Vissza nem térő pillanatok - fókuszban a fotóriporter

Sem időjárási viszontagságok, sem földrajzi távolságok nem riasztják vissza. Ha „téma van”, azonnal kocsiba ül vagy kisrepülőre. Varga György, a Magyar Távirati Iroda nagykanizsai fotóriportere, ha kell, az országutakat rója, térdig gázol a sárban vagy éppen a jeges vízben, felmászik bármilyen meredek emelkedőn csak azért, hogy meglegyen az a bizonyos pillanat.

Beszélgetésünk során érintettük a fotós szakma érdekességeit, mesélt a munkájával járó hatásokról, és arról is, hogy számos kipróbált küzdősport után, végül miért a ju-jitsu mellett kötött ki.

Gyermekként állattenyésztő szeretett volna lenni, később vadászpilóta. De igazán a fotózásban találta meg önmagát.

Varga György

– Édesapám vitorlázó repülővel repült; az összes, témába vágó szakkönyvét kívülről fújtam. Azonban az egyik középiskolai tanárom teljesen elvette a kedvemet, amikor közölte: ahhoz, hogy vadászpilóta lehessek, egy éven át oroszt kell tanulnom. Mivel nekem semmiféle nyelvérzékem nem volt, letettem róla – idézi föl miért nem tartott ki álma megvalósítása mellet.

A szakközépiskola után egy távközlési cégnél dolgozott elektroműszerészként, de hamar rájött, hogy az nem az ő világa.

– Az idő tájt utaztunk a szüleimmel a horvát tengerpartra. Megihletett a kék ég és a tenger, ezért is szerettem volna megörökíteni a szerpentines utat. Hobbifotós édesapám nem biztatott, de az akkor is megmutatom fiatalkori dacnak, és persze későbbi támogatásának köszönhetem, hogy ma azzal foglalkozhatok, amit szeretek.

Balatonmáriafürdő, 2019. november 17.

Ezután felgyorsultak az események. Gyuri az első feleségének menyasszonytánca során összegyűjtött pénzből megvette első fényképezőgépét Budapesten, egy használt EOS1000 filmes gépet.

– Az új munkahelyemen, egy kerékpáros boltban, ahol bicikliket szereltem, fotóskört alakítottunk és túrákat szerveztünk. Rá kellett jönnöm, hogy nem tudok kötötten, meghatározott feltételek mellett fotózni, hanem a világ adta végeláthatatlan lehetőségeket megragadva akartam készíteni képeim.

Kiváló csapatban

Nem sokkal ezután a nagykanizsai városi lapnak kezdett fotózni, később a Zalai, majd a Somogyi Hírlapnak is. Elérkezett a beruházás ideje: felszerelés, megjelenés – ez utóbbi is fontossá vált. Idővel azonban anyagilag és szakmailag is nagyobb kihívásokra vágyott.

– Egy kaposvári kollégának köszönhetően kerültem közelebb a tűzhöz, aki megkért, hogy fotózzam le helyette a nagykanizsai Nagy-Magyarország-emlékmű felállítását. Ez akkor még nem az én nevemen ment… Nem sokkal később a most már nyugdíjas Balaton Józsi bácsi, az MTI fotórovatának egykori szerkesztője hívott, hogy lőjek pár kockát nálunk, a körforgalomban felborult buszról. Nálunk?..., akkor Kanizsán még egy körforgalom sem volt.

Fonyód, 2014. május 15.

Pár telefonhívás után kiderítette, hogy Balatonszentgyörgynél történt a baleset.

Jóval később ért oda, mint a többiek, és annak ellenére elkészítette a fotókat, hogy a helyszínen volt egy másik MTI-s kolléga is.

Végül mégis Varga György képeit használták fel a legtöbben. Az új látásmódja előnyt jelentett a rutinnal szemben. Akkor még nem volt divat a magasabb pozícióból készített nagy totál, vagy a földre helyezett géppel való fényképezés, az pedig pláne nem, hogy a kép egy része éles, a többi életlen.

Nagykanizsa, 2020. május 18.

Ez a sorozat sikert és új munkahelyet hozott Gyuri számára. Felvették az MTI-hez, s mai napig úgy véli a legjobb csapatba került, ahol a kollégák és a vezetés is vevő az új dolgokra, az előrehaladott látásmódokra. Azóta Gyuri már drónt is vásárolt, amit nem csak különböző rendezvényeken használ, előszeretettel repül az égbe azért is, hogy megmutassa, milyenek a ködös, felhős vagy éppen napsütéses zalai hajnalok.

