Tartunk még a késő fagytól, de a méhek se jönnek…
Rovatunkban ezen a héten a gyümölcsfák nyomába eredtünk, így jutottunk el a Szentgyörgyvári hegyre, Czigány László birtokára. Egy igazi kis édenkertet ismerhettünk meg, a gazda elárulta, mindene, a szerelme a föld. A földművelés, a zöldségeskert, és minden, ami mellette van: a szőlője, a gyümölcsöse.
Mielőtt rátérnénk az aktuális témánkra, a gyümölcsfákra – és a hozzájuk tartozó tennivalókra, a problémákra - bemutatnánk olvasóinknak a gazdát, Czigány Lászlót. A Miklósfai Dr. Kotnyek István Kertbarát Kör tagjáról van szó, anno agrármérnökként és vállalkozóként sok évig volt jelen a környéken, a zöldséges piacon. Szentgyörgyvári hegyi birtokán szó esett a régi időkről, a rendszerváltás előtti és utáni évekről, - de minden egyes szavából még most is érződött a föld, a növények iránti elhivatottság. - Nekem öreg barátom volt Kupó József, aki annak idején a járási növényvédelmi főfelügyelő volt. Abban az időben ő itt a szomszéd birtok tulajdonosa volt, és egy nagyon szerencsés véletlennek köszönhetően ez a birtok 2000 tájékán, amikor mi Miklósfára kerültünk, eladó lett. Sok időt, energiát és pénzt fordítottam rá, így mi a hegyen érezzük jól magunkat – emlékezett vissza a kezdetekre a terület ura.
A gyönyörű fekvésű, patika tisztaságú birtokot gyakorlatilag három részre lehet tagolni: az egyik az örökölt szőlő, bár új fajtákat is telepített a gazda. Saját szavait idézzük: Készülök a borversenyre, ami itt lesz most Miklósfán, mind a két fajtámat elviszem. De csak kíváncsiságból. Persze számít, mit mond a zsűri, de a legfontosabb a haverok, a szomszédok véleménye, ők ihatónak találják – mondta Laci bácsi.
A gyönyörű veteményes mellett sem tudtunk elmenni szó nélkül, hiszen valóban, egy szál oda nem illő gaz sincs benne. – A szívem csücske volt, és az a mai napig is a zöldség. Több, mint 20 évig fóliáztunk, ez hozta meg annak a lehetőségét, hogy el tudtunk jönni a panelból Miklósfára. De ott aztán éjjel-nappal meg kellett szakadni – idézte Czigány László. A gondosan művelt ágylások már érlelik a cukorborsót, a hagymát, a babot és még számos zöldségfélét.
A birtok harmadik részét – a gyümölcsfákat is mindenképpen górcső alá vettük, annak idején mit, és milyen indokkal telepített a szakember? – Elsősorban csonthéjasokat ültettem, szilvát, őszibarackot, de néhány kajszibarackot is telepítettem. A szilva nagyon bevált, itt a hegyen általam beszterceinek gondolt szilva fajta található, ami gyökér sarjról szaporodik, és azokat a sarjakat én elültettem és neveltem. Ezek az itteni körülményeket bírják, nem fogékonyak a vírusokra, - van itt egy 5 éves fácskám is, tavaly egy vödör szilva termett rajta. A hegyen ez egy meghatározó fajta, tulajdonképpen öntermékeny. Aztán a másik az őszibarack, - pálinka készül belőle. Nagy ellensége a levélfodrosodás, népies nevén a dérgomba, ahogy sokan ismerik, a tafrina – mondta a teljesen egészséges gyümölcsfáit mutatva Czigány László.
Beszélgetésünk végén a Szentgyörgyvári hegyen tevékenykedő gazda elmondta a gyümölcsfákkal kapcsolatban, nem tartja magát szakértőnek, de tart az időjárás viszontagságaitól, illetve azok következményeitől. Rendszeresen utánanéz, figyeli a szaklapok, a témával foglalkozó TV műsorok adásait. - Ha nincs igazán téli hideg, a kórokozók, a károkozók nem ritkulnak, tavasszal teljes erőből támadnak. A természet akkor teszi jól a dolgát, ha a tél az tél, a tavasz meg tavasz. Most például március közepéig tavasz volt. Azóta egyfolytában azon imádkozom, ne jöjjön a fagy, a szőlő is megindult, a gyümölcsfák is. Bár a barackok virágai lehullottak, átlagos termés lesz, de a nagy baj most van napirenden. A fagy, amit előre beharangoztak, szerencsére elmaradt, de hideg van, szél van, esőre hajlik, a méhek nem járnak… pedig teljes virágzásban van a szilva, a cseresznye, a meggy… és az elmúlt két hétben fél nap volt, amikor napsütés volt, és a méhek kirepültek. Kell a jó idő. A megtermékenyülés ugyanis fontos lenne ezeknél a gyümölcsöknél…
VINCZE Adél
fotó: Horváth Zoltán