A sebesültek oltalmazója, az elesettek eltemetője – Kanizsai Dorottya

Magyarország egyik nagyasszonyaként említik a poros történelemkönyvek Kanizsai Dorottyát. Cselekedeteinek, tetteinek emlékét több helyen őrzik, legfőképp Siklóson, Sárváron és Mohácson. Nagykanizsán a kórház viseli nevét, azt viszont kevesen tudják, ki is volt Kanizsai Dorottya?

Homokkomáromban csaknem két évtizede alapítottak egy szoborparkot a hagyományainkat őrzők, népi mesterségeket űzők. A kegytemplomhoz vezető út mentén a magyar történelem nagyjai sorakoznak, fából faragva. A Csingahegyi Művész Műhely mesterei minden esztendőben egy új alakkal bővítik a parkot, idén Kanizsai Dorottya szobrát avatták fel.  - Csávás Csaba barátommal dolgoztunk a szobron, nem véletlenül lámpással a kezében készült el Dorottya alakja. A legtöbben, akik egy kicsit is ismerik Magyarország egyik nagyasszonyának életútját, tudják, hogy a mohácsi csata után lámpással kereste az elesettek között mostohafiát a csatatéren. Közben saját pénzén fogadott fel jobbágyokat, és több száz halottat temettetett el. De sokan vannak, akik csak annyit tudnak róla, a kanizsai kórház a nevét viseli, és ennyi. Pedig a magyar történelem kivételes női alakja volt, a magyar nagyasszonyok egyik emblematikus személyisége. És kanizsai – mondta el Tislér Zoltán, a Csingahegyi Művész Műhely vezetője.

A Magyar Életrajzi Lexikon, a Zalai életrajzi Kislexikon is számon tartja az 1531-ben elhunyt nagyasszony cselekedeteit. A számos kutatás ellenére írásos emlék nem sok maradt a nagyasszony után, így születéséről annyit lehet tudni, az 1400-as évek végére tehető, Kanizsai Miklós soproni ispán leányaként. A família abban az időben nem csupán Kanizsát, a Dunántúl nagy részét birtokolta. A történészek jól tudják a fellelhető okiratok alapján, hogy a középkorban gyakorlatilag úgy zajlott minden: az asszonyokat, lányokat a férjük, vagy az apjuk révén említették csupán. Így Dorottyáról is a következőket írják: „Először Geréb Péter nádor feleségeként tűnik fel, majd ennek halála után 1504-ben Perényi Imre felesége lett. Második férjének 1519. évi halála után köztiszteletben állva nevelte mostohafiait. 1526-ban Perényi Ferenc váradi püspöknek, nevelt fiának holttestét keresve eltemettette a mohácsi csatatér halottait. Utána már csak családja érdekeinek következetes védelmezőjeként tűnik fel az oklevelekben.” A homokkomáromi szobor így ábrázolja Kanizsai Dorottyát, lámpással a kezében, miközben a holtak közt keresi mostohafiát.

A nagyasszony ennél sokkal többet tett élete során. Misealapítványokat tett, szegényebb lányokat nevelt és házasított ki, birtokokat adományozott, templomokat alapított, segítette a rászorulókat.

Mint arra az előbbiekben már hivatkoztunk, a történelem csupán apáik, férjeik, esetleg fiú testvéreik révén említik a középkor asszonyait. Kanizsai Dorottya bizonyos források szerint másfél évtizedig Kanizsán élt, a könyvek és publikációk viszont leginkább Sárvárt és Siklóst említik lakóhelyeként. Emlékét itt, városunkban egy szobor is őrizte, ma azonban már nem látható. A következőket írják az alkotásról a Kanizsa Enciklopédiában: „Nagykanizsán a Sétakertben 1993. július 5-én avatták fel Bíró Attila, marosvásárhelyi fafaragó népművész alkotását. A fából készült szobor egy elesett katonát gyámolító szomorú nőalakként ábrázolja Kanizsai Dorottyát, a sebesültek oltalmazóját, az elesettek eltemetőjét. Sajnos a szobor ma már nincs a helyén, hollétéről nem sikerült információt találni lehet, hogy tönkrement. Talapzatán az "In memoriam Kanizsai Dorottya" felirat volt olvasható.”

A fából készült alkotás valóban tönkrement, a természet ereje kikezdte. Hogy miért nem sikerült megvédeni, vagy esetleg egy újabb szoborral pótolni? Erre a kérdésre senkitől nem kaptunk választ. Így az egykori nagyasszony emlékét ma Nagykanizsán csupán a kórház neve fémjelzi.

VINCZE Adél

fotó: Bodó Ákos