30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 32. rész - Jogtalan előnyöket nem szerettem volna biztosítani senkinek

Stróber Gábor 2002-2006 között volt önkormányzati képviselő az MSZP jelöltjeként. Nem készült képviselőnek, úgy mondja, spontán került a testületbe.

Sikeres választási eredményéhez hozzájárultak a MAORT-telepén élő gépgyári ismerősei, és a leendő polgármester, Litter Nándor személye is, aki végigjárta vele a választási körzetének lakóházait. Így, az ismerősei támogatásának köszönhetően a harmadik legjobb eredményt érte el a pártja színeiben. Az MSZP városi alapszervezetének alapító tagjaként pedig már korábban is szerepet vállalt a közéletben.

Politizálni politizáltam, hiszen elnökségi tag és megyei küldött is voltam korábban – emlékezett az egykori városatya. A választási győzelem kiváltott az emberben egy erős tenni akarást. Akkoriban vezették be a 13. havi nyugdíjat, ami vonzotta a nyugdíjasokat. Szerintem ezáltal tudott nyerni az MSZP. Egy elnökségi ülésen Göndör István országgyűlési képviselő meg is jegyezte, hát megnyertük a választást, de be kell tartani az ígéretünket, csak azt nem tudom, miből fizetjük ki. Én minden irónia nélkül azt válaszoltam, hogy egyik felét adjuk oda húsvétra, a másikat pedig karácsonyra, hiszen mikor kell a nyugdíjasoknak a pénz? A két jeles ünnepre, hogy tudjanak ajándékot venni az unokáknak. – Nem is rossz ötlet – jegyezte meg a honatya, és a parlamentben el is fogadták a javaslatát.

A közgyűlésben mi alkottuk az erősebb frakciót. A testület többi tagjával nem voltunk túlságosan jó barátok, de kijöttünk egymással a munkában. Az igazságérzetem már gyermekkoromban kiemelkedett a társaimétól. Volt olyan előterjesztés is, amikor a frakciófegyelmet figyelmen kívül hagyva, nemmel szavaztam. Az igazságérzetem azt diktálta, hogy jogtalan előnyöket nem szeretnék biztosítani senkinek.

Tisztelem, és mindig tiszteltem azokat az embereket, akik dolgoztak és tenni akartak valamit akár egymásért, a városért, vagy a társadalomért.

Önkormányzati képviselőként hatalmas eredményeket nem tudtam elérni, mivel a körzetemben jelentős fejlesztéseket nem lehetett elindítani, de az értelmes kezdeményezéseket mindig támogattam. Abban az időszakban kezdődött el a lakópark építés a Zerkowitz udvarban. A környéken élők nyugalma érdekében támogattam a beruházás megvalósítását, hiszen a lerakatokból árut szállító autóforgalom miatt már hajnali 4 órától nem lehetett aludni. Gyakorlatilag én kezdeményeztem a Sétakert rehabilitációját, hogy újra élet költözzön a városlakók egykori kedvenc találkozóhelyére, és abban az időben épült meg az új gyermekmedence a strandon.

A közélettől a következő választás alkalmával sem akartam eltávolodni. Kiléptem az MSZP-ből, és javaslatomra újjáalakítottuk a nagykanizsai Szociál Demokrata Pártot. A választásokon ugyan elindultam az SZDP színeiben, de mások megelőztek.

Azóta a családom felé fordultam, az itthoni tevékenység tölti ki minden időmet.

Néha elolvasom az újságban a közgyűlésben történteket. A közgyűlés kényszerhelyzetben van. Van egy többségi frakció egy fővel, de a polgármester azt csinál, amit mondanak neki. A mostani helyzet rosszabb, mint régen volt. Megszűntek a barátságok, nincs meg az a lelki egyensúly az emberekben, ami ’anno megvolt. Sokan még mindig azt nehezményezik, hogy akkor nem mehettek külföldre, de ez így nem igaz. Én párttag létemre ’89-ben Kanadába utaztam a feleségem rokonaihoz. Ott értesültem Kádár János haláláról.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. november 26-án megjelent számában olvasható.