– Követem az időjárás-előrejelzést, lesz-e valami, amiről érdemes képeket, videót készíteni.

Zalaszentbalázs, 2020. szeptember 16.

Végignézem a webkamerákat, utánajárok, hogy másnap reggel hol, milyen szögben kel fel a Nap, tudatosan megtervezem, mikor hova megyek. A drónos fotók teljesen új szemszöget, új nézőpontot jelentenek. Különösen jó hangulatú képek születnek a magasból, csodálatos látvány, amikor a Nap átsüt a ködön vagy a felhőkön. Az emberek lelkének szüksége van a szépségre, én pedig ezekkel a természetfotókkal adok nekik egy kis boldogságot.”

Világszerte címlapon

Hegedűtanár feleségével és két lányával jelenleg is Nagykanizsán él. Szívesen fotózza a lányait, kutyáit, mások keresztelőjét vagy esküvőjét. Emellett szereti a természetben elkapni azokat az érdekes pillanatokat, jelenségeket, mint például a tavaszi vöröshere virágzását.

Gyékényes, 2014. július 19.

Azonban élete egyik legnagyobb lehetőségét a kolontári katasztrófa hozta.

„Éppen a gyerekeket vittem haza az iskolából, amikor hívott a szerkesztő a hírrel. Mint valami mozifilm, úgy pergett le előttem, amit mondott: három méteres iszaphömpölygés… Kérte, szervezzem le a légi fotózást. Ezer körtelefon után aznap este elmentem a helyszínre, és lábon megfotóztam, amit tudtam, majd másnap sikerült találni egy tapolcai pilótát, akivel a magasba emelkedhettem. Minden perc számított, tudtuk, bármikor légtérzárat rendelhetnek el a terület felett.

Kolontár, 2010. október 4.

A telefonegyeztetést követően egy órán belül a reptéren voltam, a gép a kifutón megtankolva, indulásra készen.

Mi tudtuk először megmutatni az átszakadt gátat és a kiömlő iszap rombolását. Amikor végeztünk, eszement remegés lett úrrá rajtam, nemcsak a látvány miatt, hanem azért is, mert úgy éreztem, kifejezetten jól sikerültek a képek.

Bagola, 2020. május 4.

Másnap a nemzetközi sajtóban számos címlapon köszönt vissza Gyuri munkája. Egy barátja Norvégiából hívta, hogy az egyik képe a címlapon jelent meg, de a New York Times szintén az ő fotójával hozta le a hírt.

Egyetlen sajtófotós sem válogathat a témák között

Ugyanúgy ott kell lenniük egy balesetnél, egy természeti katasztrófánál, mint egy fesztiválon vagy művelődési ház átadóján. Csak az előbbieket mindenki máshogy dolgozza fel.

– Amikor munka után hazaérek, akkor is bemegyek a lányaim szobájába, ha már alszanak. Egy Vas megyei frontális ütközés fotózása után, órákig bent ültem a gyerekeimnél és néztem, hogyan veszik a levegőt. Máskor csak hallgatom a csacsogásukat, de ilyenkor sosem mondom el, hogy hol voltam, mit fotóztam.

Nagykanizsa, 2018. december 31.

Nincs idő késlekedni

Előfordul, hogy a család is vele tart, mert érdekli őket az éppen aktuális helyszín, vagy előtte-utána közös programot szerveznek. Hanna, a kisebbik lánya pedig már többször segédkezett neki. Persze mindenekelőtt kellemes élményt szeretne velük megosztani.

Egyik karácsonykor például észrevette a webkamerán, hogy ködbe borult a Badacsony. Hívta a lányait is a nem mindennapi látvány megörökítéséhez. Két percet adott nekik az elkészüléshez.

– Szonja, az idősebb lányom lemaradt, de ha én tovább várok, akkor bizony a kép elúszott volna, ugyanis a helyszínre érve éppen tíz percem maradt a fotózásra.

A család és a munka mellett a szintén fontos eleme az életének.

Ju-jitsu bemutató

Erre a küzdősportra tette le végül a voksát, miután korábban bokszolt, kung-fuzott és cselgáncsozott is, de egyik sem adott számára annyi pozitívumot, mint ez a sportág.

– Az a szép benne, hogy mindazt a világképet és tudást, amit a nagymesternek, Kelemen Istvánnak köszönhetek, beépítem a fotózásba is. Tiszteletre, odafigyelésre tanít!”

Steyer Edina

Forrás: A Mi Erdőnk