Már előbújtak, sőt, lakmározni is lehet belőlük

Természetesen a zöldségekről van szó, - rovatunk ezúttal Bajcsára kalauzolja olvasóit. Marczin Jenőné Gyöngyi és kedves párja fogadott bennünket azon a nem kis területen, amelyet évtizedek óta ápolnak és művelnek. Van, ami már hajt, van, ami még csak éppen kibújt – az idei tapasztalatok kapcsán bőven volt miről beszélgetni.

Elöljáróban szögezzünk le egy bizonyos tényt: Bajcsán ugyan homokos a föld, de nem minden kertben egyforma az a bizonyos homok. Ahogy Gyöngyi, a helyi nyugdíjasok és a dalkör vezetője elmondta: az ő kertjében és az utcában van a legjobb homokos föld – mint ahogy fogalmazott: mindehhez szerves trágya is kell. – Nem elég a nitrogén, nem elég a pétisó. Idén például ezt később tudtuk megoldani. Vagy az időjárás miatt kellett várni, vagy a gépre – mert nagy a kert, ezt nem lehet kézi erővel, vagy kis kapálógéppel elvégezni – mondta el Marczin Jenőné.   

A tavaszi munkákkal már végeztek a parcellában Marczinék, tavaszi hagyma, fokhagyma, és mindenféle zöldségmag a helyére került. Gyöngyi például ültetett egy új fajta cukorborsót, s az is kikelt. Mellette a földbe került a cékla, a bab, a csemegekukorica, a zöldség és a sárgarépa, a burgonya. Mint arra figyelmeztetett: nem lehet sokáig várni, mert akkor a csírát az erős nap leégeti. – Most azt fogom csinálni, lusta asszony módjára, hogy hagyok benne gazt. A gaz beárnyékolja. Védi a kultúrnövényt, mert különben el fog égni – adta a tanácsot kacsintva Gyöngyi.

A hatalmas területen természetesen fóliasátor is van – de nem a modern, fűtött, hanem a régi, igazi fóliasátor. A hónapos retek már kikerült belőle, de több palánta érlelődik még, és várja a sorsát. Saláta, paprika, paradicsom, zeller, és a sort lehetne folytatni. A gazdasszony munkáját a ház ura is segíti, együtt tevékenykedik a szép birtokon Marczin Jenőné és Marczin Jenő. Az idei évben a birtok ura például egy olyan ráccsal próbálja segíteni az asszony munkáját, ami az uborka futtatását segíti. – Most egy vashálós módszerrel próbálkozunk, bízom benne, hogy sikerülni fog – árulta el Gyöngyi.

A terület valóban nagy, de a férj és a feleség szemmel láthatóan szeretettel tekint a birtokra. Akkor is, ha esik, akkor is, ha későn fejlődnek a növények, és akkor is, ha nehézségekkel kell szembenézni. Fiatalabbként nem lehetett kihagyni azt a kérdést, mi az a szeretet, ami hajtja őket, a földművelés szeretetét mi táplálja? – Télen én is úgy voltam vele, a nap megeszi, a csigákkal küzdeni kell, nem fagytak ki a bogarak. És inkább elmegyek a boltba, és megveszem. De mindig jön a tavasz. Megérzem az illatot. Jobb, ha kijövök a kertbe.  Kell valami az ebédhez? Kihúzok egy sárgarépát, egy zöldséget. Megtalálom, az enyém, és ettől finomabb az ebéd. Természetesen a gyerekeknek, az unokáknak is.

VINCZE Adél

fotó: Bodó Ákos