Egy rovat századik része - Ásó, kapa, gereblye 100.

Ásó, kapa, nagyharang. Vagyis bocsánat, nem. Ásó, kapa, gereblye. De ez is, az is, összeköt, örökre. Rovatunk jubileumhoz érkezett, ez a 100. cikk. A mostani egy rendhagyó írás lesz, ezúton szeretném megköszönni – munkatársaim nevében is – az elmúlt évek alatt kapott rengeteg segítséget, tudást, tapasztalatátadást, kedvességet és szeretetet.

A rovat életének egészen egyszerű története van. Pár évvel ezelőtt, főnökség váltás történt a cégünknél – a Kanizsa Médiaháznál – és az újságot illetően (is) egy teljesen más irány alakult ki. Akkor kaptam a felkérést, mit szólnék hozzá... Ha lenne egy saját rovatom nyomtatott formában. Hiszen alapvetően ez az úgymond „szakterületem”, ezzel szeretek foglalkozni. Így született meg a sorozat.

Ha valaki egy bizonyos témával foglalkozik, ahhoz kötődése van. Nekem is. Sánci vagyok. Sáncban nőttem fel, nem csupán veteményesünk, kertünk volt, és tyúkok, de még lovunk is. Ha valaki a régi sörgyári dolgozókat megkérdezi: Bakonyi Józsi bácsi? Mindenki tudja, kiről van szó. Ő volt a papám. És anyukám, Bakonyi Erzsébet, az újság, - előtte a MOL, előtte a KFV (Kőolaj és Földgázbányászati Vállalat)  és a '70-es években a Zalai Hírlap munkatársa, - én ebbe születtem bele, az újságírásba, és a kertbe.

De a cikk nem rólam szól. Ez a rovat alapvetően a tanácsadásról, információátadásról, szép, még szebb, és legszebb kertek bemutatására hivatott. Tavasz után a nyár, aztán az ősz és a tél... Nem lehet miről írni az egymást követő évek után? Dehogynem. Lehet írni a palántanevelésről, vagy, ha még előbbre megyünk, a magok biztonságos elvetéséről. A különböző praktikákról.  Vagy, ha még előbbre megyünk, a föld felásásáról, előkészítéséről. Vagy egy-egy fajta kineveléséről, a növényvédelmi sajátos receptekről. Nagyon sok nevet lehetne említeni az elmúlt 100 cikkből... Engedjék meg nekem, hogy a teljesség igénye nélkül egyet – egyet azért megemlítsek.

Varga gazda – azaz Varga József – az én kedves tanácsadóm. De a városban, még sokak számítanak rá. Tudom jól, hiszen számos visszajelzést kapok én is, kollégáim is, olvassák a cikkeket, és számítanak a gazdára. A borvidékről elsőként említeném Förhénci Horváth Gyulát, aki szakszerű tanácsaival segíti a már régen megszűnt hegyközség társadalmát. Mellette, ha szőlőművelésről van szó, segíti a munkánkat például Ábrahám János, Nagy Lajos, Németh József. Mindig kedvesen, és információkkal vártak, hiszen a jó pap is holtig tanul...

Az úgynevezett szakemberek mellett vannak azok, akik szeretetből, vagy hobbiként, akár öröklött életformaként művelik a földet. És tavasszal, a hóolvadás után, már érzik a föld illatát. Művelik is azt. Számukra nem fáradtság. Ez a rovat lényege. Akik szeretik a földet, és művelik. Talán gyermekeik, unokáik számára is át tudják örökíteni – bár sajnos, saját tapasztalataim is azt mutatják, egyre kevesebb az ilyen példa.

Az évek alatt megtanultam isteni krumpliprószát sütni Sóstaiéknál, a kertben talált alapanyagokból. És kaptam gyönyörűen fonott hagymát Tokorcsi Marikától. De másodvetésű kertet is láttam Fesztéknél... Vagy Varga Andrásnál szép növényeket. Pár kilométerrel arrébb, Bajcsán, Marczinéknál olyan gyönyörű veteményest láttam,  hogy szinte csoda volt... De Marczinné Gyöngyinél soha nem maradt el a sütemény... „Gyertek Adélkám” - minden egyes fotózás így kezdődött.

Hetente, vagy két hetente olvasunk egy pár sort, ami információt ad, vagy adhat. Ez a rovatunk lényege. Köszönöm szépen – munkatársaim nevében is – a 100. kapavágást. Mert az ásó, kapa, nagyharang – vagyis gereblye – örökre szól – Köszönöm, minden kedves interjúalanyunknak.

VINCZE Adél

----------------------------------

A mai gyorsan változó világban igazi kuriózum lett az „Ásó-kapa” azzal, hogy lassan négy éve folyamatos színt hoz a Kanizsa Újságba. A fene se gondolta, hogy ez a sorozat megéri a 100-ik részt (és még ki tudja mennyit), de az biztos, hogy Vincze Adél stílusa, érdeklődése bejött. Nem, nem nekem, mint ügyvezetőnek, hanem önöknek, az Olvasóknak. Mit lehet ezek után mondani? Azt, hogy folytatjuk az természetes. Legyen csak annyi: Köszönjük Adél!

Tar Mihály ügyvezető  

(Megjelent a Kanizsa Újság 2023. november 1-i számában)