30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 17. rész

A FIDESZ ajánlásával 2002-től 2010-ig, két önkormányzati ciklusban volt városunk önkormányzatának képviselője Papp Nándor. 

– 1990 után a nagykanizsai sakkozók igencsak aktivizálták magukat a helyi politikában, hiszen az évek, évtizedek alatt országgyűlési képviselő, polgármester, alpolgármesterek, valamint önkormányzati képviselők lettek, egészen a közelmúltig – fogalmazott elöljáróban az egykori városatya. 

Kezdetben próbáltak engem is a helyi politikába beemelni, mindenféle biztató eredmény nélkül. Aztán 1998-ban a FIDESZ helyi szervezetének újraalakulásában, saját magamat is meglepve, sima tagként szerepet vállaltam. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, mert a szakmámból adódóan láttak bennem fantáziát. Így, ebből kiindulva 4 év bizottsági külső tagság következett – idézte fel közéleti tevékenységének kezdeteit Papp Nándor. 

2002-ben számomra teljesen váratlanul, vezetői döntéssel, olyan helyre kerültem a FIDESZ listáján, hogy bejutottam az önkormányzatba. 

Az újdonsült városvezetők személyes felkérésére elfogadtam a Városfejlesztési- és Környezetvédelmi Bizottság elnökségét. Nem voltam politikus alkat, és akkor bele sem gondoltam, hogy ezzel borult az íratlan szabály, miszerint az ellenőrzést végző bizottság vezetését a mindenkori ellenzék kapja. Emlékeim szerint ezt végül nem rótták fel. Valószínűleg azért, mert a 27 tagú önkormányzatban öten képviseltük az akkori ellenzéket, tehát finoman szólva sem voltunk komoly tényező – jegyezte meg. 

Visszagondolva, a bizottsági munka nyugodt légkörben zajlott. A legnagyobb felzúdulást a Zerkowicz udvar beépítése jelentette, de zöld utat kellett kapjon, hiszen ilyen léptékű beépítést tett lehetővé az előző önkormányzat egyik utolsó rendelete. Az élet fényesen bizonyította, hogy a megelőző-, valamint megerősítő döntés is helyes volt, hiszen az udvar azóta is a béke szigetének számít, jóval kevesebb környezetre gyakorolt hatással, mint a manapság „divatos”, kőkemény gazdasági indíttatású erőteljes mértékű beépítések.

– Milyen feladatokra emlékszik vissza szívesen? 

– Elsősorban az önkormányzat által a kiemelt beruházások minél jobb megvalósításának érdekében létrehozott eseti bizottságokban végzett munkákra, melyeknek állandó résztvevője voltam. A bizottságok ötfősek voltak, ezeknek nagyon helyesen mindig tagja volt az intézmények első számú vezetője. Fontos volt továbbá, hogy a bizottságok tiszteletdíj nélkül tették a dolgukat. 

Ilyen eseti bizottság először a városi könyvtár építésekor alakult még 1999-ben, egyéni képviselői kezdeményezésre. Nyilván az első „gyerek” a legemlékezetesebb, ráadásul könyvbe illően emlékezetes volt a megvalósítás egész folyamata. Az is bizton állítható, hogy a Kanizsai Dorottya Kórház „E” épülete, valamint a Rozgonyi utcai általános iskola bővítése, felújítása az eredeti elképzeléseknél jobban sikerült. Ez úgy volt lehetséges, hogy a bizottsági tagok, a kivitelezőkkel karöltve, egyfelé tolták a szekeret.

2006-ban városunk építészeti kincsének számító MAORT-telepet magában foglaló körzetben indulhattam. Látszólag esélytelenül, de a gyerekkoromat itt töltöttem, ide jártam iskolába, valamint anyai ágon a família is sok szállal kötődött ehhez a városrészhez, valamint az olajiparhoz. Mondhatni fölényesen lettem egyéni képviselő. A körzetek akkoriban ember léptékűek, átláthatók voltak. Kéthetente, autóval két reggel alatt ténylegesen be lehetett járni a teljes körzetet. Jellemzően négy esetben én jelentettem a vízmű felé az éppen esedékes csőtörést. 

– Melyek voltak a legsikeresebb munkák a körzetében? 

– A kempen a négy útszakasz aszfaltozása, a temetőben a ravatalozó tetőzetének felújítása, valamint a város legrégebbi, Csengery utcai vízvezetékének a kicserélése volt. Közben a VKIB mellett rám maradt a Közbeszerzési Bizottság vezetése is. Úgy gondolom, botrány nélkül sikerült a feladatot teljesíteni. Ez azért nagy szó, mert a közbeszerzés témakörében könnyen keletkeznek különféle összeesküvés-elméletek.

2010-ben Palinban, a lakóhelyemen kellett induljak. Itt aztán kevéssé érthetően, akkor már ellenzékinek számító képviselőt választottak, csakúgy, mint abban a körzetben, amelyet ott kellett hagyjak. Két szék közt a pad alá tipikus esete. 

Következmény, de külön történet: másfél év múlva a történtekből nem kevesebbet nyertem, mint az életemet, az újrakezdés esélyével, mellyel élni tudtam. 

Utólag visszagondolva az önkormányzati képviselők akkoriban nagyjából egy korosztálybeli, egymást jórészt hosszabb- rövidebb ideje ismerő politikai ellenfelek voltak, de azért szükséges mértékben tisztelték is egymást. Ezért emlékezhetem pozitívan a 8 év képviselőségre, de ugyanakkor egyáltalán nem hiányzik.

Szívfacsaró látni, miszerint 9 év elég volt ahhoz, hogy a jelen képviselői ellenségekké váltak, egymás, valamint városunk tisztelete nélkül, merev, semmi jóval nem kecsegtető hadállásokkal – összegezte a jelenről megfogalmazott véleményét Papp Nándor. 

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. április 23-án megjelent számában olvasható.