Érdekes emberek, érdekes történetek 4. – Örülök az életnek! Minden pillanatban az életet, az örömöt választom!

Kárpáti Henriette 2016-ban költözött el Nagykanizsáról. Ahogy ő mondta: „Zöld folyosót” kapott belső motívációja irányába, amit korábban már megálmodott. Olyan élethelyzetek, események történtek vele sorozatban, ami azt mutatta (pedig nagyon szerette Nagykanizsát), útja egyenesen a Pilis felé, Pilisvörösvárra vezet, ahol egy alternatív iskolában kezdett el tanítani. Holisztikus szemléletű élettámogató segítő, aki gyógyítja és tanítja a segítségét kérő embereket. Tanulmányaiban elsősorban cselekedet, gondolat, érzelemvilág összefüggéseinek megértése, önmagunk test-lélek-szellem szinten való működésének felfedezése volt mindig az irányt adó. A legnagyobb hangsúlyt a tapasztalati megértésre, főként a testbeszéd, mozgás, érzés, gondolati kommunikációra helyezi, és intuitíven, a különböző tanult módszerekkel, mint például: testtudatos szabadtánccal (Lemanguria), gyógyító játékkal (Szomatodráma) egyéni vagy csoportos beszélgetésekkel segíti az elakadt életterületek, megváltozott testi egészség kapcsán hozzá fordulókat. Mindezt az önismeret, tudatosság, az örömtelibb élet megélésének jegyében.

Megszólalt a lelkem hangja

– A nagy lépés egy belső indíttatásra történt meg. Bár üzletkötőként előzetesen nagyon jól kerestem, mégis a pénz, az anyagi javak hajszolása, a több, a nagyobb megteremtésének reménye nem tett teljessé. Üresnek, kiégettnek éreztem az életem. Pontosan azt láttam a multicégnél, ahol dolgoztam, ami most a világban zajlik, csak más szereposztásban és más szereplőkkel. Alig maradt szabadidőm a családomra, minden érzésem, gondolatom, testi egészségem a teljesítmény szolgálatára áldoztam a szabadnak látszó életért, az átlagnál jobb előnyökért, kedvező anyagi juttatásokért, tárgyakért (autó, telefon, jutalom, egyéb…), és egy idő után belefásultam az egészbe. Azt vettem észre magamon, hogy ebben az életformában – többek szerint irigyelhetően boldognak kéne lennem - és én mégis boldogtalannak éreztem magam. Se egzisztenciálisan, se párkapcsolatilag, se családilag nem voltam jól. Nem éltem szabad, emberi életet.

2012-ben egy spontán meditáció közben testen kívüli megtapasztalás élményében volt részem, mely indítógomb volt a szellemi, spirituális út felé. Egyszerű szavakkal el sem lehet mondani azt az áhitattal teli, minden sejtemet átbizsergető, könnyeden szabad, szeretettel teli érzést, ami végtelennek tűnő hosszú percekre átjárta sejtjeim. Semmihez sem hasonlítható állapot volt ez, amiről akkoriban nem tudtam beszélni senkivel. A családom furcsállotta, a baráti társaságom megmosolygott, vagy nem nagyon fogadta el, hogy ilyen dolgokkal foglalkozom.

Egy tanfolyamon ráébredtem, hogy valóban semmi sem úgy van, ahogyan én azt eddig gondoltam és amiben éltem. Nagy felismerés volt számomra, hogy a fizikai testemen kívül van más is, ami nem látható. Erről egyébként sokat olvastam előtte, meditáltam, elmélyedtem a spirituális irodalomban, de valahogy ott a tanfolyamon esett le igazán a tantusz. Éreztem, tudtam, ha nem lépek önmagam mélyebb megtapasztalása felé, akkor valószínűleg megbetegszem. Már pontosan tudom, hogy az életben nincsenek véletlen események, történések. Minden mindennel összefügg, és mindennek oka, következménye van. Éppen ezért minden drámai élethelyzeteknek figyelemfelhívó, rendkívüli értéke van! Akkor még nem, de ma már tökéletesen tudom, hogy minden boldogtalanságomnak oka volt, hogy nem a valódi életutamat jártam. A testen kívüli megtapasztalás pedig egyértelműen ráterelt az önmegvalósítás útjára.

Fontos, hogy jobbá váljunk, hogy békesség legyen bennünk, ne idegesen, feszülten, bántón éljük az életünket, hanem szeretettel, és azért, hogy elhiggyük: nem csak az a világ létezik, amit az 5 érzékszervünkkel képesek vagyunk felfogni.

Az elmúlt években több tanfolyam, sok-sok tapasztalat és kitartó keresés, gyakorlás után rájöttem arra, hogy amikor az ember egy elégedetten békés állapotba tudja hozni és megtartani magát, – nevezhetjük ezt úgy is, hogy jelenléti vagy tágabb tudatállapot –, akkor sokkal több információhoz jut önmaga, az emberek, a világ működéséről. Ezután elkezdtem keresni; ki az, hogy ember, hogy működik? Mi az, hogy lélek, hogy szellemi, spirituális, vagy akár a földön kívüli lények? Mi az, hogy dimenziók, mi egyáltalán a tudatosság? Mit jelent az, amit meditáció közben érzékelek? Mi az, hogy csakrák, energia? Ki vagyok én egyáltalán, és mit keresek itt ezen a bolygón? A kérdéseim nyomán szép lassan sok mindent megtapasztaltam, megtudtam, megértettem. Dr. Őrlős Gábor mesteremmel 2018-ban találkoztam, ő az, aki ma is sokat segít. Általa értettem meg, hogy tulajdonképpen az emlékezetünket kell arra megnyitni, amit sejtszinten már tudunk.

