszerű, amikor a nők is munkahelyre mentek, és munkába álltak, és onnantól kezdve tulajdonképpen, a 20. század közepétől az a nő felelt meg a szocialista nőideálnak, aki tudott dolgozni ugyanúgy, mint a férfiak, aki mondjuk még traktort is vezetett vagy gyárban dogozott. És hát napjainkig is ez azért elég népszerű, én ugye néprajzkutatóként nézek erre a dologra és azt látom, hogyha mondjuk egy munkahelyre a fiúk vagy az iskolába a fiúk, azok mindig viszik ilyenkor a kis hóvirágot, egy-egy szál tulipánt vagy valami kis bonbot, finomságot, és mi lányok pedig igyekszünk viszonozni ezt. Ilyenkor szoktunk mondjuk egy kis alkoholos, vagy nem alkoholos italt kínálni nekik, vagy valami kis édességgel viszonozni a kedvességüket - mondta el Gyanó Szilvia.
SZ.F.
(Kép: Kanizsa Médiaház)