A fejlesztések viharában

2022 novemberében Balogh László a közösségi oldalán jelentette be, hogy visszakapta Nagykanizsa a Sberbankban ragadt forrását. Az 1,8 milliárd forint, az előzetesen jósolt 3-4 hónap helyett, végül 7 alatt tért vissza Nagykanizsára, közte a fejlesztésre szánt 588 millióval. Már akkor úgy fogalmazott a polgármester, hogy elindulhatnak a projektek, „amit már csak a helyi balliberális közgyűlési többség hátráltató tevékenysége akadályozhat meg.” Az ÉVE részéről akkor többen hangsúlyozták, a polgármester egy olyan listát állított össze 2021 nyarán, amiről pár héttel később kiderült, hogy 100 millió forint feletti önrészét kellene a városnak hozzátennie, amire nem volt lehetőség.

Az 588 millió hosszú története itt még nem ért véget, hiszen jött az infláció, majd a többszöri módosítási kérelem, annak az elutasítása és az átdolgozása, s a hosszas minisztériumi levelezés. Végül az ügy 2023 augusztusáig húzódott, de a zárás sem hazudtolta meg az addigi történéseket, hiszen Balogh László és Fodor Csaba szó szerint ugyanazt az előterjesztést hozta a testület elé, ilyenre korábban még nem volt példa. Az ÉVE-frakció részéről hangsúlyozták: a közös beadást is felajánlották a polgármesternek, ő viszont ezt nem fogadta el. Balogh László viszont azt emelte ki: neki joga van arra, hogy olyan napirendet hozzon be, amit jónak lát, hiszen ezen az elven az összes olyan előterjesztést Fodor Csabának kéne behozni, amire igennel voksol az ÉVE. A listán 11 fejlesztés szerepel, köztük okos zebrák, parkolóépítés a Munkás utca 10-nél, az Attila-óvoda villamosrekonstrukciója, járdák javítása, a Csó-tó útja a Zöldtáborig, s a víztorony felújítása, mintegy 190 millió forintból.

Szeptemberben mindkét politikai oldal ráállt a munkák közlésére. A hirtelen megsokasodó beruházások kapcsán a mi felületeinken és a frakciók közösségi oldalain is megszaporodtak a „Na mi van, kampány van?” és a „De sürgős lett hirtelen, csak nem választások lesznek?” tematikájú kommentek. De e sorok szerzőjének kedvence a következő volt: „Nem tarthatnának minden évben választásokat?”

Valóban, az elhúzódó lista kiviteli elindulása és a nem tervezett idei bevételek elosztásának egybeesése azt eredményezte, hogy a kampány hajrájára készülhet el több mint egy tucat beruházás. Ami politikai szempontból nem biztos, hogy rossz, hiszen valószínűleg kevesebben emlékeznének 2024 júniusában egy 2022-ben felújított járdára, mint így, hogy mondjuk 3-4 hónappal a voksolás előtt készül el. Mindezek ellenére a helyi Fidesz minden posztjában felhozza a késlekedést, azt az ÉVE számlájára írva. A helyi kormányoldal a világhálón is el kezdett dolgozni, szeptember 11-től 19-ig, 13 posztot szenteltek az 588 milliós listán szereplő fejlesztéseknek. Minden körzetet nyert képviselő szerepet kapott, Balogh László négyszer is. Az írások nyitása standard, rámutat a többségi frakció vélt hibáira: „A Kormány 588 millió forintos támogatásával számos munka valósulhat meg Nagykanizsán, és a lista még hosszabb lehetett volna, ha Fodor Csabáék nem húzták volna az időt… Ezért is öröm számunkra, hogy a baloldali ÉVE-frakció több éves időhúzása után végre megvalósulhat ez a beruházás… A várost irányító baloldali ÉVE-frakció minden időhúzása ellenére Nagykanizsa számos pontján kezdődnek el a munkálatok… Megfeledkezni róla, a problémát a szőnyeg alá söpörni azonban nagy hiba. Ahogy a fejlesztések hátráltatása és az időhúzás is. Nagykanizsán mégis ez történt, hiszen hiába adott a Kormány 588 millió forintot fejlesztésekre, a várost irányító baloldali ÉVE-frakció amíg tudta, húzta az időt.”

Még júniusban világítottunk rá, hogy hiába indult el a munka a BLG-nél, a helyi kormányoldal egy sort sem szentelt neki, mindazok ellenére, hogy Balogh László és Dénes Sándor ezer szállal kötődik az intézményhez, s ráadásul Szabó Szilárd frakcióvezető is ott érettségizett. Na, ez a csend szeptember 14-én megtört, bár az íráshoz képviselői vagy polgármesteri arcot nem csatoltak. A bejegyzés Czirákinét hibáztatja, hogy „két évig nem sikerült kiírniuk és lebonyolítaniuk a szükséges közbeszerzést, így most a vállalkozók kénytelenek voltak 3 hónap alatt elvégezni a 9 hónapra tervezett munkát.” Végül olyan pletykát sem hagytak ki, miszerint „Czirákiné a szülőkkel és a gyerekekkel akarta kifestetni belülről az épületet”. Nem mellesleg: a Cziráki család két nagyobb gyermeke is a Batthyányban végzett, míg a legkisebb most is ott tanul, így az ügyvezető aligha érintett abban, hogy „méltatlan körülmények között legyenek a tanulók”.

Az ÉVE szemlátomást nem vette fel a kesztyűt, egyedül Horváth Jácint készített egy videót, amelyben az 588 millió kormányzati ajándékként történő kommunikálásáról mondja el a véleményét. Ebben kiemelte: „a szolidaritási hozzájárulás brutális emelése 2021-től, a gépjárműadó elvonása 2020-tól, két évben az iparűzési adó részbeni elvonása és a reklámadó megszüntetése valójában kb. 3500 millió Ft elvonást jelentett eddig. Vissza pedig ennél 500 millió forinttal kevesebbet kaptunk. Ennek a nagy kegyesen visszakapott pénznek a része az az 588 millió Ft is… A jövő év pedig még rosszabbul néz ki, hiszen az előzetes számítások szerint további 1100 millió Ft (!) elvonás körvonalazódik.”

A beruházások közül az ÉVE politikusai is több esetben megnyilvánultak, ilyen volt a Petőfi és a Hunyadi utcák kereszteződésénél készülő gyalogátkelőhely, a Teleki-Platán víziközmű-rekonstrukció műszaki átadás-átvétele, a Rózsa utcai óvoda Csokonai telephelyének és a Kertvárosi óvodának a tetőfelújítása, valamint beharangozták a hamarosan induló közvilágítási korszerűsítést.

MIKÓ-BARÁTH György