Amikor az ember fél és tele van haraggal, sértettséggel, fájdalommal, akkor nem tudja ezt az emlékezést mindaddig megengedni magának, amig a teste, lelke blokkolva van, amig ki nem tisztítja magából.

S hogy mit jelent kitisztítani magunkat?

Azt jelenti, hogy meg kell szabadítani magunkat a negatív gondolatoktól, a fájdalomtól, és megérteni azt, hogy valójában kik vagyunk. Erre léteznek különböző technikák, gyakorlati feladatok, mint például a fókuszálás, koncentrációs, vagy a meditációs praxis különböző formái. Az önmegvalósítás útján az emberben megnövekszik és stabilizálódik a belső nyugalom, a béke érzése, a belső bizonyossága. A szeretet, öröm ok nélküli érzése tükröződik kifelé a környezetre, és hatása pozitívan meglátható másokon is. Kiegyensúlyozott, bölcs állapot ez, jó ebben a létezés.

A gyógyító és tanítói véna már régen elindult bennem. Van nekünk egy lélekrészünk, egy lélekmagunk, egy isteni szikránk, amit a Teremtő adott nekünk önmagából, és megadta ebben mindazt, amivel ő rendelkezik, csak nem vagyunk ennek többnyire tudatában, és ezért nem is használjuk ezeket, vagy el sem hisszük, inkább kinevetjük azt, aki használja e meglévő képességeit.

Magamra találtam Pilisvörösváron

– Egy alternatív iskolában tanítok, ahol az önismeret és a gyerekek személyiségi fejlődése van a fókuszban. A tanítás másfajta szemléletmóddal, az együttműködés jegyében történik. Nincs alá-fölé rendelt szerep, a gyerekek tegezik a tanárokat. Egyenrangúként, egymás értékét figyelembe véve kezeljük egymás. A tanítás mellett gyógyítok, a nehéz élethelyzetbe került emberekkel beszélgetek – nem energiát adok át, bár azt is tudok –, azokat a módszereket használom, amit tanultam, egyszerűen megérzem mi zajlik az emberben, és mit kell mondanom. Van, akivel több alkalommal találkozom, de van olyan is, akivel csak egyszer kellett beszélgetnem, és az útjára, az életörömére rátalált.

A testtudatos tánc foglakozást Nagykanizsán is tartottam a felnőtteknek és a gyerekeknek. A feladatokra épülő szabad mozgás által az emberek jobban megismerik önmagukat, a bennük rejtve lévő érzelmi, gondolati világukat, blokkjaikat, melyek amúgy komoly gátak lehetnek az életükben. A legjobb gyógymód, a megélése annak ami van, annak ami fáj, és a megélése annak ami jólesik. Ez egyfajta érzelmi átalakulás (alkímia). Nagyon jó stressz, belső feszültségoldó, miközben rádöbbenünk arra, hogy milyen érzések vannak bennünk, és honnan jönnek ezek. Régebben a magyar ember mindenhol táncolt, szabadon, korlátok nélkül. Búját, baját kitáncolta, kiénekelte, aztán egy jót mulatott, és rendben is volt a lelke, nem volt depressziós, nem félt a világ dolgaitól – hangsúlyozta Heni. – Tudta Istent, és nem félte! A lényeg, hogy a bugyrainkat ne hordozzuk magunkban, mert az egy idő után biztosan kioldja magát a testből, és lehet, hogyha későn indulunk önmagunk megismerése felé, már betegek vagyunk.

Azt hidd el, amit szeretnél, és ne azt, amivel riogatnak

A legtöbb embernek a gondolatai ott vannak a jövő félelmében, a múlt bánatában, haragjában, vagy a jelenben, ahogy ítélkezik, bírál, másokat kritizál. Ha ezt a három dolgot nem tisztítják ki az emberek magukból, akkor sajnos nem tudnak közelebb kerülni igazi lényükhöz, és megbetegednek, nem tudnak pozitívan gondolkodni, mert a negatív gondolatok egyszerűen bekúsznak az életükbe. A tisztítás lelki szinten nem más, mint az, hogy őszinte vagyok magamhoz, és bátor, mert szembe merek nézni magammal. Heni elmesélte, hogy minden reggel, mielőtt fölkel, és elindul a fejében a gondolat-gépezet, az elméje elkezdi a napi működését, kiadja neki a programot:

„Örülök az életnek! Az életet, az örömöt választom! A mai nappal a felszabadult örömöt választom! Szeretettel fordulok minden emberhez! Úgy döntöttem, hogy a mai naptól kezdve a szeretet alapú életet választom! A boldogságot választom! Szeretek élni! Egészséges vagyok!”

Ezek a szavak hangosan kimondva, (és érzéssel átitatva!!!) nagyon sokat segítettek nekem. A boldog élet felé nincs más út, mint a folyamatos derűs életérzés – vallja. Megtalálta magát, a belső békéjét, persze vannak nehéz pillanatok az ő életében is, de azokat már teljesen másképp éli meg, és ez a lényeg! Évek óta már nem ideges, el is felejtette milyen elégedetlenül, vagy feszültségben lenni.

BAKONYI Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. május 21-én megjelent számában olvasható.