Gyászistentisztelet a Zsinagógában – Ebből a városból indult a modern magyar zsidó neológia…

Annak idején az őseink azt kérték tőlünk – hangsúlyozta megnyitó beszédében dr. Székely István, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség elnöke a vasárnapi megemlékezésen –, hogy május utolsó vasárnapján jöjjünk össze, és emlékezzünk meg az elpusztított társainkról és hittestvéreinkről. De ne feledkezzünk meg azokról a zsidó emberekről, és azokról a nem zsidó szomszédjaikról sem, akiket üldöztek. 

A megemlékezést a budapesti, Páva utcai Zsinagóga rabbija, Radvánszki Péter tartotta. Közreműködött Budai Miklós kántor.

„Vérszagra gyűl az éji vad” – egy Arany János balladából vett idézettel kezdte a beszédét a rabbi, majd Kanizsára irányította a megjelentek figyelmét: 

78 évvel ezelőtt, mint annyi más városban, faluban – Nagykanizsán is így gyülekeztek az üldözők, hogy leterítsék a kiszemelt áldozatokat –, zsidó honfitársaikat. Tették ezt mindannak ellenére, hogy Nagykanizsán élt az egyik legsikeresebb zsidó közösség. Ismert tény, hogy a háború előtt voltak itt népiskolák, egyletek, kereskedelmi kaszinó, gyárak, malmok – amelyeket mind zsidók alapítottak. 

A korszakból fennmaradt ez a gyönyörű épület, amely tavaly ünnepelte a 200 éves évfordulóját – ez egy gyönyörű, megható, inspiráló évszám – hangsúlyozta. – Ehhez a korszakhoz tartozik Löw Lipót inspiráló személye, akinek írásai, beszédei máig az alapját adja a modernül gondolkodó neológia mellett érvelő gondolatoknak. Egy ma is folytatódó vitában is felmerültek érvei 1844-ből. Löw Lipót ugyanis már akkor megálmodta a bő két évtizeddel később összeülő Kongresszust. Így hangoznak gondolatai a témában:

„Mi reméljük, hogy egy synedrium által zsinagógáink, iskoláink ’s közönségi szerkezetünk egyformán ’s korszerű módon alakulnának át”. Végső soron Löw rabbi álma valóra vált, hiszen ebből a városból indult a modern magyar zsidó neológia – a nagykanizsai izraelita hitközség szervezeti formáját vette mintául az 1867-ben ülésező Kongresszus.

Más prominens családok is éltek Nagykanizsán: például a Zalai Hírlapot megalapító Fischel család, melynek leszármazottja volt Fejtő Ferenc.

A Guttman család volt az első, akik zsidó létükre nemesi címet kaptak, vásároltak 1869-ben, így az első magyar zsidó nemes a XIX. században Guttman Henrik volt. Megemlíthetjük még Rosenfeld Jakab nevét, aki országos hírű üvegkereskedő volt, vagy a Stern családot, amely nagy téglagyárat üzemeltetett Nagykanizsán, valamint Ollop Sámuelt, aki az első gőzmalmot hozta létre a városban. Gazdagságuk nem azt jelentette, hogy kizsákmányolták a rászorulókat. Nem, sőt!

Rengeteg jótékonysági egylet volt Nagykanizsán – emlékeztetett Radvánszki Péter. – Számuk akkora volt, hogy a Zsidó Lexikon szerkesztői külön megemlítik, hogy „nem lehet felsorolni az összeset”. A jótékonysági egyletek bizonyítják, hogy a zsidók egymásért is éltek, nem csupán egymással. Tudható, hogy az 1939-es lengyel menekültáradat támogatásában nagy szerepet vállaltak a kanizsai zsidók.

Emlékezzünk arra, hogy 78 évvel ezelőtt „a vérszagra gyűlt az éji vad”. Sokan tették rá kezüket az elhurcolt zsidóság vagyonára. A zsidóság, más kisebbségekkel együtt áldozatul esett környezetének. Maga a „holokauszt” szó is égő áldozatot jelent. Ugyanakkor az „áldozat” szót sokszor használjuk negatív, de sokszor pozitív éllel. Van jó és rossz áldozat. 

Jó áldozatok voltak a jeruzsálemi Szentély állatáldozatai. Ezek a templomi áldozatok jó célt szolgáltak, adományok voltak a néptől a spirituális vezetők számára. Lényegében a papok és a léviták vagyonát és táplálékát jelentették, amit nap mint nap fogyasztottak. Ezeknek az áldozatoknak hasznuk volt, jót hoztak a világra.

A holokauszt áldozatai azonban értelmetlenül, kizsákmányolva, megalázva haltak meg. Sajnos hallottam már Auschwitz kéményeit a Szentély tüzéhez hasonlítani, hiszen – ahogy elhangzott –, maga a „holokauszt” szó is égőáldozatot jelent. De milyen hasznot hozott ez a sok halál, ez az értelmetlen pusztulás? 

Auschwitz nem Templom, nem Szentély… Auschwitz a rettenet legvégső állomása volt.

A vadak, vagyis a nácik és kollaboránsaik vitték oda áldozataikat. Elpusztították a zsidóság jó részét Magyarországon. Megöltek egy világot, amiből alig maradt fenn számunkra néhány adat, néhány emlék, néhány név.

78 évvel ezelőtt a „vérszagra gyűlt az éji vad”. Felfalták azokat, akik megteremtették a város polgári jólétét. A deportálásból alig tértek vissza néhányan. A kommunizmus alatt is tovább fogyott a zsidóság. Visszatekintve tehát az elmúlt évtizedekre, rengeteg reménytelenségre, keserűségre bukkanunk.

A zsidó hagyomány talán adhat számunkra reményt… Hagyományunk szerint a Sechina, az isteni jelenlét ott van, ahol Tórát tanulnak, ahol összegyűlnek, beszélgetnek, jótékonykodnak az emberek. Még akkor is, ha nagyon nehéz feltételek között teszik ezt.

Ez az a hit, a hit a jövőben, a következő generációkban – ez tart meg bennünket minden nehézség ellenére.

Fontos tehát emlékezni – de hinni is kell.

Azt gondolom, hogy az irány, amit a hagyomány lefektet, tiszta: morális tartás, elkötelezettség és hit, hogy a nehézségek ellenére folytatni lehet a növekedést.

Kívánom mindezeket a nagykanizsai közösségnek, hogy mindegyikben sikeres legyen – zárta gondolatait Radvánszki Péter rabbi.

A gyászistentisztelet befejezéseként a jelenlévők elhelyezték az emlékezés köveit a Zsinagóga főbejáratánál lévő munkaszolgálatos emlékműnél.

BAKONYI Erzsébet