Egy vizacsont lett a hónap műtárgya a Thúry György Múzeumban

A júliusban bemutatott lelet a Romlottvár 2010-es feltárása során került elő.

A tokfélék családjába tartozó tengeri hal ívásra a folyókhoz vonul és a folyamszabályozási munkálatok előtt a Dunában is tömegével előfordult. Az intézményben bemutatott lelet – amely az állat mellúszósugara és bognártüskéje volt - 14 centiméter hosszú és 3,7 centiméter széles, a csont egy átlagosnál kisebb méretű példányból származik.

– A csontról azt is sikerült megállapítanunk, hogy egy körülbelül 176 centiméteres, tehát ember nagyságú állaté volt. Ez egy nem túl nagy példánya ennek a fajnak, ugyanis akár a 7-8-9 méteres hosszúságot is elérheti és a másfél tonnát egy-egy állat. Ez egy fiatalabb és így kisebb állat lehetett, de mégis rendkívül fontos és értékes számunkra – árulta el Szmodics-Tugya Beáta, a Thúry György Múzeum archeozoológusa.

A hazai bőség ellenére meglehetősen kevés halcsont került elő régészeti lelőhelyekről, a nyugat-dunántúli régióban ez az egyetlen fellelt vizacsont. A leletből – amely szinte teljesen ép volt a Romlottvár lerombolását követő évszázadokban is – a korszak étkezési szokásaira is lehet következtetni. A viza különösen népszerű ételnek számított a XVI. századi nemesi családok körében, mivel a magas volt a szállítási költségük, így az alacsonyabb társadalmi rétegek nem igen jutottak hozzá.

– A viza volt a legkülönlegesebb, de kiderült a konyhahulladékból, mondhatjuk a Both-család szemetéből, hogy tényleg egy főúri család nem mindennapi lakomáinak a nyomait találtuk. Elég sok vadászott fajnak a csontjai kerültek elő, szarvas, őz, nyúl, különféle madarak, halak. A vizán kívül más édesvízi halak, tehát ez a hétköznapi paraszti étkezési szokásokból természetesen ismeretlenek voltak  – tette hozzá Szmodics-Tugya Beáta.

A Thúry György Múzeumban első alkalommal mutattak be csontmaradványt a hónap műtárgyaként.

K.T.

(Borítókép: Kanizsa TV)